A soron következő teaesten a Föld is szólt hozzánk, és mintha hullottak volna a könnyei, mert fájnak a sebei. Elidegenedtünk tőle, nem becsüljük, nem óvjuk, pedig nagyon szeretjük, belőle és Teremtőnk által lettünk lelkesek, érző és értő emberek.

Ráduly Attila, a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület elnöke arról beszélt december 6-án az imateremben, hogy tudja, az ikafalviak rendesek, nem szemetelnek. Mi lesütöttük a szemünket, mert bizony nem vagyunk különbek. És ne álltassuk magunkat, hogy „én csak egy papírdarabkát dobtam el,” mert egy csepp is elég ahhoz, hogy kicsorduljon a pohár. Nagyon tele van a keserűség pohara. Nemcsak a tudósok, nagyon sokan figyelmeztetnek, húzzák a vészféket. A teaest témája is ez volt: vigyázzunk földünk egészségére, gyógyítsuk sebeit, ne szemeteljünk, ne pazaroljunk, a hulladék is érték, újrahasznosítható. Szó volt a madarak védelméről, etetéséről, érdekes kérdések tisztázódtak. Néhány érdekes videó bemutatta a nagyvárosok éjjel surranó kisállatait, amiket szintén védeni kell.

Kézműves foglalkozást is tartottunk. Megtudtuk, miképpen lehet néhány söröskupakból, hulladék textíliából, eldobott gombocskából piros sálas hóemberdíszt készíteni. Ha csak annyi hozadéka is volt ennek a teaestnek, hogy holnaptól még egy fogpiszkálót sem dobunk el, vagy a cukorkás papírt a zsebünkbe tesszük, hazavisszük, az éhes madárkáknak csak magvakat, dióbelet és inni adunk, mert a sós dolgok és a kenyérmorzsa nem jó, akkor már elértük azt, hogy ne járuljunk hozzá annak a bizonyos pohárnak a kicsordulásához.

Szó volt arról is, hogy az ünnep közeledtével ne drága ajándékokon törjük a fejünket, szép élményeket nyújtsunk egymásnak. December 6-a lévén sorsolás is volt, a gyerekek játékokat kaptak, a felnőttek apró, hasznos dolgokat. Volt finom tea és házi sütemény, amit Dombi Etelka sütött. Köszönjük a Bethlen Gábor Alap támogatását, ami lehetővé tette az esemény megszervezését. Szép élmény volt.

Nagyoláh Ilona nyugdíjas tanítónő