Isten gondoskodása a legfontosabb alapanyag – megújult a marosugrai templom
Teljesen felújította templomát a Marosugrai Református Egyházközség. Az Erdélyi Református Egyházkerület által kapott magyar állami támogatás mellett a gyülekezet jelentős önrésszel, kitartó közmunkával is hozzájárult a munkálatok elvégzéséhez.
A marosugrai gyülekezet virágvasárnap, április 10-én rendezett ünnepi istentiszteletet, amelyen hálát adhattak a nagyszabású felújításért, Isten segítségéért. A marosugrai templom 1899-ben nyerte el jelenlegi formáját, miután a korábbi fatemplomot tűzvész pusztította el. A gyülekezet az elmúlt 120 év alatt négy alkalommal renoválta a tornyot és háromszor a teljes templomot. Utoljára 1996-ban végeztek nagyobb beavatkozást.
„A presbitérium 2017-ben döntött a templomfelújítás mellett. Akkor még nem tudtunk a nagy templomfelújítási projektekről, így saját erőből készültünk tatarozni. Figyelembe véve az anyagi lehetőségeinket, úgy számoltuk, hét év alatt, a templom fennállásának 125. évfordulójára sikerülne elvégezni a szükséges munkálatokat. Bár az anyagi források szűkösek voltak, rendelkeztünk azzal az alapanyaggal, amely a legfontosabb volt a munkában: Isten gondoskodó szeretetének az ismeretével” – mondta el Lukács Vilmos István lelkipásztor.
A 2018-ban meghirdetett közadakozásból kigyűlt az ablakok cseréjéhez szükséges összeg, és még más kisebb, sürgős javításokat is elvégeztek. Közben közmunkával készültek a következő beavatkozásokra – eltávolították a vakolatot a templomról, hogy kiszáradhassanak a falak. Csak ezután szereztek tudomást a magyar állami támogatások lehetőségéről, a közadakozás és közmunka azonban így is folytatódott.
„Úgy éltem meg, mint amikor Jézus megsokasította a gyermek két halát és öt kenyerét. A támogatások nemcsak az anyagiakról szóltak, hanem reményt és bátorságot adtak, hogy nem vagyunk egyedül, a mi ügyünk nem csak 265 ember ügye. Van egy nagyobb test, egy keresztyén közösség, nép, akikkel összetartozunk” – tette hozzá a lelkipásztor. Rámutatott, az ablakok cseréje után a fűtésrendszer újítása volt a legsürgősebb, hiszen már életveszélyessé vált – többször is kifújta a rózsákból a lángot a szél, és a templom megtelt gázzal. Végül padlófűtést szereltek be, téglapadló került a régi helyébe, majd a toronysisak javítása és a tetőszerkezet újraburkolása következett. Megfelelő külső és belső drénrendszerrel oldották meg a vízelvezetést, és biodry technológia biztosítja a falak szárazon tartását. Rendbe tették az elektromos hálózatot, a padok helyére új székek kerültek, új ajtók, bútorzat, faburkolás került a templomba. Az új járdát és a területrendezést a gyülekezet önerőből végezte el. Végül a szószék felújítása és kazetták festése következett. A költségek meghaladták az 500 000 lejt. Ebben azonban nincs benne a presbiterek által befektetett munka, a gyülekezeti tagok szorgoskodása, a vállalkozók által nyújtott árkedvezmények és tárgyi adományok – mondta el Lukács Vilmos.
Az istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette a virágvasárnapi igét a Jn 12,12–16 és a Mt 21,12–13 alapján. Arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kell tanulnunk újra együtt ünnepelni, hiszen az elmúlt időszakban a vasárnapi istentiszteletek látogatása nélkül sokaknak összefolytak a hétköznapok az ünnepnapokkal, de a családokban is elmaradtak a közös ünneplések, és a közösségi élet hiánya rányomta bélyegét az életünkre. A püspök szerint a világ szennye által mérgezett életünkben imádkoznunk kell a megtisztulásért, és amíg egy ember is szeretne megújulni, a templom ajtaja nyitva lesz számára, hogy megtisztíthassa lelkét, amint Jézus tette a jeruzsálemi templommal.
Berekméri Melinda, a Marosi Református Egyházmegye főjegyzője a 90. zsoltár szavaival köszöntötte a gyülekezetet, hangsúlyozva: „Miközben hajlékot építünk az Úrnak, ne feledjük, hogy ő a mi hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” Szász István, a gyülekezet gondnoka felidézte, hogy az elmúlt 25 évben, mióta gondnokká választották, másodjára gyűlt össze a közösség ilyen formában hálát adni, hiszen Fauszt Gyula egykori lelkipásztor idején is komoly munkálatok folytak a templomban, parókián és temetőben. Akkor a gyülekezet még 460 lelket számlált, de ma a fogyás ellenére is ugyanannyira lelkes és odaadó maradt a közösség.
Az ünnepséget a helyi gyerekek műsora és Lőrincz István lelkipásztor szavalata gazdagította, majd két emlékfát ültettek: egyiket a hálaadó alkalom, a másikat Trombitás Károly egykori marosugrai lelkipásztor emlékére.