Légy Krisztusnak jó katonája!
A Marosvásárhelyi Református Kollégium február 4-én tartotta az immár hagyományos csendes napot. A csendes napra az idén is a tanév közepén került sor, mottója: légy Krisztusnak jó katonája.
Az alkalom énekléssel kezdődött, a szászrégeni Sófár együttessel együtt dicsértük az Urat. Jó volt hallani, hogy a diákság hangja betölti a dísztermet. Közösen zengtük a csendes nap címadó dalát: légy Krisztusnak jó katonája. Ezt követően Birizdó Szabolcs diákelnök áhítata terelgette lelkünket a csendes vizekhez. Megosztotta velünk, hogy mit üzen számára a 23. zsoltár, mit jelentett számára ez a zsoltár a halál árnyékának völgyében. A diákpresbiterek összefoglaltak 150 diákima kérést egy közös imádságban, melyet fennállva mondtunk el Istennek.
Meghallgattuk Boros Lajos bizonyságtételét, melynek valóban súlya volt, hiszen 30 év fegyház után nyilatkozott a hit erejéről, Isten békességének mélységéről. A továbbiakban a diákok párosával beszéltek a hitről, a diákpresbiterek által megfogalmazott kérdések mentén.
Az alkalom harmadik felében Máté Miklós szovátai Taekwondo edző beszélt a tartásról, gerincességről, önvédelemről. A 4 danos edző nem nevezteti magát mesternek, hiszen egyedül Jézus a Mester, vallja a Szentírás tanítását. Máté Miklós a harcművészet mellett elkezdte tanítani az önvédelmet és tanulja a szamuráj kardforgatást. A szavakat tettek követték, gyakorlatilag is megmutatott egy néhány önvédelmi technikát, illetve harcművészeti gyakorlatot.
Az alkalom záróakkordját Imreh Jenő mezőkölpényesi lelkipásztor ütötte le. A gyakorlati harcművészettől átugortunk a lelki harc elveihez. A lelkipásztor Pál apostolnak a Timóteusnak írt II. levél 2. részében közölt tanítását hasogatta arról, hogy milyen is Jézus Krisztus hű katonája, aki szabályszerűen küzd.
A záró gondolatokban elhangzott, hogy sokan vallják magukat Krisztus katonájának szóban, de sajnos kevés személyt igazol a tett. Reménykedünk abban, hogy a csendes nap hozzájárul ahhoz, hogy ne csak az iskolai falain belül legyünk Krisztus katonái, hanem kint a mindennapok csataterén is.
Márton Előd, iskolalelkész