Közösséggé kovácsolni a gyülekezetet – megújult Marosfelfalu temploma
Felfrissülve, megszépülve áll büszkén a főút mentén Marosfelfalu református temploma. A teljes külső felújításon átesett hajlék a helyi közösség összetartását, szorgalmát hirdeti. A felújított templomban vasárnap, június 26-án tartott hálaadó istentiszteletet a gyülekezet.
Miután 2019 végén sürgősen szükségessé vált a templom tetőzetének felújítása, támogatásért fordult az egyházkerülethez a marosfelfalui egyházközség. A több forrásból érkező anyagi támogatásoknak, a gyülekezeti tagok szorgalmának, helyi munkásoknak és rengeteg közmunkának köszönhetően végül a tetőszerkezet mellett teljes külső felújítást is végeztek a hajlékon, és új kerítéssel vették körül a területét.
A munkálatokat az Erdélyi Református Egyházkerület által a magyar kormány 100 ezer lejjel, a helyi önkormányzat pedig 150 ezer lejjel támogatta, míg a gyülekezet forrásaiból és adományaiból újabb 100 ezer lej gyűlt össze. Ennél sokkal értékesebb volt a gyülekezeti tagok közmunkája, valamint az, hogy a kivitelező cég nagyrészt helyi munkásokból állt, és Simon József presbiter vezetésével kedvezményes áron, példás hozzáállással és kitartással, bámulatos gyorsasággal végezték a feladatokat – mondta el Dobos Loránd marosfelfalui lelkipásztor, aki Isten csodálatos áldásának tulajdonítja a nagyszabású beavatkozás sikerét és azt, hogy a munka újra összehozta a járvány időszakában bezárkózott közösséget.
A hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét a 2Kir 22,3–13 alapján. Az igében szereplő korban egész Izráelnek egyetlen temploma volt Jeruzsálemben, mégis az egész országnak kellett nagy erőfeszítéssel dolgoznia a felépítése és javítása érdekében. Jósiás király elfogadta az Úr üzenetét, azt tette, amit az Úr rendelt és helyesnek talált, nem tért le erről az útról. Ritka ma az ilyen kitartás Isten mellett. Kató Béla továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy Istennek nem elegendő a templom felújítása, hiszen csak az ember csak az eszközt teremti meg, amely által eljuthat Urához. Marosfelfaluban is az eszköz elkészült, de mi Isten célja vele? – hangzott el a kérdés. Isten azt szeretné, ha a külső eszközök, sőt maga a felújítás folyamata segítene igéje befogadására, és közösséggé formálná a gyülekezetet. „Fontos meglátni ezt az áldást, és felismerni, milyen feladataink vannak a felújítás után is” – hangsúlyozta a püspök, hozzátéve, hogy ma ott van egyház, ahol két ember elindul egymás felé. Hiszen annyira elidegenedtünk, bezárkóztunk, eltávolodtunk egymástól, hogy szükség van az egyház által teremtett alkalmakra a közösség fenntartásában.
Az igehirdetést követően Veress Róbert Gyula, a Görgényi Református Egyházmegye esperese a Mk 11,9 verssel köszöntötte a gyülekezetet. Örömét fejezte ki, hogy megszépülhetett az egyházmegye legnagyobb temploma, és itt kérheti Isten áldását a gyülekezet: „Ebben a csendben lehet életünket letenni Isten kezébe.” Az ünnepségen a helyi gyerekek énekeit és szavalatait, valamint a gyülekezet kórusát hallgathatták az egybegyűltek, a későbbi szeretetvendégséget pedig a Bíborka néptáncegyüttes három korcsoportjának előadása gazdagította.
Érdekesség, hogy Felfalunak ez a második református temploma, 1913-ban épült. A régi, 13. századi romos templom a parókia kertjében található, egykor fa harangláb állt mellette. Az előző hajlékot a IV. Béla (1206–1270) által betelepített szászok építhették. A 20. század elején a gyülekezet kinőtte a templomot, ezért építette az új, nagyobb ingatlant a főút mentén. A régi templomot azonban nem bonthatták le, mivel érdekes freskókat tártak fel a szentély falain.