A keresztség kérdését járta körül idei országos találkozóján az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség (ERLÉSZ) október 15-16-án. A kérdéskört Visky István, a Nagyvárad-Velencei Református Egyházközség lelkipásztora és Bogárdi Szabó István nyugalmazott dunamelléki püspök boncolgatta első nap egy kerekasztalbeszélgetésen, amelyet Dávid István kolozsvári egyetemi lelkipásztor moderált, valamint az értekezlet másnapján egy-egy előadásban fejtették ki bővebben.

Az értekezlet nyitónapján Kató Béla püspök tartotta meg szokásos beszédét az egyházi élet aktuális kihívásairól a majdnem 300 résztvevő lelkipásztor előtt. Elmondta, hogy nagyon nagy örömöt jelent számára, hogy az egyházkerület keretén belül működő szövetségek az elmúlt években megtalálták az identitásukat, amelyben a Püspöki Hivatal is igyekezett minden segítséget megadni. Mindegyik szövetség mögött van egy alapítvány, amelyik háttérintézményként a szövetségek anyagi fenntartásán fáradozik. A püspök szerint a 12 év alatt, amióta új lendületet vett a lelkészértekezlet munkája, látványosan fejlődött és azzá vált, amivé a lelkipásztorok is szerették volna, hogy váljon, találkozóhellyé. A találkozások kapcsán Kató Béla elmondta, hogy a 12 év alatt, amíg püspökként szolgált, nagyon sok beszélgetése volt, nem csak vizitációk, nagyobb rendezvények alatt, hanem a hivatalban is, ahol a lelkipásztorok egymásnak adták át a kilincset. Sokszor volt, amikor tudott segíteni valakinek, de olyan is volt, amikor nem tudott mást tenni, mint meghallgatni azt, aki megkereste. Azt azonban fontosnak tartotta kiemelni, hogy senkivel sem utasította el a találkozás lehetőségét. Megoldásokat is mindig a törvények betartásával és betartatásával keresett.

Az értekezleti ülésen az idéntől szolgálatba lépett lelkipásztorokat is köszöntötték. 📸 Kiss Gábor

„A Trianon utáni legszebb 12 évet kaptam püspökként. Nem a diadal korszaka volt, hiszen a legsúlyosabb ütések pont ebben az időszakban érték egyházunkat. 12 év alatt 40 ezerrel kevesebben lettünk. Megfeleződtek, eltűntek egyházközségek. Ez egy olyan kudarc a közösségünknek, amit nem tudom, hogy valaha ki lehet-e heverni.” – mondta a püspök. A népszámlálás adatai szerint Romániában van 500 ezer református, ami azt jelenti, hogy a két egyházkerületbe szerveződött romániai reformátusok még mindig a legnépesebb magyar egyház. Erdélyben 530, a Királyhágómelléken 280 lelkipásztor szolgál. Ez egy óriási szám, óriási csapat, a következő évtizedeket pedig az fogja meghatározni, hogy mire képes ez a közösség.

Bogárdi Szabó István nyugalmazott püspök, Visky István nagyváradi lelkipásztor és Dávid István kolozsvári egyetemi lelkész a keresztségről szóló beszélgetésen. 📸 Kiss Gábor

A püspök elmondta, hogy meggyengült a szolidaritás a gyülekezetek között. Olyan egyenlőtlenségek alakultak ki, amelyek egyenesen rémisztőek. Ugyanakkor tudatosítani kell magunkban, hogy egy zsugorodó közösségnek csak akkor van esélye a túlélésre, ha összefog. Az egyházra családként kell gondolni.

Nem csak a lelkipásztorok változtak az elmúlt évtizedekben, a gyülekezeti tagok hozzáállása az egyházi élethez is gyökeresen megváltozott. Soha ennyi feljelentés nem érkezett, mint az utóbbi két-három évben. Éppen ezért az egyházi fegyelmi bíróságok jogköréről is beszélni kell, a következő zsinati ülésen ez a kérdéskör is téma lesz. A püspök az erdélyi egyházkerületben zajló választások kapcsán hangsúlyozta, hogy ezekről is beszélni kell, nem csak a választások közben, vagy után, hanem előtte is, hogy körvonalazódjanak a jelöltek, és megfelelő embert lehessen választani a megfelelő tisztségre. Olyanokat kell az egyes tisztségekre jelölni, akik az adott feladatkört képesek ellátni. Bár a választások alatt az is kiderült, hogy a választási szabályzattal is baj van, ezen csak a választások után lehet változtatni, azonban a változtatás feltétele az, hogy a lelkipásztorok, gyülekezeti tagok is éljenek azzal a lehetőséggel, hogy javasolnak változásokat.

Közel 300 lelkipásztor vett részt az idei értekezleten. 📸 Kiss Gábor

Az anyagi helyzet kapcsán Kató Béla elmondta, hogy a román kormány támogatása, a kongrua teszi jelenleg lehetővé, hogy kis gyülekezetek is lelkipásztort tudjanak fogadni. Ha a választási év után a kormány megvonná, vagy akár csak megfelezné ezt a támogatást, nagyon sok gyülekezet maradna lelkipásztor nélkül, hiszen nem lenne meg az anyagi alapjuk arra, hogy egy lelkipásztort eltartsanak. A lelkipásztorok szerepéről a püspök elmondta, hogy sok helyen ők maradtak az egyedüli közösségszervezők, ezért az egyházi élet szervezése mellett többet is fel kell vállalni.

„A gyülekezeteink élete Isten kezében van. Mi arra tettünk fogadalmat, hogy akiket Isten ránk bízott, azokat pásztoroljuk, azoknak mutatunk példát saját életünkkel.” – jelentette ki a püspök.

Egyház és politika kapcsán elmondta, hogy nem lehet a politikától elhatárolódni. Az egyháznak is vannak politikai céljai, ezek azonosak a Krisztus által meghatározott célokkal. Ha valaki felajánlja, hogy ezeknek a céloknak az elérésében, megvalósításában segít, támogatjuk azt, hiszen közösségi célokat támogat. Hangsúlyozta, hogy az egyház nem viselkedhet úgy, mint egy ellenzéki párt, hanem lelkiismeretként kell működjön. „A saját céljaink elérése érdekében együttműködünk politikusokkal, de nem válunk semmilyen párttal eggyé.” – jelentette ki beszéde végén a püspök.