2023 májusában érkezett egy megkeresés az IKE részéről: másnap délután szeretnék, ha bemennék az irodába, beszélni szeretnének velem valamiről. Sokféle forgatókönyv, esetleges mulasztásom megfordult a fejemben, de kíváncsiskodás helyett azt válaszoltam, hogy szerintem is beszélnünk kell. Ne csak én izguljak, hogy miről lesz szó másnap.

A beszélgetés tárgya a 2024-es év volt, ami az IKE szempontjából azt is jelentette, hogy a fesztivál éve lesz, aminek szervezésére új csapat van alakulóban. Közéjük kaptam meghívást, amit örömmel fogadtam el. 2023. június 3-án első alkalommal ült össze a 32 fős stáb, ezzel pedig elkezdődött a 6. Válts irányt! IKE Fesztivál szervezése.

Mi legyen a téma? Mozogj. Mozdulj. Mozgásban. Megmozdít. KIMOZDÍT. De ki vagy mi mozdít ki minket a hétköznapokban? Hogyan válaszolunk az elhívásra és a kihívásokra? Miként válhat egyéni kimozdulásunk közösségi mozgalommá? A kiindulópontunk már megvolt, az elmúlt egy év pedig többek között arról szólt, hogy megtaláljuk azokat az előadókat, akik ezeket a témákat hitelesen képviselhetik, elérjük a fiatalokat a fesztivál hírével, összeállítsuk a teljes programot, egyeztessünk a zenekarokkal, és olyan körülményeket teremtsünk, amelyek méltóak a fesztivál szellemiségéhez, és ahol minden résztvevő jól érezheti magát.

A mai reggelen (augusztus 11., vasárnap), amikor megnyitottam a Mai Igét, a következő felszólítás fogadott: Imádkozz útközben! „Ha megteszed, ami rajtad áll, Isten közbelép az érdekedben, és megteszi azt, amit te nem tudsz megtenni.” Megszólított, mert így telt az elmúlt évünknek az a része, amit kevesen, talán csak a közvetlen környezetünk érzékelt. Aggódtunk sok minden miatt. Mi lesz a téma? Megtaláljuk az érdekelt és nyitott előadókat? Hogyan szólítsuk meg az ifjúságot? Milyen zenekarokat hívjunk meg az esti koncertekre? Hogyan biztosítsuk, hogy az önkéntesek is töltődhessenek a fesztivál ideje alatt? Dolgoztunk, imádkoztunk, figyeltünk egymásra, és éreztük az Úr áldását minden meghozott döntésünkben.

Múlt héten végre valósággá vált minden, amiért dolgoztunk. A harminckét fős stáb mellé további száz önkéntes csatlakozott. Ezer résztvevőt számlált az idei fesztivál. A három teljes nap alatt – hétfő, kedd, szerda – 85 programot valósítottunk meg, ezeken felül négyet állandó jelleggel elérhetővé tettünk a résztvevők számára: láthatatlan színház, imasátor, lelkigondozás, imaösvény. Minden este zene és tánc töltötte meg a színpad környékét, hála a zenekaroknak, akik fergeteges koncertekkel örvendeztették meg a közönséget. Az utolsó napon, a Dombtetőn tartott záró istentiszteleten és úrvacsoraosztáson felemelő érzés volt egy nagy körben állni, így alkotva egy nagy közösséget. Láttuk, éreztük: van igény arra, amit csinálunk. Apetroae Lucas-Matteot, az IKE ügyvezető igazgatóját idézve: „Jó látni, amikor valami kézzelfoghatóvá válik. Kimozdultunk. Gondolkodtunk. Találkoztunk. Beszélgettünk. Izgultunk. Utaztunk. Nem aludtunk. Építettünk. Vártunk. Szórakoztunk. Terveztünk. Kérdeztünk. Válaszoltunk. Újraterveztünk. Imádkoztunk.” Így telt az idei Válts irányt! IKE Fesztivál a mi szemszögünkből.

A múlt héten többször elhangzott a kérdés: miért csak kétévente kerül megszervezésre a fesztivál? Ahogy a Prédikátor harmadik könyvében is olvashatjuk: „meg van az ideje minden dolognak az ég alatt.” A rendezvényt több helyen is egyedülállóként tartják számon, részben azért, mert egy olyan fesztivál, aminek a szervezését mindenki önkéntes szolgálatként vállalja. Most a feltöltődés ideje következik. Érzem a szükségét én is. Ugyanakkor, nehéz lekapcsolódni, hisz több mint egy évig a mindennapunk része volt a fesztivál. Nyitott szemmel járunk, keressük az újabb kérdéseket akaratlanul is, ami mellé egy év múlva újra leülhetünk, hogy 2026-ban ismét célba vegyük Zeteváralját, és újult erővel találkozhassunk.