Tizedik alkalommal rendezte meg Irodalom, sütemények, zene nevű adventi összejövetelét a gernyeszegi gyülekezet december 8-án. Mára hagyománnyá vált, hogy az adventi időszakban megcsillogtatják főzőtehetségüket a helyi asszonyok, és minden évben más-más tematika alapján készítik el finomságaikat az alkalomra. Azonban, amint elnevezése is mutatja, nem csupán a hasukra gondolnak a résztvevők – irodalmi és zenei része is van mindig az összejöveteleknek, az elkészített fogások receptjeit pedig füzetekbe gyűjtik.

Veress Júlia tiszteletes asszony számolt be az idei összejövetelről:

2013-ban született meg az ötlet, hogy osszuk meg egymással azt, amiben jók vagyunk, legyen az együtt töltött idő mellett a vers, a zene és a finomság is ajándék az ünnepre való készülődésben. Akkor az imaházban találkoztunk, és finomabbnál finomabb süteményeket kóstoltunk, beszélgettünk, és egyből szűknek éreztük a helyet (nem csak a hasunkban). S mert második alkalommal farsangot ültünk, a vidám színdarabhoz színpad is kellett, ezért a kultúrotthonban gyűltünk össze, ezúttal nótázni, nevetni és krémes, valamint kőttes tésztákat kóstolgatni. Mindkét alkalommal kis füzetbe gyűjtöttük a recepteket, s aztán mintha magától jött volna az események sora. Következő adventkor a tortáé volt a főszerep, az elegáns fogást pedig már támogatónk jóvoltából, valódi ünnepi keretek között a Grandlion Panzió éttermében szolgálhattuk fel. Aztán annyira jól éreztük ott magunkat, hogy vissza-vissza kérezkedtünk, s a magyar ételt, a levest, az egytálételt, a lisztmenteset, a családok és gyermekek kedvenceit sorra mind ott kóstoltuk meg, minden alkalommal valamilyen más irodalmi, zenei összeállítás kíséretében.

Hogy történhetett volna másképpen idén, amikor jubileumi alkalomhoz érkeztünk? Egzotikum és hagyomány ötvözése volt a feladat – a gernyeszegi asszonyok módján.

Megvártuk, hogy nyisson az étterem, így advent második vasárnapján összegyülekeztünk, hogy megünnepeljük a gernyeszegi konyhát. Hagyománnyal és egzotikummal egyaránt. Azt mondják, ilyen sokan még sosem voltunk, tény és való, mindegyre szükség volt még székre az újonnan érkező vendégeknek.

Öröm és hála van a szívünkben az alkalomért és mindazokért, akikkel ezúttal is az ige köré ülhettünk elcsendesedve, várakozva. Találkozónkon Veress Róbert Gyula görgényi esperes, a gyülekezet lelkipásztora tartott áhítatot az Ézs 60,1–5 alapján: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül.”

Ünnepi délutánunkra az irodalmat és a zenét a gernyeszegi református dalkör, valamint Veress Anna és Rebeka hozták nekünk, majd a Marosvásárhelyi Rádió és az Erdélyi konyha képviselői, gróf Teleki Tibor és Cristina, számos érdeklődő vendég, valamint a házigazda szakemberek jelenlétében a mindenféle generációhoz tartozó hölgyek bemutatták, milyen újdonságot vagy éppen jól bevált finomságot hoztak magukkal. Lesz tehát ismét receptes füzet, teljes a sorozat.

Az esemény programjának minden mozzanata említést érdemel: az igeolvasás és -hallgatás, a zene és irodalom mellett a finom fogások bemutatása legalább olyan érdekfeszítő volt, mint azok kóstolgatása, s mindezeket már csak tetézheti a kötetlen beszélgetések lehetősége, a véleménycsere, valamint a helyi kézműveseink által kiállított alkotások megtekintése.

A pátoszt és a nagy szavakat kerülve mégis el kell mondani, hogy mindez bizonyítja: él a gernyeszegi konyha, ezúttal nemcsak éljük, hanem meg is esszük a hagyományt, és befogadjuk az újat. Sokat, sokfélét és finomat sütnek és főznek az asszonyok. Köszönet, hogy bármilyen alkalomra a Grandlion éttermében éppen olyan nagy szeretettel fogadnak, mint otthon.