Kettős ünnepre gyűlt össze november 22-én a radnótfájai református közösség. A szászrégen mellett élő közösség 10 év kemény munka után új imaházát vehette birtokba, ezzel együtt átadták az imaház melletti, a Diakónia Keresztény Alapítvány által működtetett nappali foglalkoztatóközpontot. A hálaadó istentiszteleten Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese hirdette az igét, liturgiai szolgálatot Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese végzett.

Kántor Csaba igehirdetésében a tálentumok példázatát elevenítette fel. A jó és hű szolgák megduplázták a tálentumokat, míg a másik szolga elásta a rá bízott tálentumot, mert helytelen felfogása volt a gazdáról. A gazda ugyanis teljes vagyonát a szolgáira bízta, ahogyan az Úr is egyetlen Fiát, azaz mindenét feláldozta értünk. Ezért az Úr törvénye arra kötelez, hogy mások számára áldás legyünk, a tálentumainkat megduplázzuk. A püspökhelyettes szerint a 10 év áldása, amelynek eredménye ez az imaház, és a nappali foglalkoztatóközpont is azért van, hogy ez tovább gyarapodjon, a közösséget szolgálja, arra vár, hogy ki-ki a maga tálentumával gazdagítsa tovább, hogy számot tudjunk adni a gazdának, amikor számon kér bennünket.

Kántor Csaba arról is beszélt, hogy az emberek általában múlandó dolgokat tartanak vagyonnak, de csak az maradandó, amit Isten oszt szét közöttünk. Isten egyszülött Fiát áldozta fel értünk, olyan szolgákká rendelt, akiknek az egész vagyonát odaadta, hogy mások számára áldássá lehessünk.

Szász Attila esperes köszöntőjében hangsúlyozta, hogy Jézus példázatait mindig az élet ihlette. Ha valaki egy mérföldre kényszerít, akkor menj vele kettőt. Annakidején a rómaiak a nehéz postát a zsidókkal vitették, általában egy mérföldet, majd egy másik zsidóra bízták a csomagot, aki szintén egy mérföldet kellett azt vigye. Jézus azonban azt mondja, hogy ha egy mérföldre kényszerítenek, akkor vigyük kettőt a terhet. Ez az a többlet, amit Jézus ad, az a plusz egy mérföld, amire már senki se kényszerít. Az esperes szerint a radnótfájiak ünnepe mellett az egész egyházkerület ünnepe ez a nap, és a teljes erdélyi diakóniáé.

Székely György lelkipásztor köszöntője után a gyülekezet fiataljai szolgáltak énekkel, majd Grezsa István miniszteri biztos szólt a gyülekezethez, hangsúlyozva, hogy a magyarok fájdalmait egy katedrálisba lehetne gyűjteni, azonban a múltból tudunk erőt meríteni. Ahol pedig erő van, ott hit is, ahol hit van, ott jövő. A miniszteri biztos a történelmi megbékélést hangsúlyozta, hiszen minden nemzet otthonának kell tekintse a Kárpát-medencét.

„Most falakat avatunk, egy épületet ünneplünk. De az itt lévő lelki tartalom még ennél is többet ér. Minden emberi tevékenységnek a lényege, és központi mozgatórugója az emberi minőség. Ezt az imaházat, leendő kulturális centrumot, a nappali foglalkoztatóközpontot, az ezer szállal ide kötődő Diakónia Keresztény Alapítványt, egy református lelkész és családorvos házaspár működteti, és ők nevelték ki azt a munkatársi gárdát, amely példamutató nem csak a magyar, hanem az itt élő román és szász közösségnek egyaránt. Hiszen nincs magyar beteg, román beteg, csak rászoruló ember van, aki segítséget kér és vár. Ez az alapítvány, a munkatársak áldozatkészsége mindig modell értékűen megmutatta, hogy mindezt az emberi minőség hozta.” – mondta Grezsa István.

Borbély László parlamenti képviselő és Precup Maria polgármesternő is azt hangsúlyozta köszöntő beszédében, hogy megérte a 10 év fáradozása, kiemelve a lelkipásztor házaspár áldozatos munkáját. Szintén jókívánságait adta át az ünnepségen Vasile Chiorean ortodox és Dumitru Daniel görög-katolikus lelkipásztor, akik a lelkipásztorral való jó kapcsolatot és a diakónia áldásos munkáját emelték ki.

A rendezvény keretében Ördög Tímea énekelt, majd dr. Csige Sándor, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja köszöntötte a gyülekezetet, aki után dr. Matskási István, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója emlékezett meg arról, hogy, bár családja elszármazott Radnótfájáról, mégis mély gyökerek kötik őt és családját ide, megköszönte a lelkipásztornak, hogy lehetőséget biztosított a kapcsolattartásra. Kovács István, az Erdélyi Református Egyházkerület misszióért felelős előadótanácsosa a Diakónia Keresztény Alapítvány tevékenységeit mutatta be a vendégeknek, majd Nagy András városi tanácsos, volt polgármester szólt az ünneplőkhöz. Tudor Veronka, az RMDSZ Nőszervezetének nevében köszöntötte a gyülekezetet, majd Ördög Ödön áriáját hallgatták meg az egybegyűltek, akit Csíky Boldizsár kísért zongorán. Nemes Árpád nyugdíjas lelkipásztor után Jancsó István köszöntötte a gyülekezetet a mozgáskorlátozottak részéről, kiemelve a nappali foglalkoztatóközpont fontosságát. Magyari Levente a gyülekezet időseinek nevében mondott rövid beszédet, majd Bözödi Sándor főgondnok ismertette az elmúlt 10 év történéseit, ezzel együtt az épület történetét is. Az egykori harangozói lakás értékesítése után sikerült a szászrégeni telket megvásárolni, és erre egy épületet felhúzni, amely ma imaházként szolgál, és amely mellett a nappali foglalkoztatóközpont is helyet kapott. Az imaházat 2005-ben kezdték el építeni, a költségekhez a hívek is nagy mértékben hozzájárultak, összesen 44 000 lejt adományoztak. Az egyházközség ugyanakkor visszakapta az egykori egyházi óvodát és iskolát, amelyet az önkormányzat tovább is használ, és ezért bért fizet, ennek az összegnek egy részét, 200 000 lejt az egyházközség az építkezésre fordította. A munkálatokat támogatta a Szászrégeni Helyi Tanács, a Maros Megyei Tanács, a kultuszminisztérium, a HEKS, és a Bethlen Gábor Alap.

Székely György lelkipásztor az ünnepség végén elmondta, hogy az épület önmagában nem elég, nekünk kell benne épülni. Nekünk kell benne megtalálni a helyünket, mind a szakrális térben, mind a gondozói részben, és mindkét részben otthonra lelhetünk. Az otthon az a biztonság, az egymásra találás, az élettér valósága. Lelki otthonuk és szeretetotthonunk helye kell legyen, és mindannyiunk felelőssége, hogy hogyan építjük, mert akkor lesz ép, ha mindannyian benne vagyunk. Ha valaki letöredezik, az épséget támadja. A lelkipásztor szerint az 1080 fős református gyülekezet egyen-egyenként magáénak érezheti ezt az épületet, akár ide, akár a régi templomba jár istentiszteletre, az egységben létet kell a két térben megérezni. A hálaadó alkalom Csíky Boldizsár zongoraművész bizonyságtételével ért véget.  

Fotó és szöveg: Kiss Gábor