Körzeti presbiteri találkozót tartott Válaszúton a Kolozsvári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége április 11-én. Az egyházmegyét négy körzetre osztották, szombaton a második körzet presbiterei találkoztak. Az alkalmon dr. Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese szolgált, aki a Lukács evangéliuma 5. részének első 11 verse alapján hirdette az igét. A csodálatos halfogás történetével rámutatott arra, hogy ahhoz, hogy igazi halfogásról beszéljünk, a mélyre kell eveznünk. “Ne a kicsit, a garantált fogást keresd, hanem a mélyre evezz, ahol úgy gondolod, hogy semmi esélyed nincs. A profi halászok, akik tudták, hogy hol lehet halat fogni, mégis hallgattak Jézusra. Ezek mi vagyunk, akik megtanultuk, hogy mit kell tenni, csak azt szoktuk elfelejteni, hogy Jézus szavára hallgassunk.” – mondta igehirdetésében az esperes.

Bibza Gábor azt is elmondta, hogy Simon Péter térdre esett, mert nem tartotta magát méltónak arra, hogy egy hajóban legyen Jézussal. Ha Isten megszólít, akkor tudnunk kell, hogy nem vagyunk alkalmasok a szolgálatra, a feladatra csak Isten tehet alkalmassá.

A körzeti konferencia meghívott előadója dr. Juhász Tamás nyugalmazott teológiai tanár volt, aki Pál apostol Efézusbeliekhez írott levele 4-ik részének 15-16. versei alapján tartott előadást. Előadásában az igazmondó szeretetről beszélt a válaszúti templomban összegyűlt presbitereknek. Ahhoz, hogy az egyházépítésben előre jussunk, nem lehetünk gyermekek, olyan felnőttek kell lennünk, akiket nem lehet ide-oda ráncigálni. Egy tisztségre méltónak lenni Isten adománya. Úgy vagyunk ebben a szolgálatban Isten munkatársai, hogy azokat a lelki ajándékokat, amelyek mindenkinek adatottak, adminisztráljuk, kiszolgáltatjuk. Mindegyik feladat, amit az egyházban vállalunk, egy dologra koncentrál, hogy épüljön a Jézus Krisztus teste. Az efézusi levél gondolatmenete szerint nem a kicsi részekből lesz egy egész, hanem Krisztus már önmagában is egy teljes egész. Jézus Krisztus egyháza adva van, mint egy teljes egész, de nem statikus, hanem dinamikus egész, amelynek haladni kell. Ezért mondja az ige, hogy növekedni kell, ez a Jézushoz való kapcsolódásnak a dinamizmusa. Krisztus teste nem egy kép, az egyház nem olyan, mint a test, az egyház Krisztusban él. Pál apostol úgy látja, hogy rajtunk áll, hogy családi összetartással, egyházunk aktiválásával olyan kínlatot állítsunk szembe a mai világ vallási, ideológiai piacán, amelyik elvon bennünket a világ kínálta csábító lehetőségektől. Bármilyen módszert használunk, hogy egyházunkat ettől a bódító világtól elvonjuk, ennek egyetlen lényege van: az igazmondó szeretet.

Juhász Tamás szerint Pál apostol összekapcsolja az igazságot a szeretettel. A Bibliában az igazság történik, az emberek közti kapcsolatnak a kifejezése, nem lehet fekete-fehéren leírni. Krisztus, mint minden betöltő egyéniség, életével-halálával minket is eltölt, ezért mi is az igazságban vagyunk. Nekünk nincs más út, mint az a szabad szeretet, amire az igazság vezet el bennünket. A szabadság pedig nem más, mint a szeretetnek egy olyan gyakorlása, amit csak Jézusnál találunk meg. Az igazmondó, egymás iránti szeretetnek van egy mércéje: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Az önmagunk szeretete azt jelenti, hogy legyen identitásunk, ha az önmagunkra fordított gondolatot elfogadjuk, abból tudunk erőt nyerni, hogy a felebarátot is tudjuk szeretni. A szeretet kifogy, ha egymásból akarunk táplálkozni. Az önszeretet azt jelenti, hogy valahonnan kell merítsünk, ez csak az Isten szeretete lehet. Istenben ott van az a kimeríthetetlen erőforrás, ahonnan mindig tudok annyit meríteni, hogy a felebarátot és rajta keresztül a Krisztus testet építsem.

Dr. Juhász Tamás előadása után a presbiterek a gyülekezetek életéről, a presbitériumok munkájáról számoltam be, majd Vajda Dezső lelkipásztor beszélt a templomról, a gyülekezetről. A nap folyamán a presbiteri konferencia résztvevői meglátogatták a Bánffy kastélyt is. Az együttlétet áhítattal fejezték be, amelyen Vajda Dezső helybéli lelkipásztor szolgált.

Szöveg: Kiss Gábor

Fotó: Kiss Gábor