A Válts irányt! IKE Fesztiválon kezdte el a nyarat a Keskeny utas csapat. A Keskeny út erre a szolgálatra a Láthatatlan színházat vitte megával, az előadás témája pedig az öröm volt.

Habár egyszerűnek és kézenfekvőnek hangzik az örömről beszélni, hamar rá kellett jönnünk arra, hogy nem is olyan könnyű örülni, hát még örömöt okozni egy tízperces előadásban. Azt is megértettük, hogy itt nem a Facebook-likeok által gerjesztett örömről, még csak nem is az egész napos munkát követő fagyizás öröméről kell nekünk beszélni, hanem magáról az öröm Forrásáról. Előbb nekünk kell átélni és megélni azt az örömöt, amit Isten ad számunkra, hogy tudjuk: az élet igenis jó és örömteli.

Héttagú csapat érkezett a Válts irányt! IKE Fesztiválra.

A Nagy-Küküllő menti Bikafalvára gyűlt össze csapatunk szolgálatkész és reményekkel teli hét tagja. A Mindenható már itt éreztette velünk, hogy létezik az örömteli szolgálatkészség, az odaadás és a vendégszeretet nemes erénye. Kedves és jókedélyű bikafalvi asszonyok fogadták és látták vendégül a csapatot. Szolgálatunk itt vette kezdetét, hiszen a szellemi agyagból meg kellett gyúrnunk és formálnunk a láthatatlan színház forgatókönyvét. Ahogy Isten lelket lehelt a megformált emberbe, úgy mi is lelkünkkel tettük élővé a színházat.

Ezt követően Zeteváraljára utaztunk, a Válts irányt! idei helyszínére. A csapat jó hangulatban érkezett meg a számára kijelölt helyre, amit jó szívvel birtokba is vett a fesztivál idejére. Mivel nemcsak a mi csapatunk végezte a Láthatatlan színház szolgálatát, hanem két másik is, ezért elsődleges feladatunk volt, hogy az általunk elképzelt és megformált forgatókönyvet átadjuk és megtanítsuk munkatársainknak is. Szerettük volna, ha munkatársaink nemcsak a megírt és begyakorolt szöveget kapják meg, hanem egyszersmind a Láthatatlan színház feladatát, célját és küldetését is megismerik: a láthatatlan Isten szavát láthatóvá tenni.

A Kesleny út misszió ezúttal láthatatlan színházzal várta a fiatalokat.

A fesztivál résztvevői közül nagyon sokan szerettek volna bejutni a Láthatatlan színházba. A négy nap tele volt izgalmakkal, amit a sok új arc hozott; tele volt vidámsággal, mert örülhettünk egymás mosolyának; tele volt gyarapodással, hiszen megoszthattuk egymással érzéseinket, örömünket, fájdalmunkat, mélységeinket, mert tudtuk, hogy Isten magához ölel a mellettünk levő által. Ugyanakkor tanulhattunk is egymástól, hogy hogyan kell alázatosan és örömmel szolgálni, azt, hogy egymást meg kell hallgatni, hogy kell egymásért imádkozni, hogy mindig készen kell állni a változásra, s nem utolsósorban, hogy áldozatot kell hozni a szolgálatért.

Nem mondhatjuk el, mit rejt magában a láthatatlan színház, csak azt idézhetjük, amit mi is hallottunk a résztvevőktől: „Minden érintés és apró ölelés eszembe juttatta, hogy a csodák nem a Biblia lapjaira vannak száműzve.” „Egy új élményt kaptam, amivel megpróbálok majd másképp és tisztábban gondolkodni.” „Csodálatos volt az a szeretetteljes légkör, nagyon feltöltött.” „Tényleg olyan volt, mintha ott lennék a homokos tájon, és közelinek éreztem Istent is. Az érintését, a gyöngédségét, a szeretetét.”

Csapatunkat az elmúlt héten a Fil 2,2 vers ösztönözte a szolgálatra: „Teljesítsétek be az én örömömet, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.” Köszönet támogatóinknak: a magyar kormánynak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek, Hargita Megye Tanácsának és a Communitas Alapítványnak