Zeteváralján, a Deság Resortban tartott egyházmegyei tábort a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye, amelyben közel 90 fiatal és több mint 20 szervező vett részt, köztük lelkészek, teológusok és lelkes fiatalok egyaránt.

A tábor főszervezője a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye volt, társszervezők az Erdélyi Református Egyházkerület, Hargita Megye Tanácsa és a Deság Resort, amely intézmények közös összefogásával sikerült a fiatalok számára elérhető áron, megfelelő szervezési feltételekkel, nagyon jó körülmények között egy életre szóló, élményekkel teli tábort szervezni.

A fiatalok érdeklődő tekintete már a regisztrációnál feltűnt nekünk, szervezőknek. Fantasztikus dolog megtapasztalni azt, hogy ennyi fiatal vágyik az Istennel való találkozás lehetőségére. Számos kérdés kavargott mind bennük, mind bennünk is. Mit várhatnak a tábortól? Mi fog itt történni? Milyen érzésekkel fognak, majd hazatérni? Mit kapnak tőlünk és általunk, ami akár örök emlék is lehet? Lehetőségük volt találkozni a legjobb barátjukkal vagy akár egy régi ismerősükkel, de ami a legfontosabb találkozhattak Istennel. A tábor kiindulópontja az volt, hogy a fiatalok találkozhattak önmagukkal. Szembe néztek azzal az emberrel, aki habár minden nap visszaköszön a tükörből, mégis ismeretlen.

Ki vagyok én? Tesszük fel magunknak olyan sokszor ezt a kérdést, de olyan ritkán kapunk rá választ. Ebben a pár napban, ha nem is válaszokat, de egy útbaigazítást kaptak. A saját magunkkal kapcsolatos tudásunk egyik legfontosabb forrása a viselkedésünk, érzéseink és reakcióink megfigyelése, ezért játékok segítségével próbáltuk ezeket egyre inkább előtérbe helyezni, felszínre hozni.

Szász Lóránt Levente, farcádi lelkipásztor előadása után a fiatalok az elhangzottak alapján próbálták meg fejtegetni arra a kérdésre a választ, hogy ki vagyok én? Mit teszek? Hogyan teszem és miért teszem? A döntéseink határoznak meg minket, de ezekben a döntésekben nem vagyunk egyedül. A világra bízom, hogy megmondja ki vagyok én, vagy az Úrnak engedek teret az életemben? Olyan jó tudni azt, hogy van nekünk egy Alkotónk, akihez bármikor és bárhogyan mehetünk. Értékesek és egyediek vagyunk ma, holnap és örökké, mert az Úré vagyunk mindannyian. Ugyanakkor mintákat hozunk magunkkal, más-más családból érkezünk, más háttérrel, ami megkülönböztet bennünket. Szerdán a “mi történetünkkel” foglalkoztunk Soós Tímea Zsuzsanna és Ferkő Andor, székelyudvarhelyi (Belváros) lelkipásztorok segítségével, akik előadásának a keretén belül Joshua, egy észak ír önkéntes és teológiai hallgató bizonyságot tett életéről, családjáról.

Csütörtökön Bereczki-Orbán Zsolt, székelyudvarhelyi (Szombatfalva) lelkipásztor előadása segített ébresztgetni a fiatalokban a gondolatot, hogy mindegy honnan jönnek, mindegy milyen körülményből érkeztek a táborba, az Úr Isten mindegyikünket egyen egyenként megtalál és elhív.

A témák és az előadások által a fiatalok nem csak szép pillanatokat visznek haza magukkal, hanem értelmi és érzelmi szinten egyaránt mélyen szántó gondolatokat is. Olyan megtapasztalást, amely egészen mélyre hatolt és a lelküket is megérintette. Előadások után könnyes szemekkel találkoztunk, segítségre vágyó lelkekkel, egymást vigasztaló tekintetekkel. Azt gondolom, hogy jól is van ez így, hiszen nem csak a szép pillanatokra van szükségünk, hanem a realitásra is, szembesülni olyan dolgokkal is, amiket talán inkább szeretnénk elnyomni, de azért ott vannak az életünkben.

A szívhez szóló és érdekfeszítő áhítatok és történet mesélések után, amelyeket Baciu Marius, Moldovan Radu, Somodi Anita-Izabella, Rátoni Botond és Szakács Zsolt lelkipásztorok tartottak, a fiatalok felszabadultak és egy szívvel és lélekkel dicsőítették az Urat minden nap. Lehajolt hozzánk az élő Isten és érezhetővé vált a közelsége a mosolyokban és az érintésekben is. Ott volt velünk és úgy volt jelen, ahogy akkor és ott a legnagyobb szükség volt Rá.

Azért, hogy a szervező csapat minden napot az Isten igéjének útmutatása szerint kezdjen, a napindító áhítatokat Szász Tibor András, felsősófalvi lelkipásztor tartotta meg számunkra.

Pénteken a tábor záró istentiszteletét Páll Attila Csaba esperes tartotta, amelyet követően Rátoni Botond ifjúsági előadó megfogalmazta a fiatalok számára a „missziós tervet”: Isten gyermekeiként éljenek egy boldog életet. Számomra ez azért is volt igazán nagy élmény, mert egy olyan ember szájából hallottam, aki egész lényével és életével ezt tükrözi. Ahhoz, hogy boldog életet tudjunk élni, rendben kell legyünk magunkkal, egymással, de legfőképpen az Úrral.

Hogy mit vártunk a tábortól mindannyian és végül mit kaptunk? Szavakkal megfogalmazni nehéz, talán lehetetlen, de így fogalmaznám meg mégis:

Isten közelségében önmagunkra találni.