Hat protestáns egyházmegye ünnepelte közösen a reformáció 500. évfordulóját október 31-én a Kolozsvári Magyar Operában. Az alkalmon az ünnepi gálaestet két kiállítás megnyitója és egy könyvbemutató előzte meg. A Dési, Kalotaszegi, Kolozsvári, Tordai Református Egyházmegyék, valamint a Kolozs-Tordai Unitárius és a Kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházmegye közös rendezvénye teltház előtt zajlott.

A reformációi ünnepélyt az 500 – 50 – 5. Református templomok Erdélyben című kötet bemutatója indította. Maksay Ádám, az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki előadója a kiadványról elmondta, régi álom egy ilyen reprezentatív fotóalbum kiadása. A háromnyelvű kötet címében az 500 az idei jubileumra utal, az 50 a bemutatott templomok számára, az 5 pedig idén felszentelt vagy felszentelésre váró, új templomokra. Az előszót Kató Béla, a rövid egyháztörténeti ismertetőt dr. Buzogány Dezső írta. A szövegek Földi Imelga, Weisz Attila, Baczoni Sándor, Krizbai Imreés Máthé István írásai, az újabb templomok leírásait pedig az illető települések lelkipásztorai biztosították. Az albumban Magyari Hunor légi felvételei láthatóak, a grafikai tervezésért Makkai Bence felelt. Emellett elindult az online felület (http://www.aklom.ro/555/#/), amelyen 360 fokos fényképeken nézhetnek szét a szemlélődők egyes templomokban. A kötetben megjelenő 50 templomot úgy válogatták össze, hogy reprezentálják az erdélyi templomépítészetet, a középkoriaktól a legújabbakig.

Az est folyamán a Protestáns egyházmegyék Kolozs megyében című kiállítást dr. Keszeg Vilmos néprajzkutató nyitotta meg. Rámutatott, a patrimonizáció küszöbén állunk, ez a szemlélet pedig máris érezteti a hatását: tudatossá, felelőssé lett a környezethez való viszonyulás, amelyben a múltat és jövőt egyaránt látjuk. Mi csupán láncszem vagyunk a felhasználók sorában, ez pedig megtisztelő, és felelősséget ró ránk. A kiállítás hat egyházmegyét mutat be: a Dési, Kalotaszegi, Kolozsvári, Tordai Református Egyházmegyéket, valamint a Kolozs-Tordai Unitárius és a Kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházmegyét. A kiállított fotókon az egyházmegyék a kép nyelvén mutatkoznak be, mindegyikük összegyűjtötte azokat az értékeket, amelyek az elmúlt 500 évben maradandónak és fontosnak bizonyultak.

Floriska István, a Kolozsvári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének elnöke a tárlatról elmondta: a hat egyházmegye legjavát mutatja meg, a képeken a 700-800 éves templomok mellett a legújabbak is megtalálhatóak. „A reformáció a deformálódott egyházat akarta visszaállítani a helyes útra, nem akart egyháztörést okozni. A széthúzás, kísértés pedig ma is jelentkezik, veszélyezteti az Istennel való kapcsolatunkat” – jelentette ki a presbiter. Hozzátette: „Amikor hálás szívvel visszatekintünk az Istentől kapott évszázadokra, látnunk kell, hogy a nehéz időkben ő volt erős várunk, az ő kegyelméből maradhattunk meg a Kárpát-medencében. A reformáció egyik legnagyobb vívmánya, hogy anyanyelven olvashatjuk és hallgathatjuk Isten üzenetét. Az 500 éves jubileumon vegyük elő újra a Szentírást, keressük meg a Krisztus útját, őrizzük őseink hagyatékát, bízzuk életünket és jövendőnket Istenre. Kezdjük az újabb 500 évet reménységgel.”

A SOLI DEO GLORIA – A magyar reformáció öt évszázada című kiállítást Szurovszky Katalin, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja nyitotta meg. A tárlatot Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma állította össze a Magyar Nemzeti Múzeum közreműködésével, és a protestantizmus előzményeit, egyháztörténeti jelentőségét mutatja be a magyarság történetében, illetve a reformáció szerepét az egyház és társadalom megújulásában. A kiállítás a marosvásárhelyi Vártemplomból érkezett, és Beregszászra, valamint Európa városaiba utazik tovább. Angol, német és francia nyelvre fordították le. A tablókon olvashatunk a reformáció hatásáról a különböző társadalmi jelenségekre, tudományágakra, bemutatja a nagy múltú kollégiumok történetét, a peregrináció szerepét, rövid áttekintést ad a magyar protestáns egyházak 18-19. századi, illetve mai tevékenységéről. A kiállítást a következő két hétben a Farkas utcai templom kerengőjében tekinthetik meg az érdeklődők. Az alkalmon a Kolozsvári Református Kollégium énekkara szolgált.

A gálaesten Bibza Gábor kolozsvári esperes, az esemény ötletgazdája elmondta: „Nem szabad felednünk, hogy az ünneplésen túl az egyház megújulására ma is szükség van. A tény, hogy megéltük a mai évfordulót, kötelez bennünket.” Az esperes köszönetet mondott a hat egyházmegyének, illetve Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának a közös szervezésért, és kiemelten megköszönte Floriska István presbiterszövetségi elnök kitartó, önzetlen munkáját. Zárszóként kifejezte reményét, miszerint az ünneplés arra készteti a három történelmi protestáns egyház képviselőit, hogy a jövőről is együtt gondolkodjanak.

Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke azt kívánta a protestáns felekezeteknek, hogy erős lélekkel, egymásra figyelő életvitellel gazdagodjanak. Elmondta, számára a reformáció nem a múltba tekintést jelenti, hanem a forráshoz való visszatérést a ma világának körülményei között. „Az 500. évfordulón látnunk kell az isteni gondviselést, amely megtartott, és amely mellettünk lesz a jövendőben. Semmihez sem hasonlítható bölcsességre vall az 1568-os határozat, hogy a hitéért senkit üldözni nem lehet, mert az Isten ajándéka. Valljuk, és tehetségünk szerint munkáljuk is a bennünk való és eljövendő Isten országát” – hangzott el. A püspök úgy véli, a reformáció a mában kapcsolataink felülvizsgálatát is jelenti: „visszamenni az alapokra, megérezni, hogy hitünk, életünk, magatartásunk a jézusi kősziklára épült, és rendezni kapcsolatainkat embertársainkkal és Istennel egyaránt. Ne csak hangoztassuk, hogy Erdély a kölcsönös elfogadás és tisztelet földje.”

Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház főtanácsosa, esperes szerint az idei ünneplésről Luther azt mondaná, hogy nem merülhet ki ennyiben, a rendezvényeken, programokon túl az új szívre is oda kell figyelni, amit az Úr ad nekünk.

Mile Lajos főkonzul elmondta: „Ahhoz, hogy az ember elhelyezze magát a világban, és emberhez méltó életet élhessen, még égetőbben kell válaszokat keresnie, mint 500 évvel ezelőtt, hiszen van szabadsága, így a döntés felelőssége is az övé.” Kiemelte, a válaszkeresés semmivel sem könnyebb, mint hitvitázó őseink idejében. Az ismeretek felmérhetetlenül bővültek, kényelmesebb is lett az élet, ugyanakkor sokkal veszélyesebb is. „A rengeteg ismeret birtokában, a kommunikációs áradatban van-e érvényesebb tudásunk a lényegi dolgokról?” – hangzott el a kérdés. A főkonzul kijelentette: „A minden hívő ember számára reményt jelentő gondviselés nem a válaszkeresés és cselekvés feladását, hanem a döntés szabadságát erősíti.”

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerint eseménydús év van az egyház mögött, az ünnepséggel pedig valami lezárul, anélkül, hogy befejeződne. Kolozsvár első protestáns papja, Heltai Gáspár utazóládájában három reformátor érkezett Kolozsvárra: Luther, Melanchton és Kálvin, műveik által. „Mi, erdélyi protestánsok ehhez a három műhöz hasonlóan az Erdélyi-medence nagy utazóládájában összezárva, összezsúfolódva zötykölődtünk az elmúlt négy és fél évszázad történelmének göröngyös útjain. Amikor a szekér kátyúba került, a sár minket is ellepett, ha folyón ment át, mi is eláztunk, néha egymásra estünk, és nem úsztuk meg maradandó sérülés nélkül. Ütéseket szenvedtünk együtt és egyenként, egymástól és másoktól. 100 évvel ezelőtt pedig a ládát egyik szekérből a másikba rakták, amely talán még jobban rázott, gyakrabban süllyedt kátyúba. A történelem országútja időnként szétszórt, máskor összerázott bennünket. Sima utakon hajlamosak voltunk eltávolodni egymástól, a sziklás utakon pedig közelebb húzódtunk egymáshoz” – fejtette ki a püspök. Kijelentette: az erdélyi protestantizmus a reformáció kora óta soha nem vált olyan egységesen erőssé, mint ma. „A hazai reformáció alaphangja többnyire a tolerancia volt, mégis kihasználtuk a hatalmat, politikai csillagállást, akár egymás rovására is” – mondta el, majd mindezekért az egymás ellen való fordulásokért kért bocsánatot református püspökként az unitárius testvérektől. „Miközben a versengés korát sem akarjuk elfelejteni, hálaadással tekintünk az elmúlt száz év együttműködésére, a Protestáns Teológiai Intézetre, az ökumenikus imahetekre. Hisszük, hogy Isten nem hiába zárta felekezeteinket össze a történelem nagy utazóládájában” – összegzett Kató Béla.

A gálaesten fellépett az evangélikus gyermekkórus, a visai néptánccsoport, a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája jelelőkórusa, a széki néptánccsoport, Pataki Adorján énekes, Oláh Boglárka és Oláh Mátyás, az Aranyosszék néptánccsoport, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet vegyeskara, az Operettisszimo együttes, a Kalotaszeg néptánccsoport, a Kolozsvári Református Kollégium kórusa, valamint Marosán Csaba színművész Szemelvények Luther Márton munkáiból tartott előadást.

Fotó: Kiss Gábor

Szöveg: Berekméri Gabriella