Isten akaratára bízva: kívül-belül megújult a cófalvi templom
Teljesen felújították az elmúlt két évben a cófalvi református gyülekezet templomát a magyar kormány Erdélyi Református Egyházkerület által nyújtott támogatásából. A megszépült hajlékért vasárnap, szeptember 5-én ünnepi istentiszteleten adott hálát a gyülekezet.
Cófalvának három református temploma volt történelme során: egy fatornyosként emlegetett régi épület, a második 1802-ben ment tönkre, és a helyén 1855-ben megépült a ma is álló hajlék. A gyülekezet sok viszontagságon ment át a távoli és közelebbi múltban egyaránt, és sokszor csak csodával határos módon maradt meg a közösség. Több mint ötven évvel ezelőtt a falurombolási tervben az elsők között lett volna a település, mégis megmenekült – mondta el Kató Béla püspök, aki 42 évvel ezelőtt Cófalván kezdte lelkipásztori szolgálatát.
Az ünnepi istentisztelet igehirdetését a Jel 3,1–6 versekre alapozta. Felidézte a szinte napra pontosan 35 évvel ezelőtti esetet, amikor újkenyér ünnepére készülve földrengés rázta meg a környéket, megrongálva a templomot, a leszakadt mennyezettől, ledőlt kályhától pedig tele volt az épület vakolattal, porral, amikor a presbiterekkel bementek. A csapás után azonban a helyiek és elszármazottak összefogtak, és alig kellett külső segítséget kérni a templom javításához. De nem ez volt az első alkalom, hogy a templom és gyülekezet csodával határos módon maradt meg, hiszen az 1800-as években, miután az előző templom tönkre ment, szinte teljesen szétszéledt a közösség. Kató Béla szerint
aki építkezik, javít, reménykedik, annak van valamilyen jövőbe vetett bizalma,
ugyanígy a parókia felújítása jelzi, hogy a gyülekezet még vár lelkipásztorokat. Isten mindig csodálatos módon közbelépett, segítette a közösséget, hogy megmaradjon – ebben azonban hinni is kellett. A külső segítség is csak akkor érkezik, ha a támogatók is látják, hogy van élni akarás a közösségben – hangzott el az igehirdetés során.
Az istentisztelet további részében Beder Imre, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye főjegyzője a Zsolt 127,1–2 versekkel köszöntötte az egybegyűlteket. Rámutatott: sokan úgy tartják, a kis gyülekezetekben nem érdemes templomot újítani, parókiát építeni, közösséget szervezni. De ez csak addig igaz, amíg csupán az emberi erőre tekintünk. A lelkipásztor hozzátette:
„Az emberi erőn, képességeken túl valami hatalmasabb intézi a sorsunkat.
Évszázadokra visszamenőleg látszik: Isten megtartja az ígéretét, nem távozik el, sőt évezredek bizonysága szól amellett, hogy az Úr életet hirdet, nem másítja meg az ő áldását. Ne legyen hát kételyünk afelől: ahol ő van, ott áldás van.”
Simon-Kató Barna cófalvi lelkipásztor az 1Thessz 5,14.23–24 versekkel köszöntötte az ünneplőket. Isten házának fontosságát hangsúlyozta, felidézve a gyermekkori élményeket, fontos életeseményeket, amelyek a templomhoz kötik a híveket. „Isten mindenhol jelen van, lát minket, mégis hozzánövünk a templomhoz” – mondta el a lelkipásztor, majd hozzáfűzte: Isten gondoskodását az is jelzi, hogy a templomainkat, iskoláinkat fenn tudjuk tartani, meg tudjuk tölteni élettel.
A gondoskodásnak azonban emberi oldala is van: a felelősség egymás, a gyülekezet, közösség, de a tulajdonunk iránt is.
Egy régi felújítás után az akkori lelkész így fogalmazott: „A munkánkat elvégeztük, a templom és a falu jövőjét Isten akaratára bízzuk” – zárta mondandóját Simon-Kató Barna, megköszönve az anyaországnak, az egyházkerületnek, kivitelezőknek és minden támogatónak a hozzájárulást.
Az ünnepség zárásaként Bálint József, a munkálatokat végző cég vezetője a felújítás lépéseit mutatta be. A parókia komoly átalakításon esett át: teljesen felújították az épület külső részét, valamint a tetőszerkezetet, emellett villany- és vízhálózatot is cseréltek. A templomra új tető, villámhárító, csatornarendszer került, használható lett az épület padlása, ablakokat cseréltek, és kívül-belül teljesen megújultak, felfrissültek a falak.