Ahány gyülekezet, annyiféle szokás, és annyiféle kreatív megoldás várható az ünnepen – derült ki a lelkipásztorok virtuális találkozóján, amelyet az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség (ERLÉSZ) szervezett. A résztvevők megosztották a karácsonyra való készülésüket, személyes adventjüket, és találékony megoldásaikat, hogy a jelenlegi korlátozott helyzetben milyen lehetőségei vannak a szolgálatnak, a közösségben való ünneplésnek.

Az online beszélgetést Beke Boróka lelkészértekezleti elnök nyitotta meg az 1Kor 9,26–27 versekkel:

„Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.”

Már a találkozó kezdetén felmerült a kérdés, hogy a jelenlegi járványügyi helyzet mennyire írja át az igehirdetés üzenetét? Mennyire van hatással a szolgálatra, a prédikáció tartalmára az, hogy fokozottabban jelen lesz a magány az idei ünnepen, hiszen csökkennek a találkozási lehetőségek, sokan családtagjaikat sem láthatják, vagy halálesettel szembesültek. Akik egyedül vannak, sajnos ilyenkor még fájóbban, nehezebben élik meg a magányt. „Egész biztos, hogy kikerülhetetlen lesz az igehirdetéseinkben” – hangzott el a beszélgetésen.

A szolgálattevőknek, gyülekezeteknek számolniuk kell azzal, hogy valószínűleg lesznek ellenőrzések az ünnep napjain is,

hiszen nagyon szigorúra fogalmazták meg a gyülekezésre vonatkozó szabályokat. Ha egy település karanténban is lesz, maximum 20 ember összegyűlhet a templomban. Reménykeltő, hogy egyáltalán nyitva maradhatnak a templomok, viszont a maszkviselést, távolságtartást nagyon komolyan fogják venni, ezért a szabályokat a hívekkel is kell közölni, hiszen ha büntetésre kerülne sor, fennállhat, hogy a lelkipásztor kapja a bírságot.

A lelkipásztorok egyetértenek abban, hogy a járványhelyzet biztos rányomja a bélyegét a gyülekezetek karácsonyára. Hiába magányos a vasárnap istentisztelet nélkül, sokan a félelem miatt nem mennek el a templomba. Ezért is szükséges az online jelenlét, a digitális igehirdetés, virtuális lelki táplálék eljuttatása az emberekhez.

Kreatív istentiszteleti megoldások

A legtöbb erdélyi gyülekezetben a hagyomány szerint december 24-én rengetegen összegyűlnek a templomban, ezért ez és az elsőnapi úrvacsorás istentisztelet lebonyolítása komoly fejtörést okozott a lelkipásztoroknak.

Van olyan település, ahol szenteste három istentisztelet tartanak, hogy elkerüljék a torlódást. Máshol a presbiterek javaslatára a rövidített istentiszteleten a templomba az idősek, nők, gyerekek mennek be, a férfiak, fiatalok pedig a templom körül kihangosítva hallgatják az igehirdetést. De olyan hely is akad, ahol vállalják a szabadtéri gyülekezést.

Az igehirdetések tartalmát is befolyásolja a járvány teremtette helyzet. (Fotó: Aaron Burden, unsplash)

A karácsonyi ünnepélyhez, a gyerekekkel való találkozáshoz többen is ragaszkodnak, ezért erre is megoldást kellett találni, hogy ne maradjon el teljesen. Az ötletek között szerepel a gyerekek felosztása több csoportra, a rövidebb versekkel, műsorral való készülés. Mivel próbálni nem lehet, a gyerekek maguk választhatnak verset, vagy online vallásórán, esetleg a szülőkön át kapják meg a szavalnivalót, de a szülőktől függ, hogy vállalják-e a részvételt. Olyan gyülekezet is van, ahol egyáltalán nem lesz hagyományos az ünnepély: a gyerekek műsor helyett rövid, kétperces videót készítenek otthon, akár szavalattal, énekkel, hangszerrel, elküldik az egyházközség e-mail címére, az ifjúsági csoport kis filmet állít össze a felvételekből, karácsonykor pedig felkerül a gyülekezet Facebook-oldalára.

Nem kell félni ettől a karácsonytól sem

A helyzet abszurduma ellenére pozitív lehetőségkét tekinthetünk arra, hogy ez az ünnep jó alkalom a presbiterek, gyülekezeti tagok megszólítására: szolgálatot bízhatnak rájuk a lelkipásztorok, mozgósíthatják őket, ezáltal pedig a presbitérium is öntudatosabbá válhat, hogy van feladata. Érdemes segítséget kérni, hiszen mindenhol kikerülnek a lelkes hívek, akik szívesen bekapcsolódnak a tevékenységekbe. Ez kezdődhet a legegyszerűbb rendfenntartó feladatok ellátásával: maszkviselés, kézfertőtlenítés, távolságtartás a templomban.

Idén jobban értékelik a családtagok, ha együtt tölthetik az ünnepet. (Fotó: S&B Vonlanthen, unsplash)

Városon nehezebben csapódik le az ünnep, hiszen falun, a kis közösségekben sokkal könnyebben átélik az emberek az elzárási szabályokat. A lelkészcsaládokban, mivel nem lehet annyi mindent tenni, mint előző években, talán végre több idő lesz a családi ünneplésre – reménykednek a lelkipásztorok.

Az idei ünnepen felerősödnek a szélsőségek: a félelmeket és örömöket is intenzívebben élhetjük meg.

Akinek nincs a településen lakó rokona, külföldön élnek a családtagjai, azoknak a hiányérzet, magányosság még nagyobb lesz. Aki viszont a családjával ünnepelhet, annak még nagyobb lesz a bensőség érzete. Az ismeretlentől, betegségtől való félelem viszont talán még a magánynál is nagyobb.

A lelkipásztorok egyetértenek abban, hogy érdemes célzatosan a pozitív üzeneteket megfogalmazniuk: akár gyűjthetik is a jó történeteket, bizonyságtételeket. „Az sem baj, ha egy kis humort is becsempészünk a mondandóba, feltéve, ha az igei üzenetet is sikerül mellé tenni” – hangzott el. A kiégést viszont nem lehet elkerülni, fel kell vállalni, és arra koncentrálni, hogy az ünnep lejártával jusson idő a pihenésre.

A beszélgetésen felmerült továbbá a családlátogatás és az imahét szervezésének kérdése is. Ezekre is vannak megoldási lehetőségek, de a bizonytalan helyzet miatt nincs általános jó megoldás, hiszen akár a következő hetekben is történhetnek változások. Addig is a lelkipásztorok kitartanak, és imádkoznak a gyülekezeti tagok, családok, kollégák egészségéért.