Keskeny út: A halálzónában is ott van Isten
Van, ami örök: Tusványos egyértelműen az, de a Keskeny út sátor is lassan ilyen a bálványosi nyári szabadegyetem és diáktábor programjai között, hiszen a jelenlegi programkínálatban ez a legrégebb óta szereplő előadósátor.
A hét első fele a sátor felállításával és a csapat összekovácsolásával kezdődött. Átismételtük, hogy pontosan miért is van a Keskeny út misszió Erdély egyik leglátogatottabb és legkedveltebb fesztiválján is jelen: hogy megmutassuk, hogy Istennel lehet élni, és hogy az jó! Assisi Ferenc szavaival élve: hogy prédikáljunk, s ha nagyon muszáj, akkor használjunk szavakat.
A reggeli áhítatot Bardócz Csaba bikafalvi lelkipásztor, a Keskeny út alapítója tartotta. A sátornyitó áhítat kezdetén megemlékezett arról, hogy idén jubileumot ünneplünk, hiszen tíz éve találkozott először egymással a Keskeny út és a KGB-s (Kertész Gábor Bandája) csoport. Az áhítatban arra az igei gondolatra irányította a figyelmet, hogy hasznosabb a világosság a sötétségnél. Az ige üzenetét egy régi maroktelefon példájával szemléltette, ami nem azért nem volt használható, mert régi, hanem egyszerűen azért, mert nem volt feltöltve. Mi, emberek is épp így működünk. Fontos, hogy nap mint nap töltekezzünk lelki értelemben is. Ha erre odafigyelünk, hálával tudunk tekinteni a mögöttünk álló dolgokra, és örömmel az előttünk lévőkre.
Az áhítat után egy rendkívüli előadáson vehettek részt a Keskeny út sátor látogatói. Varga Csaba, a legeredményesebb élő magyar hegymászó, építészmérnök tartott előadást Milyen az élet a halálzónában? – avagy mi visz előre, amikor inkább feladnád címmel. Varga Csaba teljesítménye azért kiemelkedő, mert öt nyolcezer méter feletti csúcsot mászott meg oxigénpalack és serpák segítsége nélkül. A legmegfogóbb talán az volt, ahogy arról nyilatkozott, hogy a mászásai során hogyan érte el a saját határait, és hogyan tudott lemondani akár az Everest meghódításáról is az utolsó száz méterekben. A rendkívül érdekes beszámolóját saját videóival színesítette. Az előadás egyik kiemelkedő gondolata, hogy a hegymászás 99 százaléka kőkemény erőpróba, szenvedés is akár, és van az az egy százaléknyi flow élmény, amikor egészen közel érzed magadhoz Istent. Ezért az egy százalék élményért mégis megéri.
Az áhítat és az előadások alatt a kisgyerekes szülők a baba-mama sátorban hagyhatták gyerekeiket, ahol a játszás mellett a gyerekek nagy örömére arcukat is kifestették. Az előadás után a Láthatatlan színházba érkezőket fogadta a csapat, ahol pillanatok alatt elfogytak a helyek.
Köszönet támogatóinknak: a magyar kormánynak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek, Hargita Megye Tanácsának és a Communitas Alapítványnak, akik segítségével végezhetjük munkánkat Isten dicsőségére.