Május 11-17 között került sor az (IM)PULZUS- Keresztényként Kolozsváron Programsorozat megrendezésre, melynek fő szervezője a kolozsvári KEL (Katolikus Egyetemi Lelkészség) volt. A hétvégi sorozatból a református, unitárius és evangélikus egyetemi gyülekezet lelkes tagjai is kivették a részüket szervezés és jelenlét terén is.

Egy kocsmai beszélgetéssel kezdődött a hétvége. Arra gondoltunk, hogy egy kicsit kilépünk saját, megszokott kereteink közül és kimegyünk az emberek közé, ezért a Bulgakov emeleti termét választottuk helyszínnek. A beszélgetés címe is ezt próbálta érzékeltetni: „Kintről be, bentről ki”- Keresztyén szemmel a világban.  

A beszélgetés meghívottjai között én is ott voltam a reformátusok részéről. Arról kérdeztek, hogy miként indultunk el a keresztyénség útján és ezt, hogyan éljük meg a mindennapok szürkeségében. Az est kötetlen beszélgetéssel folytatódott. Érdekes kérdések vetődtek fel, végül férfi és nő Istennel való kapcsolatról is beszéltünk. Feltevődött a kérdés: Vajon nőként könnyebb megélni a keresztyénséget, mint férfiként? Próbálkoztunk közösen válaszokat keresni, mégis úgy döntöttünk nyitva hagyjuk ezt a kérdést.

Számomra felemelő érzés volt, hogy kötetlen keretek között a hitemről és az Istennel való kapcsolatomról másoknak is bizonyságot tehettem. Egy csodálatos élmény marad a számomra.

A szombati napra egy kirándulást ütemeztünk be a Bükkbe. „A májusi eső aranyat ér” – szokták mondani. Számunkra most nem jelentett akkora örömet, mivel az eső elmosta a tervünket. Viszont csak félig, mert volt egy B tervünk. Benti programmal folytattuk a hétvégét a ferences kolostorban. Egy lelkigyakorlaton vettünk részt, Tibor atya-kolozsvári ferences szerzetes vezetésével. Az együttlét meghitt és lelket erősítő volt. Mindenki jól érezte magát.

Este lehetőség volt 21-23 óra között fellátogatni a Szent Mihály templom tornyába, egy kicsit megvizsgálni a kincses Kolozsvárt fenti nézetből is. A látvány magával ragadott. A természet és a város fényei különleges párost alkottak az éj leple alatt. Az érdeklődők sora egyre nagyobb méretekben kígyózott a templom kertjében.

Vasárnap a Központi parkban (Sétatér) egy szabadtéri, ökumenikus istentisztelettel végződött programsorozatunk. Az az érzése támadt az embernek, mintha 2000 évet repült volna az időben és Jézus korában találta volna magát, amikor még a közös együttlétek, Jézus beszédei a szabadban folytak.

Az Ige a bethesdai beteg történetéről szólt. A mai ember sokszor elkiáltja magát: „Nincs emberem!” És csak úgy áramlanak a kérdések az elménkből: Mindenki elhagyott? Egyedül maradtál? Fejedet csapdossa az élet vihara? Fölötted villámok cikáznak, s az ég dörgése félelemmel hasítja szívedet? Zokogsz önmagad, családod, vagy hazád miatt?

Az üzenet így szól: Nézz fel, lásd meg és halld meg Megváltód szavát amint most Téged kérdez: „Akarsz-e meggyógyulni?”

Ezzel az alkalommal koronáztuk meg együttlétünket és együttműködésünket. Jó volt megtapasztalni ezt a „közös létet”. A hangsúly az EGYÜTT, KÖZÖSEN szavakra esik.  Pulzáljunk együtt. Dobogjon a szívünk egy ritmusra, isteni ritmusra. Ez volt és ez marad továbbra is a célunk és egyben jelszavunk. Nekünk, kolozsvári egyetemista gyülekezeteknek.

Bódi Rózália, Fike munkatárs