Konfirmandustalálkozót szervezett a Marosi Református Egyházmegye
Lelki vitaminnal töltekezhettek az elmúlt hét szombatján a marosi egyházmegye fiatal konfirmandusai, így ma már újult erővel készülnek a közelgő virágvasárnapi megmérettetésre és helytállásra.
Az esemény felélénkítette a konfirmáció felkészítő időszakát, viszont az sem volt titkolt szándéka, hogy felkeltse az ifjak érdeklődését, valamint az esemény erejével az egyház vonzáskörében tarthassa őket. Látszólag Erdély-szerte elterjedt gyakorlattá vált az utóbbi évtizedekben, hogy a lekonfirmált ifjak egy része egyre csak kimarad a gyülekezet eseményeiből. Erről a felfelé görbülő, de visszafordítható jelenségről is szó esett az alkalom során.
Közel nyolcvan fiatalt gyűlt össze, több korosztályt képviselve, így sikerült különböző generációk szemszögéből is megszólítani a fiatalokat. Az alkalom a cserealjai gyülekezet zenekarával irányított dicsőítéssel kezdődött, amihez a jelenlévők örömmel csatlakoztak. Ezt követte Czirmay Csaba-Levente, a marosi egyházmegye esperesének rövid áhítata, amely felhívta a fiatalok figyelmét a Péld 4,23 alapján arra, hogy az emberi élet minőségét az határozza meg, hogy képesek vagyunk-e tisztán, Isten számára elkülönítve megőrizni a lelkünket.
Az áhítat után ismerkedős játék és Kahoot-kvíz következett. A visszajelzések alapján ez utóbbi jelentette a fiatalok számára az egyik legkedveltebb programpontot. A gyülekezetek különálló csoportokat alkothattak, és a konfirmálás előtt álló ifjak így mutathatták be a saját és közös tudásukat is. Az átfogó kérdések a korábbi ismeretek elmélyítését is segítették, ugyanakkor az innovatív kérdezési módszer, a játék és a versenyszellem a tudás felelevenítését is jelentette számukra. Nagyon oldott, izgalommal és jókedvvel fűszerezett hangulatban telt a program.
Ezt követően két fiatal felnőtt bizonyságtételét hallgathatták meg, akik beszámoltak arról, hogy mit jelentett és jelent Isten az életükben, ezzel mintegy felmutatva, hogy mennyire fontos a hit mély megélése a konfirmáció eseménye után is. Végezetül imádsággal, énekléssel, majd áldással zárult az alkalom.
A fiatalok örömére senkinek nem kellett üres hassal hazatérnie, hiszen az alternatív istentisztelet után egy kis szeretetvendégségre került sor. A közös pizzázás nemcsak az étel örömét, hanem a további ismeretségek kialakítását is jelentette. Öröm volt látni és megélni azt a közösségi erőt, amelyet csupán ennyi fiatal aktív részvétele alkothat. A felszabadult beszélgetések, a kötetlen hangulat, az alkalom friss és fiatalos jellege miatt hisszük, hogy az esemény elősegítette Isten üzenetének továbbítását minden résztvevő életében.