Hálózatépítő találkozón gyűltek össze a különböző erdélyi segélyszerveztek munkatársai a sepsiszentgyörgyi Írisz Házban. A július 11–12-i konferencia célja az volt, hogy a munkatársak megismerjék egymást, együttműködési lehetőségeket keressenek, és kiépítsenek egy olyan átfogó hálózatot, amely összefogja azokat az egyházközségeket és szervezeteket, amelyek foglalkoztak és foglalkoznak fogyatékkal élőkkel, vagy nyitottak arra, hogy a fogyatékkal élőket bevonják, gyülekezeteik aktív tagjaivá tegyék. Az eseményen a Királyhágómelléki és az Erdélyi Református Egyházkerület, illetve az unitárius és katolikus segélyszervezetek egyaránt képviseltették magukat, a szakmai előadások mellett pedig helyet kapott a kikapcsolódás, személyes kapcsolatépítés, tapasztalatcsere is.

Négy jó barát megfogta a fogyatékkal élő ötödiket, és minden akadályon át elvitték őt Jézushoz, a gyógyuláshoz – ezzel a kedves történettel köszöntötte Makkai Péter lelkipásztor, az Írisz Ház igazgatója az első alkalommal megszervezett hálózatépítő konferencia résztvevőit. A fogyatékkal élőkkel foglalkozó szervezeteket, munkatársakat a négy baráthoz hasonlította, akik akár a ház tetejét is megbontják, hogy Jézushoz, gyógyuláshoz juttassák társukat. „Az egyház problémája, hogy nem látjuk a gyülekezetben a fogyatékkal élőket, pedig Jézus körül mindig ott voltak. Ha el is jönnének a fogyatékkal élők az istentiszteletre, nem tudnak bejutni a templomba, nem megfelelő a pad számukra, vagy esetleg nem értik a prédikációt” – vázolta fel a sajnálatos helyzetet a lelkipásztor. Elmondta, ez az alkalom próbálkozás arra, hogy megszólítsák az elszánt, tenni kész barátokat, a találkozó pedig szakmai, emberi kapcsolati és szervezetépítési szinten is hozzájárul a munkájukhoz. „A fogyatékkal élők gyülekezeti, közösségi, társadalmi integrálása nem egy szervezet feladata, többen kell, hogy ezt a „nyoszolyát” megfogjuk, több szervezet és partner, hogy ennek igazán eredménye legyen” – fogalmazott Makkai Péter.

A konferencia kezdőáhítatát Vincze Judit, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előadótanácsosa tartotta az ApCsel 18,24–28 alapján. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyház harminc év után is csupán kezdeményezésként tekint a fogyatékkal élők istentiszteletbe való bevonására. „Sokszor prédikáljuk, megfogalmazzuk törvényekben, hogy mi vagyunk az emberekért, a testvérekért, viszont amikor tettekre kerül a sor, nem vesszük a fáradságot a konkrét változtatásra” – mutatott rá. A lelkipásztor a céltudatosság és felelősségvállalás példájaként Apollóst állította az egybegyűltek elé. Elmondta, Apollós tudta, hogy amit tanult, az igében leírtakat meg is kell élni, mindig tovább és tovább ment, céltudatosan élt, felelősséget vállalt a tanult igéért. „Nekünk is meg kell tanulnunk az ige tanítását, és el kell kezdenünk meg is cselekedi azt. Legyünk faltörők, ajtónyitogatók, vállaljuk Apollóshoz hasonlóan a felelősséget” – hangzott el.

A továbbiakban Banga Erzsébet marosvásárhelyi pszichológus tartott előadást Szülők szerepe a fogyatékkal élő fiatalok önállósodásában címmel. Először is tisztázta, hogy itt a szülő fogalmába beleérti a fiatalokkal foglalkozó szakembereket is, illetve bárkit, akinek hatása van a fogyatékkal élő fiatalok életére, hiszen mindnyájuknak nagy a felelőssége. A szakember rámutatott: minden ember életét, önállósodását három dolog jellemzi: az identitás, a kapcsolatai és a hivatás érzése, a szerepkörök vállalása. Az előadó felhívta a figyelmet az érintett fiatal számára megfelelő élettér szükségességére, hiszen ennek nagy hatása van a szakmavállalásra, szerepvállalásra. Ennek alapja a családi közösség: ahogyan a fiatal megszokja a családban a kapcsolatokat, úgy viszi át a társadalmi életbe; amilyen érzelemvilággal gazdagodik, azt viszi ki a szociális életterébe is. A pszichológusnő ismertette a különböző jelképes névvel ellátott élettérfajtákat, mint a préri, lövészárok, fellegvár, mocsár, sziget, illetve termékeny földterület. Elemezte ezeket az élettereket, tanácsokat adott a különböző személyiségű fiatalokkal való megfelelő bánásmódra, a fiatalok sikeres társadalomba való integrálására, a termő élettér biztosítására, amely nem szociális státusnak tesz eleget, hanem az apró örömökre alapoz. A megfelelő élettérben élő fiatal ismeri a valódi énjét, és ezt a teret konstruktív módon foglalja el, hogy mindenki fejlődhessen benne. Mindebben mi a szülő, szakember, barát szerepe? Banga Erzsébet elmondta, mindannyian segíthetünk a fogyatékkal élő fiataloknak felfedezni az adottságaikat és gyengeségeiket egyaránt, megfogalmazni az álmaikat, felfedezni az élet alapját, értékelni a mindennapok apró lépéseit, kiaknázni a tudást, kialakítani és fenntartani a pozitív gondolkodást, felfedezni a közösség, kapcsolatok fontosságát.

Az Inclusion of People with Disabilities (fogyatékkal élők befogadása) nevű projektet Szilágyi-Nagy Imola projektfelelős ismertette, kitérve a 2015–2017 és 2018–2020 közötti szakaszokra. A projektet a HEKS és a Brot für die Welt finanszírozza, és a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókja keretében működő Írisz Ház koordinálja. Célja, hogy a református egyházközségeket érzékennyé, befogadóvá tegye a fogyatékkal szemben koncertek, bemutató foglalkozások, akadálymentes istentiszteletek tartása révén, illetve támogatja az egyházközségeket vagy a mellettük működő szervezeteket kis akadálymentesítési projektek megvalósításában. Az elmúlt három év során 43 ilyen projekt valósult meg, idén további húsz van folyamatban – részletezte Szilágyi-Nagy Imola. Bemutatta a támogatott védett műhelyeket, amelyek munkalehetőséget biztosítanak a fogyatékkal élőknek: ilyen a nagyváradi Méhecske varróműhely, a brassói szociális mosoda, a szászrégeni használtruha-válogató, illetve a sepsiszentgyörgyi zöldövezet-karbantartási csoport.

Az akadálymentesítési projektek mottója: „Az ember van a templomért, vagy a templom az emberért?” Az a kérdés is felmerül, hogy elegendő-e az akadálymentesítés, hogy befogadó legyen a gyülekezet? A gyülekezetek érzékenységének növeléséért szervezték például az akadálymentes istentiszteleteket, amelyek nemcsak templomba való bejutáskor jelentkező fizikai akadályokra, hanem a prédikációk megértésére is figyeltek, vagy az 55 missziós túrát, amelynek több mint háromezer résztvevője volt. Sepsiszentgyörgyön munkaközvetítő segíti a fogyatékkal élőket a munkavállalásban, emellett továbbra is fontos a templomok, gyülekezeti házak fizikai akadálymentesítése, a munkatársképzők szervezése, illetve a hálózatépítés, hogy összefoghassák a kis projektekkel foglalkozó munkatársakat, szervezeteket.

A továbbiakban bemutatkoztak a projektekben résztvevő egyházközségek, szervezetek: a brassó-szentpéteri Nikodémus idősek otthona, a húszéves kolozsvári Csemete Alapítvány, a Diakónia brassói fiókja, a nagyváradi fiók Méhecske műhelye. Emellett az egybegyűltek megismerhették a szászrégeni fiók programjait, az erősdi Legszebb nap című rendezvényt, ahol motorosok találkoznak fogyatékkal élőkkel, de bemutatkozott a Gondviselés (a Magyar Unitárius Egyház segélyszervezete), a Caritas gyulafehérvári szervezete, a csíkszeredai Szent Ágoston és a gyergyószentmiklósi Márton Áron központ is. A felelősök bemutatták az ikafalvi Rád is szükség van programsorozatot, a kézdi-orbai nőszövetség munkáját, a Kolozsvár kerekdombi gyülekezet, illetve a Nagybánya újvárosi gyülekezet segítő tevékenységét, akadálymentesítési törekvéseit, majd megvitatták az akadálymentesítési hálózattal és a találkozóval kapcsolatos elvárásokat, felmerülő kérdéseket.

A konferencia második napján, csütörtökön Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület missziói előadója tartott áhítatot a Mk 9,17–27 alapján. A brassói esperes felhívta a figyelmet arra, hogy az ige rámutat, kihez kell fordulni a megoldhatatlannak tűnő problémák esetén. Mégis sokan nem az Urat keresik, hanem az orvosokat olyan betegségek esetén is, amelyre nincs más gyógyír. Az igében szereplő édesapa nagy hittel keresi Jézus Krisztust, de háromszor kell megütköznie: csalódik a tanítványokban, mert nem tudták meggyógyítani a gyermekét, Jézusban, amikor nem történik hirtelen, egyből gyógyulás, és meglepődik, amikor Jézus az ő hitére bízza a gyógyulást. „Istennek elvárásai vannak azzal szemben, akiket munkatársaivá tesz” – hangsúlyozta a lelkipásztor. Elmondta, a közösség, a magánember és az egyház is sokszor kudarcot vall, de akkor sem szabad a hitünknek megrendülnie, amikor kevés az előrelépés, csalódással kell szembenéznünk, hiszen Isten a pislogó gyertyát, a hit legkisebb lángját is felkarolja. Az aranyból is olvasztáskor ki kell égetni a salakot. Ilyennek kell lennie az ember kipróbált hitének – szögezte le az előadó, majd hozzátette: „amikor meghalad egy feladat, Jézustól kérj tanácsot, és ne saját erőből próbáld megoldani azt. Mert Isten válaszolni fog a kérésre.”

A délelőtt további részében az Erasmus+ Junge Pflege (speciális igényű fiatalok ápolása) projektet Christoph Schmidt, a németországi DW Gladbeck-Bottrop-Dorsten ágazati igazgatója, főpályázó ismertette. Ez egy speciális igényű fiatalokat ápoló személyzet számára szóló tanulási csomagot, oktatási módszert foglal magában. A projektbe a németországi szervezetek mellett lengyelországi és romániai partnereket vontak be, célja pedig egy olyan képzési koncepció kidolgozása, amelyet a partnerországok hivatalosan is elismernek. A projektben nyolc képzési téma, modul kidolgozásáról van szó, és ezek tudományos kiértékeléséről. Az előző projekt szintén nyolc modullal foglalkozott, így a számuk eléri összesen a tizenhatot, és mára bebizonyosodott, hogy a kidolgozott ismeretanyag rendkívül hasznos a fogyatékkal élő fiatalok kezelésében. A projektet munkacsomagokra osztották fel, minden partner hozzájárul minden munkacsomaghoz, a végén pedig 200 oldalas anyagot sikerült összeállítani a képzésekről. A projekt keretében az ellátottak és ápolók perspektíváját egyaránt vizsgálták, kitérve a kihívásokra, mindennapi gondokra, az ápolók és ápolt személyek közötti kapcsolatra, az internet fiatalok közötti kapcsolatra mért hatására, a szabadidős időtöltésre, az ápolási koncepció kidolgozására. Ezek a modulok továbbképzési lehetőséget nyújtanak az ápolószemélyzet számára. Christoph Schmidt elmondta, Németországban elsősorban az ápoló kompetenciáinak fejlesztésére figyeltek, nem a tananyag száraz átadására, de hangsúlyt fektettek a képzési módszerekre is, mindenhol a meglévő feltételekhez igazították a modulokat, majd ki is próbálták őket élesben a partnereknél.

A Diakónia Keresztyén Alapítvány szerepét, mint az Erasmus+ Junge Pflege partnere, illetve az említett modulok sepsiszentgyörgyi alkalmazását Szilágyi-Nagy Imola projektfelelős mutatta be. Elmondta, a képzéseket az Írisz Ház alkalmazottai és az egészségügyi posztlíceum harmadévesei számára tartották meg, az első képzés pedig annyira sikeres lett, hogy a másodikra megduplázódott a jelentkezők száma.

Kelemen Tibor, a Kovászna Megyei Munkaerőügynökség igazgatója Munkaerőpiac kihívásai a fogyatékkal élők számáracímmel tartott előadást. Elmondta, Romániában rendkívül hátrányos helyzetben vannak a fogyatékkal élők a munkavállalás terén – szégyenérzettel állnak hozzá a munkakereséshez, támogatottságuk pedig elenyésző. Az igazgató rámutatott: a végeláthatatlan bürokrácia rengeteg nehézséget okoz, és a jogrend is kevésbé tér ki a fogyatékkal élőkre. Az állam próbál szabályozásokat bevezetni az akadálymentesítések, fogyatékkal élők alkalmazása terén, de sokszor hozzá nem értő emberek hozzák meg a döntéseket, és nem a megfelelő eredményeket érik el. Romániában csupán az ötven alkalmazottnál több személyt foglalkoztató cégek kötelesek fogyatékkal élőket alkalmazni négy százalékos arányban, de amennyiben ezt nem teszik meg, kiválthatják az államnak befizetett anyagi térítéssel ezeket a helyeket – sajnos, sok cég választja a plusz befizetést fogyatékkal élő személy alkalmazása helyett. Kelemen Tibor bemutatta a Kovászna megyei helyzetet és az általuk végzett munkát: nyilvántartásba veszik a fogyatékkal élő személyeket, összegyűjtik a munkaajánlatokat, tanácsadást, képzéseket, támogatást biztosítanak a munkakeresőknek, majd alkalmazás után követik a tevékenységüket. Úgy véli, szükséges az érintett személyeknek teljesen ingyenes képzéseket biztosítani, ezt azonban a fogyatékkal élőnek is akarnia kell, jelentkeznie kell az ügynökségnél, és őszinte képet alkotnia képességeiről, helyzetéről. Zárásként Olcsvári Tünde koordinátor, pszichológus mutatta be a Success projektet, felsorakoztatva a jó példákat a fogyatékkal élők munkaerőpiaci elhelyezkedésében. A szervezők összegyűjtötték az érintett egyházközségek, szervezetek elérhetőségeit, és füzet formájában tették elérhetővé a résztvevők számára, jelentősen megkönnyítve a további együttműködés, kapcsolatépítés lehetőségét.

Berekméri Gabriella

Fotó: Kiss Gábor