Tusványos utolsó napján Fancsal Zsolt bibarcfalvi református lelkipásztor tartott előadást. Már a címből kiderült, hogy nem mindennapi előadásról van szó, hanem sokkal inkább egy bizonyságtételről. Döbbenetes volt látni, hallani, megtapasztalni azt, hogy egy édesapa milyen őszintén beszél a saját életéről, veszteségéről.

Egy szerettünk elvesztése hatalmas törést jelent az életünkben. Azonban amikor valaki meghal, valójában nem őt, hanem magunkat siratjuk. „Mi lesz velem?” – tesszük fel számtalanszor a kérdést, veszteségként éljük meg a másik ember hiányát ahelyett, hogy áldásként tekintenénk arra az időre, amit közösen éltünk meg.

Valamennyien különbözőek vagyunk, mindenki máshogy éli meg a veszteségeket, de az az egy közös bennünk, hogy időre van szükségünk. Időre ahhoz, hogy elfogadjuk azt, hogy egyik napról a másikra elveszítettünk valakit, szívünk egy darabját. Ilyenkor nagyon nehéz őszintén beszélni az érzéseinkről. Isten igéjének a hirdetése azonban ennél is nehezebb, miközben belül „kettészakadsz”. Hitelesnek maradni egy olyan helyzetben, amikor a legkézenfekvőbb egy álarc felöltése lenne. Ha nem vagy hiteles, inkább hallgass! Nagyon nehéz, mármint a csendben maradás. A legtöbb ember valamit mond, hogy ne hallgasson, mert a csend félelmetesen őszinte és hiteles tud lenni.

Miután elmondtam azt, hogy mi a legnehezebb ebben a helyzetben, elmondom azt is, hogy mi a legkönnyebb. Számomra és az előadó számára egyaránt ilyenkor Istent hibáztatni a legegyszerűbb. „És én akkor összevesztem Istennel.” Egy barátságba belefér az, hogy összeveszünk. Viszont attól barátság a barátság, hogy képesek vagyunk a megbocsátásra. Aki megspórolja a szenvedést magán, azt felemészti a szenvedés maga.

Tudom és érzem, hogy Fancsal Zsolt őszintesége nagyon sok embernek segített a mai napon. Hálás vagyok ezekért a fesztiválozókért, akik vették a fáradságot, és ellátogattak a Keskeny út sátorba. Mindenki maga tudja, hogy mi a jó neki. Van, akinek az írás, míg másoknak a hit, és megint másoknak a közösség segít a gyászban és annak feldolgozásában. Nekem kell eldöntenem, hogy számomra mi a jó. 

Az előadással párhuzamosan gyerekfoglalkozást tartottunk a kiegészítő sátorban. A gyerekek a fesztivál utolsó napjára már hazajöttek a kis elkülönített Keskeny utas fészkükbe. Hálásak vagyunk, hogy mindez Kovászna Megye Tanácsának a támogatásával megvalósulhatott.

Dombi Anita