Együtt ünnepeltek a Hunyad megyei reformátusok a megújult marosnémeti templomért tartott hálaadó ünnepségen pénteken, október 21-én. A településen már csak két református él, de a környékbeliek és az egyházmegye vezetősége igyekszik életben tartani a közösségeket, látogatni az elhagyott templomokat.

A Dévai Református Egyházközséghez tartozó Marosnémeti templomának utolsó átfogó javítása 1930-ban zajlott. Az Ellenzék napilap szerint július 1-jén a marosillyei lelkipásztor fogadta Makkai Sándor püspököt ünnepi istentiszteletre. 1978-ban sikerült részben újrafedni a templomot, 2016–2017-ben azonban a tetőzet beázott, a mennyezet egy része beszakadt, a falak vakolata lemállott, ablakok hiányában bárki bemehetett a templomba – ismertette a helyzetet Rátoni Csaba dévai lelkipásztor.

Marosnémetiben nagy gondokat okozott a templom telekelése. 📸 Kiss Gábor

A munkálatok telekeléssel indultak, kétévnyi huzavona után sikerült a nehéz adminisztrációt rendezni, majd kerítés is készült. Az A kategóriás műemlék javítására 2020 júniusában kapták meg az engedélyt. Első lépésként a magyar kormány Erdélyi Református Egyházkerületen át nyújtott támogatásából a tetőt és a torony bádogtetejét cserélték, javították, majd új ablakok kerültek az épületre. 2022-ben a Vallásügyi Állantitkárság támogatásával a templom belsejét újították fel: helyreállították a leszakadt mennyezetet, újravakolták, meszelték a falakat, restaurálták a karzatot és bejárati ajtót. A Hunyad Megyei Tanács támogatását a templom külső falainak letisztítására fordították. Hátravan még a torony restaurálása, a külső drénezés, valamint egy villámhárító készítése.

Rátoni Csaba egyházmegyei missziói előadóként szorgalmazta, hogy minden nyáron havonta tartsanak közös délutáni istentiszteletet az egyházmegye elhagyott templomaiban, és örömmel jelentette be, hogy jövőre Marosnémetiben házasságkötés és keresztelő is lesz. A templomban emellett az összes dezolált templom fényképét elhelyezik majd.

Október 21-én tartottak hálaadó istentiszteletet a környékbeli reformátusok részvételével. 📸 Kiss Gábor

Az alkalmon Kató Béla püspök hirdette az igét az Ám 5,4.15 versek alapján: „Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek! Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.” Az igehirdetés felhívta a figyelmet arra, hogy hajlamosak vagyunk a nemzet sorsát tőlünk független, kívülálló tényezők hatalmának tulajdonítani, a próféták viszont ellentmondtak ennek. Ma népünk helyzete súlyos teherként nehezedik ránk, de számba kell vennünk a belső erőforrásainkat, és ez csak hittel sikerülhet, hiszen ezeréves megmaradásunk titka a keresztyén hitben rejlik. Nem tekinthetünk népünkre pusztán fizikai, politikai vagy gazdasági szempontból, hanem hitben kell látnunk, hogy Isten akaratából élünk itt, és küldetésünk nincs befejezve. Kató Béla hozzátette: „Ne a múlt köveit lássuk meg, hanem emlékezzünk a belső erőre, amelyet Szent Istvánban, IV. Bélában, Bethlen Gáborban, Széchenyi Istvánban láttunk, akik minden lehetetlen külső körülmény ellenére is úrrá tudtak lenni a pusztuláson. Közös vonásuk a hit, ami megkülönböztette őket a többi uralkodótól. Ha meg akarunk maradni, erre az erőforrásra kell építenünk életünket: a hitünkre, és örökre megtart az Úr.”

Az igehirdetés után Zsargó János hunyadi esperes köszöntötte a több gyülekezetből érkezett vendégeket. Elmondta, az egyházmegyében sok a szórványközösség, így nehéz megtölteni egy templomot. Arra biztatta a jelenlevőket, hogy ennek ellenére is hallják meg a harangok hívását, és kívánta, hogy ne csak emlékművek, hanem élettel teli templomok legyenek a környéken.

Rátoni Csaba dévai lelkipásztor felel a marosnémeti templomért. 📸 Kiss Gábor

Rátoni Csaba dévai lelkipásztor elmondta, a megyében számos templom áll gyülekezet nélkül. Egy épület állaga a közösség állapotáról is beszél, az elmúlt években pedig úgy tűnt, nincs mit tenni ezekért a templomokért, a rendkívüli felújítási projekteknek köszönhetően azonban nagyot haladhattak a dél-erdélyi gyülekezetek. A lelkipásztor ismertette a templom történetét, sajátosságait: építésének körülményeiről nem sokat tudni, valószínűleg a Gyulay család papja szolgált itt. A 60 ülőhelyes református templom 1640-ben épült, mennyezete részben boltozatos, illetve vakolt, lapos. A torony alatti bejáratnál szőlőfürtöt ábrázoló reneszánsz faragványok láthatók, a gótikus szentélyben a Gyulay és Haller családok kőbe faragott címere található meg, a templomhajó falain pedig a kriptában nyugvó Gyulai és Kun családok tagjainak emléktáblája áll. Reneszánsz építkezés nyomait viseli boltozatos szentélye, míg tornyának díszített ablakkerete a késő gótikára utal. A torony 26 méter magas, bádoggal fedett. Az 1760-ban Segesváron készült harangot a 2000-es évek elején a dévai református templomba vitték át. Az állandó lelkészi állás 1930-ban szűnt meg Marosnémetiben, utána Marosillye, majd Déva leányegyházközsége lett.

Az ünnepségen Kató Béla püspök hirdette az igét. 📸 Kiss Gábor

Az ünnepi beszédek rendjén Kőrösi Viktor Dávid konzul elmondta: a nemzeti sorsra feladatként kell tekinteni, a pesszimizmus helyett pedig dolgozni. Nagy Éva, a Vallásügyi Állantitkárság tanácsosa szerint megmaradni és maradandót alkotni csak úgy lehet, ha megőrizzük értékeinket, a közösség pedig összetartóan őrzi hitét és anyanyelvét. Széll Lőrinc, Hunyad megye alprefektusa kifejtette: a demográfiai adatok csökkenést mutatnak a térségben, de az értékeink, múltunk, kincseink megőrzése továbbra is az itt élők feladata marad. Călin Ardeu építész, tervező elmondta, főleg az állagmegőrzés volt a cél a felújítás során, hogy megmaradhasson az épület értéke.

A gótikus szentélyben a Gyulay és Haller családok kőbe faragott címere található meg. 📸 Kiss Gábor

Az alkalmon dr. Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes tartott előadást a presbitériumok kialakulásáról. Az előzmények vázolása során elmondta: már az Ószövetségben a közösség véneihez lehetett menni tanácsért. Ilyenek voltak később a zsinagógai elöljárók, akik sokszor oldottak meg vitás kérdéseket. Az Újszövetségben már találkozunk a presbiter megnevezéssel, ekkor még lelkipásztori szolgálatot végző emberekre vonatkozott, ahogyan a katolikus egyházban is a pápaválasztó konklávé felső testületének tagjait hívták így. Luther már beszélt a konzisztóriumról, amelyben helyet kap a lelkészek mellett a világi hatóság képviselete is, és ugyanez a gondolat megjelenik Kálvinnál is, viszont ekkor még a városi hatóság nevezte ki a presbitériumot. A testület fő feladatai a reformáció óta nem változtak: vigyázni a rábízott nyájra, őrizni a gyülekezet fegyelmét, az épített örökséget, támogatni a gyülekezet rászoruló tagjait. Az erdélyi református egyház sokáig nem presbiteri, hanem főnemesi fenntartású egyház volt. Maga Marosnémeti is jó példa erre: grófi, udvari temploma volt. A nemesek tartották fenn az egyházat, templomot építettek, biztosították a lelkipásztor megélhetését. Erdélyben 1702 után állítottak presbitériumokat, és esküdteket választottak az egyházközség vezető testületébe. Korábban, a 17. században Fogarason és Vámosgálfalván már voltak presbitériumok, viszont ezek különleges, egyedi esetek voltak.

Az ünnepségen a Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjainak műsora, valamint Csatlós Erzsébet Zsófia szavalata gazdagította a programot.