Határtalan reménységgel élni: megújult a papolci református templom
A kívül-belül felújított, 1895-beli református templomért adtak hálát Papolcon vasárnap, július 11-én. Az Erdély Református Egyházkerület közvetítésével a magyar kormány jóvoltából végezhette el a gyülekezet az összetett munkálatokat.
A papolciak előbb a tető és a torony egy részének kijavítására kértek támogatást, majd kibővült a munkálatok sora, teljesen megszépítve a hajlékot. A projekt 2018-ban indult el: újrafedték a templomtetőt, új nyílászárók készültek, újrafestették az ajtókat és ablakokat, kijavították a torony és a templomhajó párkányzatát. 2019 októberében 26 000 lej értékben kértek terveket a teljes templomjavításra, a régi imaház lebontására és új imaház építésére – számolt be Váncza Lajos helyi lelkipásztor.
2020 májusa és októbere között fehér kőporréteggel és mészréteggel kenték le az épületet, a tető déli oldalát újracserepezték, kiépítették a drénrendszert az esővíz elvezetésére, meghosszabbították a csatornákat, elvezetve a járda alatt, hogy védjék a falakat a víztől. Kicserélték a templom hajójának korhadt gerendaszerkezetét és padlóját, a karzat ép felületeit letisztították, a sérült részeket pedig restaurálták. A szószéket is megtisztították, rögzítették a falhoz, infrafűtés került a templomba, míg a torony új bádogsisakot és deszkaburkolatot, villámhárítót kapott. A támogatás összértéke 798 257 lej volt. Kovászna Megye Tanácsa 25 000 lejjel támogatta a gyülekezetet, amiből a templom déli oldalán fekvő kertet újították fel.
A vasárnapi hálaadó ünnepségen Kató Béla püspök hirdette az igét az Ézs 40,25–31 alapján. Elmondta: a világjárvány megmutatta, hogy azokat a dolgokat is elveheti tőlünk, amelyek természetesek számunkra, így különösen felértékelődnek egyes helyek, személyek, kapocslatok. Az ézsaiási ige lényege éppen az, hogy határok közt is lehet határtalan reménységgel élni. A püspök rámutatott: az életben mindenütt akadályokba, korlátokba ütközünk, a fizikai korlátok mellett az emberi élet és benne lehetőségeink is végesek, és sajnos sokan ebbe bele is nyugszanak, passzívak maradnak. Az ige viszont kimondja, hogy sasokként szárnyalhatunk, a korlátok fölé emelkedhetünk, ha a megfelelő szemléletmódra váltunk. A próféta arra kéri a fogságban levőket, tekintsenek fel az égre, ma pedig a templomaink tornya is erre késztet bennünket.
Váncza Lajos papolci lelkipásztor a Zsolt 27,1–5 versekkel köszöntötte az egybegyűlteket. A munkálatokat felsoroló részletes beszámolója mellé hozzáfűzte: „A zsoltáros számára a templom Isten lakóhelye, ő pedig ott akar lakni Istennel együtt. Van, akinek a templom csak egy javításra váró épület, másnak turisztikai látványosság, tájékozódási pont. Nekem az a hely, ahol az Úrban gyönyörködöm.” A lelkipásztor megköszönte a támogatóknak a bőkezű adományokat, a presbitereknek, gyülekezeti tagoknak pedig a lelkes hozzájárulást.
Balogh Zsoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese köszöntőjében hangsúlyozta: bármennyire is éreznénk olykor a terheket, Isten a kegyelme által mindig meghatározza az irányt, amelyet követve, összefogva, közösen elérhetjük az eredményeket. Tóth László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának főkonzulja arra hívta fel a figyelmet, hogy „a templom megújítása minden kétséget kizárva mutatja, hogy itt szilárd gyökerekkel rendelkező, hitéhez és örökségéhez ragaszkodó református magyar közösség él.”
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök szerint minden közösség egy magvető gyülekezet, és mostanában még inkább szükség van a papolci református közösséghez hasonló magvetőkre, akik a magyar nemzet érdekét szolgálják és védik. Kiss Gusztáv polgármester arra mutatott rá, hogy ahol van munka, akarat, összefogás, ott a segítség sem marad el. A továbbiakban Kiss József volt polgármester köszöntötte az ünneplőket, akinek a mandátuma alatt kezdődtek el a munkálatok, majd Bálint József mérnök számolt be arról, hogy a papolci templom felújítása a legösszetettebb beavatkozás volt a környéken. Az ünnepséget a vallásórások műsora zárta.