Megnyitották a Ravasz László emlékházat Bánffyhunyadon
Emlékezésre gyűlt össze Bánffyhunyad reformátussága március 16-án. Az ünnepségen a kalotaszegi népviseletbe öltözött gyülekezet birtokba vette a Ravasz László közösségi házat, majd közösen leleplezték az egykori püspök mellszobrát. A megemlékezést a kórus szolgálata és a Suhanc Néptánccsoport előadása tette feledhetetlenné.
A hálaadó istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Zsolt 8, 5 versét olvasva köszöntötte az ünneplőket. A püspök az emlékezés fontosságát hangsúlyozta, hiszen az a megváltás titka, szinte a létünket határozza meg. Akire ugyanis emlékeznek, az létezik. Azonban csak a megtisztított emlékezés tartja meg a hívő egyént, a közösséget, a keresztyén múltú kulturális környezetet a jövő számára – hangsúlyozta. „Mi ma Ravasz Lászlóra emlékezünk, Bánffyhunyad szülöttjére, a Magyarországi Református Egyház legnagyobb püspökére. Ravasz László pedig nem lett volna az, aki lett, ha nem itt született volna – a református parókiák, a tanítói házak, a magyar kultúra bölcsőjében” – emelte ki a püspök prédikációjában. Elmondta, Krisztus hívei között mindig is szükség volt vezetőkre, akik kiemelkednek, akik a többiek javára elvégzik a maguk szolgálatát, ő pedig élt ezzel a lehetőséggel, és kihasználta minden előnyét.
Jakab Mihály Gyula, a Bánffyhunyadi Református Egyházközség lelkésze a Zsolt 105, 1-5 verseivel köszöntötte az egybegyűlteket. „Belecsöppentünk egy álomba, amely jobban teljesült, mint ahogyan elképzeltük” – fejezte ki háláját a lelkipásztor, majd bemutatta az emlékház szobáinak fontosabb elemeit.
Az emlékháznál Kolumbán Vilmos József egyházkerületi főjegyző ismertette röviden Ravasz László püspök, teológiai tanár életpályáját. Mint hangsúlyozta, Ravasz László a huszadik század legnagyobb református személyeségeinek volt egyike, tudományos munkássága, egyházi szolgálata és politikai szerepvállalása tették naggyá. Azok közé tartozott, akik a magyar reformátusságnak új szerepet szántak. Tanulmányait Bánffyhunyadon kezdte, majd Székelyudvarhelyen folytatta, 1900-ban pedig a Kolozsvári Református Kollégiumba iratkozott. Fiatalon, mindössze 25 évesen lett a Teológia tanára, ahol gyakorlati teológiát tanított; 1918-ban főjegyzői tisztségre kérték fel, 1921-ben pedig püspökké választották Budapesten. Ravasz egész munkássága folyamán az erdélyi református egyház egységére, a keresztyénség őszinte megélésére törekedett.
„Köszönjük szépen Ravasz Lászlót. Minket ő hozott össze, a reá való emlékezésben elmondhatjuk azt, hogy gyümölcsei ma is csodálatos kincseket érnek” – fejezte ki köszönetét Kovács Tamás, a Pócsmegyer-Leányfalui Református Táregyházközség nyugalmazott lelkipásztora. Szilágyi Péter helyettes államtitkár Gulyás Gergely miniszter üzenetét tolmácsolta.
Beszédet mondott továbbá Csoma Botond parlamenti képviselő, Mircea Morosan polgármester és Búzás-Fekete Mária, Bánffyhunyad alpolgármestere.
Az ünnepség végén Kató Béla püspök megáldotta az épületet és annak használóit, felavatták Ravasz László püspök mellszobrát, majd a nemzeti színű szalag elvágása után megtekintették az ünnepség résztvevői az emlékházat.