Isten mindenkit a saját képmására teremtett – ez rám és rád is igaz
”Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá (1Móz 1,26a)
Isten a saját képére tökéletesnek teremtett minket
Bardócz Csaba, bikafalvi református lelkipásztor, biztató szavaival indult a pénteki nap a Tusványoson. Mi, emberek hajlamosak vagyunk az elégedetlenkedésre, sokszor meg szeretnénk mondani az Úristennek, hogy mit kellett volna másképp adjon nekünk, minek kellett volna más módon történnie az életünkben. Nehezünkre esik hálával elfogadni mindazt, amit az Istentől kapunk. Azonban a lelkész biztosított minket arról, hogy az életben minden úgy van jól, ahogyan az Isten adta nekünk, minden, amit az Úrtól kaptunk az tökéletes. Tökéletesnek lettünk teremtve, persze ez nem jelenti azt, hogy nem hibázhatunk, de az Isten hibáink ellenére is tud szeretni.
Fesztiválon azért rendkívüli egy-egy istentisztelet, mert ilyenkor kilépünk a templom falai közül, más, a megszokottól eltérő hangulatban zajlik, hiszen a sátorba beszűrődik a kinti zaj, a tömeg morajlása, a templom hűvösségét felváltja a fülledt meleg. De éppen ezért van szükség az elcsendesedésre, a magunkba fordulásra. A pénteki áhítat azért volt különlegesebb, mint az eddigiek, mert a Tusványos medvéje vállalta a kántori szerepet, gitáron kísérte az énekeket.
„Azért kaptam ezt, mert elbírtam”
A Keskeny út sátor idei utolsó előtti programpontja Illés Fanni, paralimpikon nevéhez fűződik. „Isten mindenkit a saját képmására teremtett – ez rám és rád is igaz.” címet viselte az a beszélgetéssel egybekötött előadás, amelyen megismerhettük Illés Fanni élettörténetét egészen a kezdetektől. Rögtön a születése pillanatában az orvosok azt ajánlották a szüleinek, hogy mondjanak le róla és kezdjenek nélküle egy új életet. Ők viszont másképp döntöttek, nem engedtek a külső nyomásnak és a legnagyobb szeretetben nevelték lányukat, aki azóta sokszor rácáfolt a társadalom, az orvosok, a kívülállók negatív és lemondó véleményére. Élsportoló lett és már maga az élete is egy prédikáció. Mivel Fanniról rengetegszer lemondtak útja során, ezért kialakult benne a „csakazértis” érzése. Missziójának tekinti, hogy megváltoztassa az emberek gondolkodását a fogyatékossággal élő emberekkel és a parasportolókkal kapcsolatban, hiszen minden olyan ember, aki valamilyen fogyatékkal vagy bármilyen nehézséggel születik, az tanító, tanítónak születik, általa tanít minket Isten az elfogadásra. Saját magára úgy tekint, mint aki egy különleges adottsággal rendelkezik és úgy gondolja, hogy az életben az visz előre, ha valahol fejlődni tudsz. Motivációs előadásairól úgy vélekedik, hogy ha általuk csupán csak egyetlen embernek is megváltozik a negatív gondolkodása és életfelfogása, akkor már elérte a célját.
„A sport által önmagam lehetek”
Illés Fanni szerint a sport megtanít arra, hogy hogyan dolgozd fel a kudarcokat, hogy méltósággal viseld azokat, hogy legyen benned tartás. Őt a sport tanította meg levetkőzni a gátlásásait, az úszás által mert önmaga lenni. Azok számára, akik azon gondolkodnak, hogy abbahagyják a sportolást vagy a sok kudarc után feladják mindazt, amit addig sportoltak, azt javasolja, hogy egy pozitív élmény bekövetkezése után, egy sikeres és jó napon tegyék meg, hogy szeretettel tudjanak visszagondolni mind az adott sportra, mind pedig a szóban forgó időszakra.
„Jó a kapcsolatom az Istennel”
Minden emberben ott van Isten, hiszen az ő képére teremtettünk és az Istenbe vetett hit mellett kulcsfontosságú elem a saját magunkba vetett hitünk. Illés Fanni élete példaértékű lehet számunkra, hiszen megmutatja nekünk az akarat, a kitartás, az erő és a hit jelentőségét az élet kihívásaival való szembesülésben és azok legyőzésében. Fontos megtanulnunk, hogy az életben mindig akadhatnak nehézségek, de mindenre van megoldás és a rossz dolgokat ugyanúgy meg kell élnünk, mint a jó dolgokat, de nem szabad a rossz dolgoknak túl nagy teret hagyni.
Köszönet mondunk támogatóinknak a Magyar Kormánynak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek, Hargita Megye Tanácsának és a Communitas Alapítványnak, akik segítségével végezhetjük munkánkat az Isten dicsőségére.