Makkai Sándor püspökre emlékeztek meg június 5-én egy konferencia keretében az V: Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten. Az emlékezés apropóját az adta, hogy a neves püspök, író, költő 125 éve született. H. Szabó Gyula, a Kriterion könyvkiadó igazgatója elmondta, Makkai életművet most kezdik el újból felfedezni, ezt a Makkai könyvek sikere is igazolja.

A konferencián Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa is előadást tartott, elmondta, hogy a Makkai életmű sokrétű, ő csak az egyházi tevékenységéről próbál meg egy átfogó képet adni. A levéltáros elmondta, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület 1882-ben lett a Magyar Református Egyház része, addig országos egyház volt az erdélyi fejedelemségen belül, ezután viszont élvezhette a nagyobb közösség segítségét is. Sipos Gábor szerint, bár sok vita övezte, 1895-ben létesítették Kolozsváron a teológiai fakultást, amely a nagyenyedi lelkészképzésnek a modernizált ága. A teológia átköltöztetését Szász Domokos püspök eszközölte ki, aki hosszú távon tervezett, az volt a célja, hogy egy egyetemi légkörben tanuljanak a teológusok, nagyobb látkört kapva. Makkai Sándor már ebben a légkörben tanult, de tanárainak a szellemisége is meghatározta a tudományhoz való hozzáállását. Makkai Sándor vajdakamarási elődje, Kovács József templomot újított, az ő idejében a parókia is megújult, buzgó és tevékeny lelkész volt, de betegsége miatt 1913-ban abba kellett hagyja a szolgálatot, ezzel együtt az iskolában való tanítást is. A vajdakamarási egyházi iskolát ekkor államosították, hiszen úgy gondolták, hogy ezzel az iskola fenntartásának terheitől is megszabadulnak. Makkai Sándort 1915-ben választották meg vajdakamarási lelkipásztornak, aki főleg templomi igehirdetéseivel fogta meg a mezőségieket.

1917-ben meghívták Sárospatakra tanítani, majd 1918-tól a kolozsvári fakultáson tanított rendszeres teológiát. Ebben az időben az Erdélyi Református Egyházkerület már új államkeretek közé került, a Nagy Károly püspök vezette egyházkerület már az új viszonyok közötti életlehetőségeket kereste. A legfontosabb megoldandó gond az iskolakérdés volt, a magyar állami felekezeti iskolák hirtelen román állami iskolák lettek, ahol már kötelező volt a román nyelv oktatása is. A 20-as évek elején sok más, felekezeti iskolát hoztak létre, de egyre lehetetlenebb lett a fenntartásuk. 1922-ben Makkai Sándort főjegyzővé választották, majd Nagy Károly halála után püspökké. Elődjének az iskolákért folytatott harcát ő is folytatta, egyedül a szászvárosi kollégium kapcsán nem sikerült kiegyeznie a bukaresti kormánnyal, a szászvárosi kollégium új épületét eladták az államnak, a régi épületben elemi iskolát és szórványbentlakást hoztak létre. Szintén ebben az időben, a 30-as években gazdasági iskolát hoztak létre, ahol minden teológusnak meg kellett fordulnia, ezzel azt akarták elérni, hogy mintagazdák legyenek a falusi gyülekezetekben. Szintén Makkai idejében épült meg Kolozsváron a leánygimnázium, amelynek felügyelő gondnoka Bánffy Miklós, későbbi egyházkerület főgondnok lett.

Mindenféle kisebbségi gond ellenére az Erdélyi Református Egyházkerületben ebben az időben általános lelki megújulás volt tapasztalható. A vécsi szövetség az evangélium szerinti megújulást tűzte ki célul, ugyanebben az időben hozták létre az egyház belső szervezeteként működő nőszövetséget is. Ekkor alakult a Református család folyóirat is, 1921-ben pedig diakonisszaképzőt hoztak létre, amelyet 1932-ben Kolozsvárra költöztettek, mellette 1933-ban létrehozták a református kórházat is. Szintén ebben az időben alakult meg a nyugati ifjúsági szövetségek mintájára az IKE, amely az egyház keretein belül működött, de megfelelő autonómiával. Szintén a lelki megújulás egyik következménye volt, hogy ebben az időben alakultak gyülekezeti lapok is. Makkai Sándor végül 1936-ban mondott le a püspöki tisztségéről. Sipos Gábor szerint Makkai szeretett időközönként váltani, ezt mozgalmas életpályája is mutatja. Az előadó szerint valószínű, hogy az adminisztrációval járó püspöki tisztségről azért mondott le, hogy a tudományos, írói munkásságával tudjon behatóbban foglalkozni.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor