Közösségi találkozóponttá váló egyházmegyei hivatalok
A református egyházmegyék esperesi hivatalai ma létfontosságú szerepet töltenek be az egyház életében. Ezek a székhelyek olyan találkozási pontot jelentenek, ahova a gyülekezet bármely tagja betérhet, ahol segítséget kérhet, ahol családtagként fogadják. A 15 egyházmegye mára mind állandó székhellyel rendelkezik, de voltak idők, amikor ott volt a központ kialakítva, ahol éppen az esperesnek választott lelkész szolgált. Az állandósult székhelyek nagyban megkönnyítik az adminisztrációs feladatokat, lehetőséget biztosítanak gyűlések lebonyolítására, illetve összekovácsolják a lelkészi közösséget.
Az állandósult székhelyek lehetővé tették, hogy minden egyházmegye kialakítson magának egy olyan teret, ami csak az övé, amit otthonának, egyfajta gyűjtőpontnak nevezhet. Ez a főépület rendszerint abban a városban kapott helyet, amely minden gyülekezet számára könnyen megközelíthető, vagyis a régió közepén terül el. Az esperesek által elmondottak alapján minden székhelyen van irodai szolgálat, ahol egy titkárnő fogadja az alkalmazottakat, híveket. Itt folynak ugyanakkor a pénztárossal elintézendő ügyek is. Ez a székhely biztosít lehetőséget a havonta, néhol hetente megtartandó adminisztrációs gyűléseknek, amit általában az erre kialakított tanácsteremben bonyolítanak le. Itt tartják a lelkészértekezleteket, presbiteri találkozókat, de bibliaórákat, kántortalálkozókat, nőszervezeti összejöveteleket is. A legtöbb épületben esperesi iroda is van, ahol az esperes maga várja a megkereséseket. Rendszerint itt kap helyet a levéltár is, ahol dokumentumokat gyűjtenek, őriznek. A székhely az, ahol tulajdonképpen az egyházmegye életének megszervezése történik.
Az adminisztrációs feladatok mellett ugyanakkor ez az épület közösségi térként is működik, hiszen, mint kiderült, a lelkészek akár naponta betérnek. A hivatalos gyűlések mellett szabadabb programoknak is teret ad, mint egy közös ebéd vagy a lelkészeknek szervezett kötetlen összejövetelek, ahol barátként, családtagként oszthatják meg egymással ügyeiket, ahol egymást segíthetik. Ahogy az egyházmegyék a történelem során alakultak, úgy a székhelyek funkciói is változtak. Az Erdélyi Református Egyházkerület tizenöt egyházmegyéjének esperese ismertette az általa fontosnak tartott történelmi adatokat:
A Brassói Református Egyházmegye egy különleges színfoltja az egyházkerületnek, a hatalmas kiterjedése miatt, ugyanis Románia 27 közigazgatási területén van jelen. 2017 óta rendelkezik önálló székhellyel, amelyet Brassóban alakítottak ki. Miklósi Mátyás Csaba, az egyházmegye esperese kifejtette, mivel a nagy terület miatt ritkán kerül sor találkozásokra, ez a székhely gyűjtőpontot jelent számukra, ahol minden egyes találkozási nap egy ünnepnapnak számít. Ebben az épületben helyet kapott a Brassói lapok szerkesztősége is, illetve egyházmegyei segédlelkészi lakást is kialakítottak.
A Görgényi Református Egyházmegye önállóan 1641-ben alakult meg, ez egészen 1968-ig tartott, amikor a Marosi Egyházmegyéhez csatolták, hogy aztán 1990-ben újra önállósulhasson. Az ezt követő első években a szászrégeni tanácstermet használták központként, ugyanis ez volt a legkönnyebben megközelíthető város. A 90-es évek közepén azonban már érezhetővé vált, hogy szükség van egy külön adminisztrációs helyre, így az egyházmegye megvásárolt egy telket erre a célra, amit aztán központtá alakítottak. Itt az egyházmegye 34 anyaegyházközségének és a hozzá tartozó leányegyházközségeknek az adminisztrációja folyik, összesen 62 település egyházi ügyeit látják el.
A Kalotaszegi Református Egyházmegyét 1968-ban átcsatolták a Kolozsvárihoz, majd 1990 februárjában vált ismét önállóvá. Az akkori esperes a kőrősfői lelkipásztor, Kántor Attila volt, őt követte Ferencz Miklós, majd Ferencz László. Napjainkban pedig Vincze Minya István tölti be ezt a pozíciót, immár 15 éve. Jelenleg Bánffyhunyadon áll a székhelyük, amit saját erőből vásároltak meg. Erre az 1990-es évek elején került sor, amikor az egyházmegye gyülekezetéhez tartozó asszonyok kézimunkáit külföldön értékesítették. Az egyházmegye 32 gyülekezetből tevődik össze, van köztük anya-, leány-, társegyházközség is.
A Küküllői Református Egyházmegye 2017-ben kapta meg állandó székhelyét Erdőszentgyörgyön, előtte egy kicsi irodában tömörültek Gyulakután. Biró István esperes szerint ez a székhely megkönnyítette az ott dolgozók munkáját, valamint az egyházi szövetségeknek is van lehetőségük az épületben találkozókat szervezni.
A kommunizmus idejében a Kovászna megye területén működő négy egyházmegyét összevonták, amiből Sepsi Egyházmegye lett. Az ezt követő időszakban a történelmi határokat megpróbálták visszaállítani, de a kézdi és orbai egykori egyházmegyék már nem tudtak önállóan megalakulni a gyülekezeteik számának csökkenése miatt, ezért összevonták. Miután a közös tulajdonban levő sepsiszentgyörgyi egyházi épületet megvásárolta a nyugdíjpénztár, minden egyházmegye megkapta ebből a saját részesedését. Ebből sikerült a Kézdi-Orbai Református Egyházmegyének 2005-ben megvásárolnia a jelenlegi székhelyként működő kézdivásárhelyi épületet, amit felújítottak.
A Sepsi Egyházmegye esperese, Incze Zsolt György saját bevallása szerint tulajdonképpen beleszületett a székhely adminisztrációt végző életébe, ahol elmondása szerint gyerekfoglalkozásokra, akár gyászfeldolgozó találkozókra is rendszerint sort kerítenek.
Az Erdővidéki Református Egyházmegye 2017-ben vásárolta meg a magyar kormány és az Erdélyi Református Egyházkerület segítségével a jelenlegi székhelyét Baróton, amelyet az év szeptemberében fel is avattak. 1990-ben központként csupán egy irodahelyiséget használtak, 1994-ben kaptak egy lakrészt egy baróti bányásztömbházban, amit a 2013-as esperesváltás után javítottak fel. Berszán István esperes elmondta, a jelenlegi székhelyen ki tudtak alakítani egy kompakt közösséget, mivel Barót közel esik mind a 17 egyházközséghez. Az Erdővidéki Református Egyházmegye idén 369 éves.
A Marosi Egyházmegye székhelye, a Teleki ház tulajdonképpen évtizedek óta Marosvásárhelyen működik, ez csupán felújításra szorult az évek során. A város környékén szolgáló lelkészek gyakran ejtik útjukba a székhelyet, ahol, mint ahogyan a legtöbb másik helyen is, a hivatalos gyűlések mellett lehetőségük adódik kötetlen beszélgetésekre is.
A Maros-Mezőségi Egyházmegye 1990-ben vált ki a Marosi Egyházmegyéből. 29 gyülekezettel rendelkezik, itt van anyaegyházközség, leányegyházközség és szórvány gyülekezet is. Az esperesi hivatal a Teleki-ház felső szintjén van, ami a kuratórium tulajdonát képezi. Az alsó szinten levő tanácstermet közösen használják a Marosi Egyházmegyével.
A Nagyenyedi Református Egyházmegye székhelyének felújításra volt szüksége. A jelenlegi székhely egyrészt saját forrásokból, másrészt pályázatok, egyházkerületi támogatások által alakult ki. A székhely esperesi dolgozószobáját egy kis kézikönyvtárral is ellátták. A tanácstermek, irodák mellett a levéltár is itt kapott helyet, amely az elnéptelenedett egyházközségek anyagait is őrzi, de az egykori Gyulafehérvári Egyházmegye, a régi Enyedi Egyházmegye, illetve a Tordai Egyházmegye anyagai is itt vannak. Ezek rendszerezett, kutatható iratok, a levéltárat akár kutatóteremként is használatba lehet venni. A székhelyen ugyanakkor egy vendégszoba is van, amelyet az egyházmegye az iskolalelkésznek és családjának ajánlott fel. A kollégium szomszédsága pedig megengedi, hogy az iskola területén zajló lelki, pasztorációs folyamatokba is betekintsenek.
A Dési Református Egyházmegye központhiány miatt az EMKE egyik tanácstermét használta Désen. Ami nem meglepő, hogy sem kiterjedése, sem egyéb programjai miatt nem volt megfelelő az adminisztrációs feladatok elvégzésére. Bányai Csaba esperes szavával élve a lelkészek sosem örülhettek annak az “intimitásnak”, amelyet egy lelkészi közösség meg tud élni akkor, amikor magára van. Sikerült azonban a Dési Református Egyházközség egyik régi épületét a magyar kormány támogatásával felújítani. Az épület ünnepélyes átadására tavaly november 28-án került sor, a végleges költözés pedig idén február elsején zárult le.
A Kolozsvári Református Egyházmegye 2012. október 1-jén alakult meg két egyházmegye egyesüléséből: a Kolozsvári és a Kolozsvár-Külső Református Egyházmegyékből. A megalakulás után a Főtér 22. szám alatti épületben – amely a Kolozsvári Egyházközségek Vagyonközösségének a tulajdona – alakították ki az irodát. Bibza Gábor esperes szerint az egyházpolitikai véleménykülönbségek mára teljesen eltűntek, egységként lehet az egyházmegyére tekinteni.
A Hunyadi Református Egyházmegyének a XVII. század jelentette a virágkorát, amióta azonban Erdély a birodalom része lett, a megmaradásért való küzdelem jellemzi az egyházmegye életét. 1990-ben nagyjából 11 ezer ember vallja magát a gyülekezethez tartozónak, majd a 2000-es évek elején óriási lélekszámcsökkenés észlelhető, a református egyházmegye csupán 3500 tagot számlál. Ez főként a gazdasági problémák, a munkahelyi lehetőségek csökkenése miatt következett be, ami azzal járt, hogy nagyon sokan elhagyták a területet. Zsargó János esperes elmondta, az egyházmegye nemcsak lélekszámban, de anyagiakban is eléggé szegényes, saját adminisztrációs központja nincs. Vajdahunyadon található egy gyülekezeti ház, ez az adminisztrációs ügyek lebonyolításának helyszíne. Ez azonban nem zárja azt ki, hogy a lelkészi közösség összegyűljön.
A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperesi hivatala hiánypótló szerepet tölt be az eddigi évekhez képest, nagyban megkönnyíti az adminisztrációs ügyek intézését. Az egyházmegye esperese bízik abban, hogy az elkövetkező években is annyira hatékonyan fog működni a rendszer, mint ahogyan most kialakították.
A Tordai Református Egyházmegye a forradalomig a kolozsvári részét képezte, 1990-ben alakult meg újra. Az ezt követő időszakban nehezen indult az élet, de a lelkészek megkapták a lehető legjobb metódust arra, hogy megmaradjon az egyházmegye, és többé-kevésbé életképes is legyen. Jelenleg 13 egyházközséget számlál, esperesi hivatala pedig az Újtordai Református Egyházközségnél van, Tordán.