Az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség (ERLÉSZ) szentföldi tanulmányútján több mint harminc lelkipásztor vehetett részt. A tanulmányút második felében Betlehem, Jeruzsálem, illetve Caezarea kikötőváros Szentírással kapcsolatos nevezetességeit látogattuk meg.

Betlehemben a Születés templomába egy alacsony kapun át lehet bejutni, és meg lehet nézni a helyet, ahol a hagyomány szerint Jézus megszületett. Ez a legrégebbi templom a környéken. Jézust a keresztyének megváltójuknak, a muzulmánok prófétájuknak tartják. Betlehem a palesztin részen van, így a templomtól nem messze mecsetet találunk, amit lehetőségünk is volt megtekinteni. Egy helyi arab vendéglő ínyencségeit megkóstolva arra vettük az irányt, ahol a pásztorok a szabad ég alatt tanyázva hírt kaptak Jézus születéséről. Ebben a kis vendéglőben értettem meg, hogy a matematikánk alapjait miért is az araboktól kölcsönöztük. Hihetetlen volt, hogy a vendéglős 59 ember rendelését és a fogások elkészültét észben tartotta, és tudta, hogy egyesével kinek mennyit kell fizetni kifele jövet.

A teljes csapat a Templom-hegyen, háttérben a Szikla Dóm.

A Heródium Nagy Heródes általunk meglátogatott erődítményeinek egy újabb remekműve. Ez az egyetlen olyan építmény, amelyet magáról nevezett el, ide temették el Heródes királyt. Az erődítmény folyamatos feltárás alatt van, lenyűgöző a palota tetőteréből a kilátás, de a föld alatti rész, az alagút- és ciszternarendszer is. A város egyik leghíresebb fagyizója után az Ein Keremet látogattuk meg, ahol a hagyomány szerint Keresztelő János született, és itt látogatta meg Mária Erzsébetet.

Vasárnap reggel érződött a kollegákon, hogy hiányérzetük van amiatt, hogy nem istentiszteletre kell készülniük. A belső elvárásnak engedve a Templom-hegy felé vettük az irányt. A Jaffa kapunál közelítettük meg a város falait, majd a Mórok kapuján át bejutottunka Templom-hegyre. A Mórok kapuja az egyetlen hely, ahol nem muszlimokat is felengednek a hegyre, de Szentírást senki sem vihet magával. A Szikla Dómot körüljárva az Arany kapuhoz látogattunk el, ahol a hagyomány szerint virágvasárnap Jézus bevonult Jeruzsálembe, és ahol a zsidók és a muzulmánok szerint el fog jönni a Megváltójuk. A dolog pikantériája, hogy a kapu be van falazva, sőt egy mecset van építve oda. De ez számunkra rendben van, hiszen a Megváltó már korábban bejött a kapun.

A Siratófal ikonikus hely Jeruzsálemben. Férfiak és nők elkülönített részben egyénileg vagy csoportosan járnak oda imádkozni. A Szenvedések útján, a Via Dolorosán is végigmentünk. Utcai árusokba, felfegyverzett katonákba és bérelt kereszteket hordozó, bigott vallásos emberekkel találkozunk. Azért merek ilyen határozottan fogalmazni, mert meg vagyok győződve róla, hogy amikor Jézus azt mondja: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem”, akkor nem arra gondolt, hogy menjen el Jeruzsálembe, és bérelt kereszttel a hátán járja a Via Dolorosát.

Jeruzsálemben az ó- és újváros között Yossef Sikurel utcazenészt hallgatta a csoport.

A Szent Sír-templom újabb különleges hely, több felekezet használja. A világ minden tájáról özönlenek ide emberek, nagy a tumultus, az ottani sír megközelítéséhez hosszú, kígyózó sorokat kell kiállni. Az elképzelt és a helyszínen látottaknak itt van a legnagyobb kontrasztja. Egy kis városi séta után a Sion-kapun át hagytuk el az óvárost, Dávid sírját és az utolsó vacsora termét meglátogatva az új Jeruzsálem felé tartottunk. Másnap reggel egy, a földrajzi adatok szerinti lehetséges keresztre feszítés, illetve feltámadás helyszínét látogatunk meg, ahol együtt úrvacsorázott a csapatunk.

Az Olajfák hegyéről pompás kép nyílik Jeruzsálemre, a Templom-hegyre. Az Olajfák hegyén egy több ezer éves barlangsírt látogattunk meg, ahová több kisprófétával együtt Zakariás prófétát is eltemették. A Domus Flevit templom az a hely, ahol Jézus megsiratta Jeruzsálemet. A templom érdekessége, hogy nincs oltára, helyette ugyanis egy ablak található, amelyen át Jeruzsálem látképe tárul fel, így kerül a város az oltárra. A Gecsemáné-kertben található olajfák korát nehéz megállapítani, de a törzsükből ítélve több is van, amely az évszázadok óta ott áll. A Gecsemáné-kerttől nem messze van az a különös föld alatti templom, ahol Mária sírja található.

Az Olajfák hegyéről a Herzl-hegyre mentünk a Yad Vasem múzeum kertjébe, ahol a világ igazai emlékét őrzik. Több magyar név is szerepel a világ igazai között, tudniillik azok a világ igazai, akik önszántukból zsidókat mentettek, és tettükért nem kértek semmit cserébe.  Az időjárásváltozás úgy hozta, hogy végül másnap délelőtt a múzeumba is ellátogattunk, ahol egy összefoglalót láthattunk a holokauszttal kapcsolatosan. Hátborzongató és gyomorforgató látni, hogy mikre vagyunk képesek mi, emberek, ha eltávolodunk az Isten által kijelölt útról.

Az utazók meglátogatták az Olajfák hegyét is, háttérben Jeruzsálem óvárosa és a Templom-hegy.

Jeruzsálemet elhagyva Caesarea felé vettük az útirányt, Nagy Heródes újabb zseniális elgondolása, építménye felé. Ezt a kikötővárost ugyanis azért építette meg, hogy a hajósok itt töltsék el az idejüket, amikor a tenger veszélyes a hajózásra. Ahhoz, hogy ilyen vonzó helyet hozzon létre, szórakozási, kulturális lehetőségeket kínáló, modern városra volt szükség. Nekifogott, és megépítette. A szabadtéri színháza, lóversenypályája ma is lenyűgöző. Pál apostolt is itt tartották fogva, innen indították útra Rómába. Az úton a hatalmas viharban hajótörést szenvedtek. Hogy autentikus legyen a helyszín, a Földközi-tenger a haragos, hullámzó oldalát is megmutatta számunkra.

Az idő és lelki utazás után Tel Avivba vitt az autóbusz, onnan pedig hazarepültünk. Erdélyben közben tél lett, így kicsit nehéz volt akklimatizálódni. Hazaérve elkezdtük az élmények rendszerezését, feldolgozását. Hálásak vagyunk Istennek ezért az élménycsomagért, lehetőségért. Köszönjük Balázs Attila lelkész testvérünknek, hogy sikerült kedvezményeket szereznie a csoportnak. A további érdeklődésből kiindulva úgy tűnik, hogy a közeljövőben lesz folytatása a szentföldi útnak.