Az idei imaéjjelre október 25-én, 20 órai kezdettel került sor. Öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy az esemény egy igen előkelő helyen, az erdőszentgyörgyi Esperesi Hivatalban kerülhetett megrendezésre.

Vámosgálfalváról a tiszteletes úrral együtt, egy kisbusznyian, tizenhaton érkeztünk. Számos lelkes ifis, hangszeren játszó fiatal vett részt, akik azért készültek erre az alkalomra, hogy feltöltődést, lelki táplálékot nyerjenek, megújult hittel és bizalommal térjenek haza.

A megérkezés pillanatát követően a boldog találkozásokra került sor. Viszontláthattuk régi ismerőseinket, barátainkat – ugyanakkor új barátságok is születtek. Ezek után mindenki helyet foglalt a már szépen előkészített teremben, még a földön is ültek, mintegy 65-ön voltunk.

A megnyitó következtében gitár és hegedűszó kíséretében dicsőítettük az Urat, így hangolódtunk rá az estére. Somodi Anita Izabella, segesvári segédlelkész a megbocsátásról beszélt. Ennek egyik legfontosabb és legmélyebb üzenete arról szólt, hogy Isten mindig velünk van, mindent lát és mindig megbocsát. Ugyanakkor, ha Isten meg tud bocsátani nekünk, bűnös embereknek, mi is meg kell bocsátanunk embertársainknak, anélkül, hogy ezt mindig a másik féltől várnánk, hisz ezáltal a saját lelkünket nemesítjük.

Az est további részében különböző csapatépítő játékokkal dobtuk fel a hangulatot, jókat énekeltünk, beszélgettünk, ismerkedtünk, illetve emlékeket idéztünk fel.

Közben éjfél lett, az elcsendesülés, megnyugvás pillanata. Az éjféli áhítatot Szabó István János ifjúsági előadó tartotta. Arra bíztatott, hogy Istentől ne csak kérni tudjunk, ne csak elvárásainkkal forduljunk hozzá, hanem tanuljuk meg megköszönni, hogy élünk, látunk, hallunk, kelünk, fekszünk, szeretünk és szeretve vagyunk. Másrészt pedig megtanított arra, hogy magunkat teljesen átadjuk Istennek amikor imádkozunk; hogy ez ne csak egy rutin, egy megszokás legyen, hanem őszintén, tiszta szívvel és lélekkel szólítsuk meg az Urat.

Az ima-séta volt az esemény fénypontja. Ekkor nyugodtan bedobozolhattuk megbocsátásra váró cselekedeteinket és kérhettük Istent, hogy bocsássa meg azokat. Több megállónk volt. Szó került a megbocsátásról, bűnbocsánatról, kegyelemről, köszönetről és a háláról is. Több bibliai történetet is feldolgoztunk, például Ézsau és Jákób, illetve a tékozló fiú történetét.

A legutolsó tevékenységként, Az igazi csoda című filmet tekintettük meg, mely mindannyiunk figyelmét felhívja arra, hogy nagyon fontos jónak lenni.

A tartalmas program után, hajnali 4-kor, picit fáradtan, de annál több élménnyel és lelki energiával gazdagodva, mindannyian hazatértünk.

Köszönet azoknak, akik ezt az alkalmat megszervezték és gondoskodtak arról, hogy jól érezzük magunkat. Dicséretre méltó munkájuk gyümölcseit láthatták, és láthattuk mi is. Hálás vagyok értük, akik szívvel lélekkel végzik ezt a kitartó, olykor nehéznek, megpróbálónak bizonyuló munkát.

Számomra az imaéjjel egy újabb felejthetetlen élmény volt. Úgy érzem, hogy még közelebb kerültem Istenhez, és sikerült lelkileg maximálisan feltöltődnöm. Már most várom a következő ilyen jellegű alkalmat!

Pataki Tímea, Vámosgálfalva