A megújult nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium avatása utáni napon került sor a Kárpát-medencei reformátusok iskolák közös tanévnyitójára. A nagyenyedi vártemplomban tartott istentiszteleten Szegedi László egyházkerületi missziói előadó hirdette az igét a harminchat református tanintézményből érkezett diáknak, valamint a nagy számban résztvevő helybéli gyülekezetnek.

Hosszú zászlósor állította meg Nagyenyed központjában a forgalmat néhány percre szeptember 18-án, vasárnap, amíg a nagyenyedi kollégiumból a Kárpát-medencei református iskolák képviselői átvonultak a vártemplomba. Gudor Botond nagyenyedi esperes liturgiai szolgálata után Szegedi László erdélyi generális direktor hirdette az igét a gyülekezetnek az 1Móz 6,9-22 alapján. Az özönvíz előtti bárka építés történetéből hét fontos tanulságot vont le. Az első, hogy Isten egy személyes valóság, hiszen csak azzal lehet járni, csak azt tegezzük, becézzük, aki személyes, élő valóság. Továbbá észre kell venni, hogy Noé vállalta a másságot. Mindenki másképpen gondolkodott, mindezek ellenére ő külön úton járt. A kollégisták ma Noé-csoportokként kisebbségben vannak. Vajon mind vállaljuk az Isten kisebbségéhez való tartozást? A történetből azt is megtanulhatjuk, hogy a hívő ember nem hivalkodik. Noé azt tette, amit Isten parancsolt neki. Az Istennel járó ember kincseket ment, Noé az élet teljességét mentette meg. Istennel ugyanakkor nem szenvedünk bezártságban, Noé tudott a bárkába bezárva is szabad lenni. Ma GPS nélkül alig merünk elindulni bárhova is, a bárkának azonban nem volt kormányosa. Isten vezette és tartotta az irányt. Noétól kitartást is tanulhatunk, addig kell a kijelölt úton mennünk, amíg Isten megszabja. Isten mindig tudja, hogy mikor, meddig kell menni. Noé első dolga pedig az volt, hogy amikor elhagyta a bárkát, oltárt épített, hálát adott Istennek, és nem a külsőségek határozták meg a hálaadását.

Igehirdetés után a köszöntő beszédek során Brendus Réka a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese, az iskola valamikori diákja személyes emlékei alapján elmondta, hogy a Bethlen Gábor kollégium a dél-erdélyi magyarság legfontosabb intézménye, ahova mindig jó visszatérni. Ahogy az iskola bennük nyomott hagyott, úgy hagytak ők is nyomot az iskola életében, és így kell a most felnövekvő nemzedéknek is nyomot hagynia majd.

Nagy Éva, a Tanügyminisztérium államtitkári kabinetigazgatója az értékek megőrzését, az összefogás fontosságát hangsúlyozta beszédében, a megőrzendő értékek közül az anyanyelvet emelte ki. Szerinte az anyanyelv és a hit összefonódik önazonosságunk tudatával. 

Ábrám Tibor, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi alelnöke a magyar református összetartozás jelszavát, a jól ismert igét idézte fel: Isten nemzetsége vagyunk. Köszöntőjében több, a református egyház életében fontos eseményre emlékezett, amelyek a testvéri közösségvállalást erősítették. Ez a közösségvállalás mutatkozik meg abban is, hogy a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap adománygyűjtésének köszönhetően minden kilencedik osztályt kezdő diák Bibliát kapott ajándékba az iskolai évkezdéskor. Ábrám Tibor utalt a reformáció emlékév jubileumi honlapjára is, a reformáció.ma nem csak egy cím, hanem jelszó, kell nekünk reformáció pont ma, hogy az ünneplésünk ne merüljön ki az emlékezésben.

Az istentisztelet keretében adták át a Bethlen-díjat is, amelyet idén Popper Cserepes Zsófia, a Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium nyugalmazott tanára, igazgatója kapott. A laudációban kiemelték: a díjazott hitvallása, hogy Isten minden gyermekben értéket teremtett.

Szöveg és fotó: Kiss Gábor