Magyarlégenben tartotta meg a Kolozsvári Református Egyházmegye a 2021-es szórványnapját. Az eseményt 2019-ben Páncélcsehen és Magyarderzsén rendezték meg először.

Rendkívüli nap volt a helyiek, az elszármazottak és a vendégek számára is az idei összejövetel. Magyarlégen a mezőségi tavak vidékének szívében található, Gyeke szomszédságában, Oroszhegyi Attila Zsolt pusztakamarási lelkipásztor szolgálatkörébe tartozik. A találkozóra az egyházmegye számos gyülekezetéből érkeztek résztvevők, egy gyülekezetté, összekötő, megerősítő imalánccá alakulva, és egy napig a Pusztakamarási Missziós Egyházközség légeni tagjai lettek. A közös istentiszteleten dr. Bibza Gábor esperes hirdette az igét a Lk 17,6 alapján.

A magyarlégeni gyülekezet Oroszhegyi Attila Zsolt pusztakamarási lelkipásztor szolgálatkörébe tartozik. Fotó: Gáspár Károly

A szórványnapon több mint százan vettek részt, bizonyítva, hogy sokan fontosnak tartják az ilyenfajta gazdagodást is: gazdagodni még egy gyülekezettel, imádkozni még egy közösségért és elszármazottaiért, jelen lenni, helyben megérteni a krisztusi szeretet csodáját. Egy mustármagnyi falu, gyümölcsöt termő tengernyi jóakarat, megerősítve a gyülekezetet, melyhez mindannyian tartozunk Jézus Krisztusban.

Az alkalomra több mint százan érkeztek az egyházmegye különböző gyülekezeteiből. Fotó: Hideg István

Szöllősi János, a kolozsvár-hídelvei gyülekezet lelkipásztora több mint húsz éve Magyarlégenben szolgált. Ezúttal is köszöntötte az egybegyűlteket, akik Floriska István egyházmegyei főgondnok bátorítására érkeztek a szórványnapra.

Egy különleges nap, egy szórványfalu, közös úrvacsorázás, egy sokatmondó kis templom – a hálaadás, az egymásra figyelés jelképei, melyben mindannyian még egy gyülekezettel gazdagodtunk. Köszönet Halmágyi Sándornak, a Kolozsvári Református Egyházmegyei Presbiterszövetség elnökének is, aki az egymás iránti felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozta.

A szórványnap az összetartozás érzését erősíti minden résztvevőben. Fotó: Sófalvi Krisztina

Hogy miért is fontos mindegyikünk számára egy-egy ilyen Szórványnap? Mert önmagunkban is kifejezésre jut Jézus Krisztus példázata, hogy a századik is számít. A századik, aki magára maradt, aki kisebb, mégsincs egyedül. Könnyű a kilencvenkilencben lenni, de önmagam értékelése növekszik, ha olykor a századik vagyok, akire Krisztus mindig odafigyel.