Lelkészszentelő közgyűlés Széken

Ünnepi istentisztelet keretében szenteltek fel tizenegy lelkipásztort Széken. Az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlésen a lelkipásztorok esküvel erősítették meg, hogy véglegesen elkötelezik magukat a református anyaszentegyház lelkészeként a szolgálatra. Az eskü egyben az egyházi joghatóság elismerésére és elfogadására vonatkozó nyilatkozat.

Június 29-30. között tartotta közgyűlését az Erdélyi Református Egyházkerület. Ezt megelőzőn Kolozsváron ülésezett az Igazgatótanács, amelynek kiemelkedő tárgysorozati pontja a lelkészszentelő közgyűlés előkészítése volt. Az ünnepi istentisztelet helyszínének idén Szék nemrégiben felújított templomát választották. Itt szentelték fel azt a tizenegy lelkipásztort, aki gyakornoki éve után sikeres második lelkészképesítő vizsgát tett, név szerint Barta István Zsolt, Éles Éva, Fehér Attila, Hajdú-Nagy István, Lukács Vilmos István, Marosi Tünde, Mezei Sándor, Nagy István-Zoltán, Szabó Attila, Székely Szabolcs és Zsizsmann Endre.

Dézsi Zoltán főgondnok köszöntője után Gyenge János előadó-tanácsos vette számba a közgyűlési tagokat, majd megalakulás után került sor az ünnepi istentiszteletre, amelyen 2Móz 3,1-15 alapján Kató Béla püspök hirdette az igét.  Az égő csipkebokor története egy szép elhívás története. Kató Béla püspök igehirdetésében rámutatott: az elhívásnak ma is ugyanaz a szerkezete, mint Mózes esetében. Isten a csipkebokron keresztül beszélt szolgájához, ma embereken keresztül szólít meg bennünket. Isten elhívásának körülményei nem ünnepi pillanatok. Az Úr hétköznapi helyzetekben hív el a szolgálatra. Isten saját alkalmatlanságunkat nem tartja érvnek. Ő úgy jelenik meg, hogy hivatkozik az elődökre, a hitősökre, ez pedig bizonyságtételre késztet bennünket, hogy a hit gyakorlásának folytonossága ne szakadjon meg. Isten követésében azonban nem a hagyomány, hanem a Szentírás a mérce. Isten arról ismerhető meg, hogy meg akarja szabadítani az ő népét. A szabadító Isten pedig embereket választ ki, akiknek konkrét feladatot ad. Ha egy közösségben – akármilyen kicsi is legyen az – egy lelkipásztor unatkozik, azt jelenti, nem hallotta meg Isten elhívását.

A feladatok mellé útmutatást is kapunk. Mózes válaszai életszerűek, hiszen látja a szolgálat nagyságát és nehézségét. A feladat megkérdőjelezése jogos, Mózes önismerete jól működik. Nem vagyunk alkalmasak isteni cselekedetek elvégzésére, azonban Isten nem fogadja el ellenérveinket. Ő éppen minket küld el a szolgálatra, ahogy vagyunk.

Az égő csipkebokor története ugyanakkor alázatra int, hiszen rámutat arra, hogy  mi csak Isten csatornái vagyunk, akik az ő erejét átadjuk. Isten a szolgálatot hitelesíti is a történetben, hiszen azt is elmondja, kinek a nevében beszéljen Mózes. A megszólított azt kéri, hogy Isten hitelesítse őt az emberek előtt, mutassa meg hatalmát. Ezt a felhatalmazást pedig Isten meg is adja, amikor azt mondja: vagyok, aki vagyok, amely Isten nevének egyik fordítása.

Igehirdetés után a felszentelendő lelkipásztorok esküvel kötelezték el magukat a lelkészi szolgálatra, az eskütételt Kántor Csaba püspökhelyettes vezette, majd az egyházkerület lelkészi vezetői és a jelen lévő esperesek megáldották  a fiatalokat.

Bányai Csaba dési esperes köszöntője után az ünnepi istentisztelet keretében a Széki Református Egyházközség kórusa szolgált, a felszentelt fiatal lelkipásztorok nevében Zsizsmann Endre, a Kolozsvár Kerekdombi Református Egyházközség beosztott lelkipásztora mondott köszöntőbeszédet, amelyben – folytatva az igehirdetés gondolatmenetét – hangsúlyozta: bár erejüket meghaladó feladatot vállaltak, hiszik, hogy Isten segítségét kérve helyt tudnak állni.

Sallai Márton helybeli lelkipásztor köszöntőjében a település és a templom történetét ismertette, valamint azt is elmondta, hogy a párnákat, amelyeken a lelkipásztorok az áldás alatt térdeltek, a széki csipkeszegi bibliakör hímezte.

Szegedi László generális direktor az egyházkerület elnökségének ajándékát adta át a lelkipásztoroknak, egy könyvcsomagot, amely tartalmazott egyebek mellett Bibliát, ágendás könyvet, valamint a felszentelési oklevelet.

Az istentisztelet keretében adták át az egyházkerület vándorzászlóját, amelyet egy évig a Székelyudvarhelyi Egyházmegye őrzött, tavaly ugyanis a Székelyudvarhely Belvárosi Egyházközség templomában zajlott a közgyűlés. A zászlót a következő közgyűlésig a Dési Egyházmegye fogja őrizni.

Istentisztelet után a templom kertjében kopjafát avattak, amely a lelkészszentelő közgyűlésnek állít emléket. A kopjafát Kocsis Ferenc széki gyülekezeti tag faragta hálából azért, hogy Isten megszabadította egy súlyos betegségből, a kopjafa tartalmazza ugyanakkor a tizenegy felszentelt lelkipásztor nevét is.

Az Erdélyi Református Egyházkerület elnöksége és a Széki Református Egyházközség presbitériuma döntésének értelmében a lelkészszentelő közgyűlés perselypénzét a viharkárosult kutyfalvi templom javára adományozták, az egyházközség gondnokai istentisztelet után Lukács Vilmos István kutyfalvi lelkipásztornak adták át a 3800 lejt és 15 ezer forintot. 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor