Temploma építésének kétszázadik évfordulóját ünnepelte a Hodgyai Református Egyházközség gyülekezete november 2-án. Az ünnepségen A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium Harmatos árvácskák népdalcsoportja, a gyülekezet fiataljai, valamint László Zoltán hodgyai származású zenetanár és fia tett bizonyságot.

A település 200 éves református templomának megújulásáért 2019-ben adtak hálát. 📸 Kiss Gábor

A hálaadó istentiszteleten Kolumbán Vilmos József püspök a Jel 21,3 versei alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában felidézte, a reformáció közelebb hozta az igét a gyülekezetekhez azáltal, hogy az emberek anyanyelvükön ismerhették meg azt. Hangsúlyozta, a reformáció nem csak az anyanyelv és a magyar kultúra megerősödését segítette elő, hanem arra is megtanította az embereket, hogy felelősségteljesen éljék mindennapjaikat. Elmondta, a felolvasott igerész a Mennyország ígéretét tárja elénk látomás formájában, de János apostol szavai nemcsak az eljövendő valóságra utalnak, hanem a jelenre is, amelyben Isten háza a bizonyíték arra, hogy Isten nem hagyta el népét. Egykor a Szent sátor állt a középpontban, hogy mindenki láthassa, később, István király rendelkezésére, a templomok is olyan helyre épültek, ahol minden faluból jól láthatók voltak. Ez a hagyomány máig fennmaradt, a templom ma is világítótoronyként áll az emberek előtt, amelyre feltekintve Isten igéjében találhatnak biztonságot. A középpontban álló templom az elmúlt 1100 év során nemcsak irányt mutatott, de megtartotta a népet: jöhetett török hódítás vagy tatárjárás, a falu közepén magasló templom mindig Isten jelenlétét hirdette. Aki pedig Benne bízott, erőt nyert, és felül tudott kerekedni a pusztításokon. Isten tehát nem hagyott el bennünket, mindig itt van közöttünk, a kérdés csak az, hogy a házára hogyan tekintünk – zárta a gondolatait a püspök.

Igehirdetés után kiosztották az úrvacsora sákramentumát, ágendai szolgálatot Pál Attila-Csaba, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese végzett.

A hálaadó alkalmon az úrvacsora sákramentumát is kiosztották. 📸 Kiss Gábor

Juhász Zoltán, a Hodgyai Református Egyházközség lelkipásztora köszöntőjében a 2Kor 6,9-10 verseit olvasta, majd háláját fejezte ki az élő gyülekezetért, és az elmúlt kétszáz évért, amelyben kegyelem, imádság, szolgálat és Isten megtartó szeretete munkálkodott mindvégig. Az elmúlt évek tevékenységeit felidézve elmondta, azok nehézségeket, de építkezéseket egyaránt tartalmaztak, majd hangsúlyozta, „mindvégig velünk volt az Úr.”

„Ez a nap is alkalom a megállásra, a számbavételre, a hálás emlékezésre” – köszöntötte az ünneplőket Ősz Sándor, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye főgondnoka. Háláját fejezte ki elsősorban Istennek, valamint a templom építőinek és mindazoknak, akik azóta is élettel töltik meg annak falait, hiszen „a templom legnagyobb ékessége a közösség, amely benépesíti.”

Bodrogi György, a Hodgyai Református Egyházközség gondnoka ünnepi beszédében köszönetét fejezte ki, amiért Isten kegyelme hordozza a közösséget, segítve mindennapjaikat.

Az ünnepségen a gyülekezet fiataljai is szolgáltak. 📸 Kiss Gábor

Forró Albert történész, a Csíkszeredai Református Egyházközség főgondnoka Hodgya rövid történetét mutatta be. Mint ismertette, a Hodgyai Református Egyházközség a 18. század elején Farcád község leányegyházaként működött, és majd 1752-ben lett önálló. A 18. század végén felmerült egy új templom építésének gondolata, amelyet csak 1812-ben kezdtek építeni. A munkálatok tíz évig tartottak, ugyanis ez nagy anyagi terhet jelentett a lakosságnak. A falu lakói földműveléssel, homok fuvarozásával, majd gyümölcsfák termesztésével foglalkoztak, a fiatalok ebből a közegből a tanulással váltak ki. Itt működött az Udvarhelyi Református Egyházmegye egyik legrégebbi felekezeti iskolája. A 19-20. század fordulóján már 20 Hodgyából elszármazó értelmiségit számoltak, köztük lelkipásztort, orvost, tanárt, csendőrt. A fiatalság elvándorlása már az első világháború után megkezdődött, a város közelsége munkalehetőséget nyújtott nekik, de vonzották a fiatalokat az új szórakozási lehetőségek, az újfajta életmód is. A két világháború közötti időszakban a helyiek nemzeti identitásának megőrzésében nagy szerepet kaptak a helyi gyülekezetekben működő szövetségek, egyesületek, valamint a felekezeti iskola is. A falut 2005-ben árvíz sújtotta, amikor a templom is nagymértékben sérült, amelyet sikerült megjavítani, mostani formájába hozni, 2019-ben pedig felszentelni.