Téli táborozáson vettek részt az ikafalvi konfirmandusok és a lányszövetség tagjai. A találkozót az Ikafalvi Református Egyházközség diakóniai bizottságának döntése értelmében, a Stichting Werkgroep Oost-Europa anyagi hozzájárulásával szervezték meg január 3–5. között Tusnádfürdőn. A tábor jelszava egyről a kettőre jutni volt.

Szerda délután egy csapat gyerek gyülekezett az ikafalvi templom előtt, mindannyiuk szemében ott volt a lelkesedés. Nem tudták pontosan, mi vár rájuk, de abban biztosak voltak, hogy a Biblia nem hiába került a csomagok közé. A csapat kanyargós autóút után megérkezett Tusnádfürdőre, és egy keskeny utcába érve elfoglalta szálláshelyét. A házba belépve az otthon melege fogadott bennünket. Érezni lehetett Isten jelenlétét. Felemelő volt. Amíg mi, lányok a szobáinkat választottuk ki, a fiúk fürdőzni mentek a tusnádfürdői wellnessfürdőre. Az estét játékkal zártuk, amiben a gonoszt kerestük az angyalok és a táborlakók segítségével.

Másnap reggel csengő jelezte a gyülekezőt. Reggeli után beszélgetni tanultunk Istennel. A fiúk előző napi élményeikről, Pistáról meséltek. Pista az az ember volt, aki a barátjával mindenről beszélt, ha ketten voltak, viszont idegenek jelenlétében úgy tett, mintha nem is ismerné barátját. Rádöbbentünk, hogy mi is sokszor ilyen Pisták vagyunk, a legjobb barátunkkal, Istennel ritkán merünk mások előtt beszélgetni. A történet után átléptük korlátainkat, hangosan adtunk hálát, vittük kéréseinket hozzá, közösséget vállaltunk. Csodálatos volt. A Bibliát használtuk térképként, Isten igéjét helyeztük a szívünkre, ami arra buzdított minket, hogy örüljünk az Úrban mindenkor, és tárjuk fel kéréseinket őelőtte, mert az ő békessége megőrzi szíveinket és gondolatainkat.

A nap további részében a tízparancsolatot boncolgattuk, értelmeztük, közelebb hoztuk magunkhoz, saját mondanivalót kerestünk. Szó volt az abortuszról is, hiszen az is a „ne ölj” parancsolathoz tartozik. Szabadidőnkben csocsóztunk, bújócskáztunk, pihentünk. Ebéd után az Olt partján sétálva megfigyeltük a természet szépségeit. Délután újra együtt játszottunk. Magukból adtuk egy kis darabot, általa jobban megismertük egymást. Hobbiról, kedvenc szavakról beszéltünk, a szomorúságról, örömről, szenvedésről, boldogságról, öregedésről mondtunk véleményt. Rövid szünet után pedig az Életrevalók című filmet néztük meg, valamint ismét a gonosz keresésével zártuk a napot.

Pénteken reggeli után láthatatlan színházban vehettek részt a táborozók, ahol érzékszerveikre hagyatkozva érezhették és hallhatták Isten üzenetét. Jézussal találkoztak, sőt levelet is kaptak tőle. Délben újabb imaközösséget tartottunk, egyre őszintébbek voltunk egymás előtt. A szerencsés hazaérkezést kértük, a csodás napokat köszöntük, egymásért imádkoztunk, a közösségért. A kiértékelővel hivatalosan is végét ért a tábor, a hazaút pedig gyorsan eltelt. Szerencsésen és hálatelt szívvel érkeztünk haza. Felejthetetlen élmény volt. Minden bizonnyal minden táborozónak sikerült valamiben egyről a kettőre jutni, és megtanultunk hangosan imádkozni, sőt a legtöbben életükben először éltek át ilyet.

Dombi Anita Etelka, Pánczél Zenkő