Az élet minden területét felforgatta idén a koronavírus-járvány. A lelkipásztorok tevékenysége átalakult, és az egészségügyben is komoly kihívásokkal kellett szembenézni – így a kórházlelkészek szolgálata többszörösen is érintett. Sorozatunkban az erdélyi intézményekben szolgáló kórházlelkészekkel beszélgettünk a változásokról, alkalmazkodásról, az év kihívásairól és áldásairól.

Magyari János brassói kórházlelkészt is új kihívások elé állította ez az év, különösen az első három hónapban, amikor a legszigorúbb intézkedések voltak érvényben, hiszen teljesen lehetetlen volt a kórházban megkeresni a betegeket. „Egyszerűen közelébe sem engedtek a kórházi osztályoknak. A lelkigondozói beszélgetések során kiderült, hogy ez komoly plusz terhelést rótt a betegekre. Amúgy is megterheli őket a tudat, hogy betegek, de sajnos mindenféle riogatás miatt eljutottunk odáig, hogy a beteg gyanússá vált embertársai számár.

Sokszor elpanaszolták nekem, hogy átélik azt, amit a bethesdai beteg mond Jézusnak: Uram, nincs emberem.

Kerestük a megoldást: az online eszközöket, médiát, telefont vettük használatba. Itt Brassóban, amikor értesültem arról, hogy valaki beteg, telefonos lelkigondozást próbáltam folytatni. Mióta enyhültek a korlátozások, személyesen is megkeresem őket, és elbeszélgetünk. Már akik nem félnek, és mernek fogadni…”

Magyari János szerint, mivel társas lények vagyunk, eléggé érezhető volt az emberek egyre nagyobb elmagányosodása, hiszen a betegek többsége idős, sok a krónikus beteg köztük. A kórházlelkész rámutatott: ezeket az embereket külön leterhelte a tudat, hogy nem is látogathatják őket, és senkivel nem találkozhatnak, néha még családtagokkal sem. De igyekeztek ezt telefonon pótolni, amennyire lehetett. Koronavírusos betegekkel is tartotta a kapcsolatot: „Utólag tapasztaltam azt, amikor elkezdtem személyesen is meglátogatni betegeket, hogy néhányan fenntartással fogadták a közeledésemet, hiszen attól féltek, hogy nehogy én esetleg tünetmentesen fertőzött legyek.” Beteglátogatni sajnos nem járhatott be a kórházba, ugyanis szinte naprakész negatív vírusteszttel kellene rendelkeznie minden alkalommal, hogy beengedjék, és állandóan teljes védőöltözetet kellene hordani.

Úr gondoskodik az őt szeretőkről

Beszélgetésünkkor Brassóban a járvány súlyossága közepes volt. „A fertőzöttek száma szinte kétszerese az országos átlagnak, de egyelőre helytáll a kórház, nincsenek olyan bonyodalmak, mint amikről a médiából értesülünk. Nem meglepő, hogy sok volt a koronavírusban elhalálozottak száma, akiket temetnünk kellett. 30-40 személy” – számol be a lelkipásztor, aki a Brassó II. újvárosi gyülekezetben az időközben nyugdíjba vonult kollégájától elvállalta a koronavírusban elhalálozottak temetését, amíg sikerül betölteni a lelkipásztori állást.

Magyari János gyülekezeti szolgálatokat is vállalt idén. (Fotó: Brassói Református Egyházmegye)

Megkérdeztük, honnan merített erőt ebben a nehéz időszakban. A lelkipásztor egy kedves élményét elevenítette fel: „Nekem is meglepetés volt, amikor az egyik lelkészértekezletünkön – amelyet négy és fél hónap után meg mertünk rendezni egy nagy nyílt területen a kollégákkal – a lelkészértekezleti elnökünk a 91. zsoltárból olvasott fel egy igét. Ott az áll, hogy aki bízik az Úrban, az kígyókra is taposhat, és oroszlánok között is járhat, nem esik bántódása, mert az Úr gondoskodik az őt szeretőkről, és vigyáz rájuk, hogy ne érje baj. Ez megvilágosodást nyújtott nekem, hogy valahogy ebben a szellemben kellene végeznem a szolgálatom. Természetesen az óvintézkedéseket megtartva, hiszen ez egyben az az ige, amellyel megkísérti az Urat a Sátán, és Jézus is azt válaszolja: ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.”

A lelkipásztor ezzel a zsoltárral biztatná a bajban levőket. „Próbálom az embereket rávezetni arra, hogy az emberi segítség mellett bízzunk az Úrban, hiszen nagy az ő kegyelme. Én bízom benne, meg vagyok győződve arról, hogy az utolsó szó az övé” – teszi hozzá Magyari János.

Stabil szolgálat a sepsiszentgyörgyi kórházban

Orbán Edit sepsiszentgyörgyi kórházlelkész számára nem volt feltétlenül rossz az idei furcsa állapot. „Nem éltem meg akadálynak, mert rendesen bejártam dolgozni, de érezhetően eltolódott a hangsúly: mivel kevesebb volt a beteg, meg jó darabig nem mehettem hozzájuk, fertőzöttekhez máig sem, az alkalmazottakkal való foglalkozás nagyobb szerepet kapott, és én ezt nagyon jó dologként éltem meg. A betegekkel is maradt meg kapcsolatom, sokan ismernek, főleg a krónikus betegek. Akik ismerik a telefonszámom, megkeresnek, gyakran beszélgetünk telefonon. Aki meg bekerül, és nem pozitív, az szól, hogy itt van, és megyek, meglátogatom” – magyarázza a lelkipásztor. A telefonos megkeresések száma is megnőtt, és úgy véli, ez a fajta kapcsolattartás is jó lehetőség, a semminél jobb, de a személyes találkozásokban hisz.

Sepsiszentgyörgyön a kórház biztosította a szükséges védőfelszerelést. (Fotó: Kai Pilger, unsplash)

Fotosmartonosról jár be Sepsiszentgyörgyre, ahol a megyei kórház alkalmazottjaként dolgozik. Nem érezte azt, hogy akadályoztatva lett volna a munkája: „A körülményekhez képest tudtam tenni a dolgomat. Maszkokat, kesztyűt kapunk, ahol szükséges, beöltöztetnek. Csak azokhoz járunk be, akik negatív teszttel vannak bent a kórházban, és nyilván így is óvatosak vagyunk, a távolságtartás megvan.”

A kórházlelkész észlelete, hogy

a médiából gyakran áramló, halálról és betegségről szóló hírek miatt volt, aki nagyon bepánikolt,

mások viszont egyáltalán. Úgy véli, hozzáállás kérdése, hogy a kívülről jövő információkat mennyire engedték, hogy félelmet keltsenek bennük. A betegek mellett az egészségügyben dolgozók közül nagyon sokan keresik, vannak, akikkel rendszeresebben, hetente találkozik, másokkal alkalmanként.

A szolgálathoz szükséges erőt pedig a Szentírásból és Istentől meríti. „Az egyik legkedvesebb igém az, amikor Péter a vízen jár. Az a Péter, aki halász, tudja, hogy működik a gravitáció, hullámok vannak, mégis Jézus szavára elindul. Mindaddig, amíg Jézust nézi, jár a vízen. De látva a szelet, megrémült, és merülni kezdett. Érdekes itt a „látva” kifejezés: tükörfordításban azt jelenti, valaki a figyelmét valamiről leveszi, és átteszi egy másik helyre. Nem Jézust nézi, hanem a szelet, és azonnal elmerül. Azt gondolom, hogy ami körülöttünk történik, nagyon hasonlít ehhez a helyzethez: ha a szelet, vihart, halált, félelmet nézzük, megrémülünk és elmerülünk. De ha Jézust nézzük, tudunk járni a víz tetején, bárminek a tetején.”

Orbán Edit szerint aki rá tud helyezkedni az igére és Istenre, másként tud mozogni nehéz helyzetekben: „Érdekesnek találom azt, hogy akik félnek, nehezebben viselik a betegséget, mint akik hittel, félelem nélkül élik meg, vészelik át a helyzetet. Ezért is kell felfele nézni, nem a félelmekben elsüllyedni. Nem a viharra, halálra, hanem Istenre nézni. Akkor fel lehet emelkedni, lehet járni a félelmeink, bajaink, az egész történet tetején.”

Borítókép: unsplash