Egy fesztiválon, Tusványoson Istenről bizonyságot tenni egészen más műfaj, mint máshol. Itt az embereket elsősorban nem az ékesszólás érdekli, hanem az, hogy aki beszél, előad mennyire hiteles. Mennyire az övé az, amiről beszél. A templom falai közül kimenni tehát bátorságot is jelent. Bátorság önmagamat felvállalni, önmagam emberi mivoltáról is beszélni.

Július 26-án a reggeli órában a sátrunkban szentmisét tartottunk. Bilibók Géza tusnádfürdői plébános mutatta be a misét, ahová meglepő módon a korai időponthoz képest – reggeli fél kilenckor, ami a fesztiválos napbeosztás szerint nagyon-nagyon korai időpontnak számít – sokan eljöttek. Aki eljött, nem is bánta meg, hiszen Géza atya őszinte szavaiból jó útravalót kapott a csütörtöki napra. A délelőtti hangoló után Gergely István, a Csibész Alapítvány elnöke tartott elmélkedést. Beszélt a Csibész Alapítvány indulásáról, munkájáról, ami immár 25 éves, és rengeteg „csibésznek” ad otthont, és ami ennél is fontosabb, rengeteg gyereknek nyújt egy élhetőbb jövőképet és hitet.

Délben a család évének szelleméhez igazodva egy kézdivásárhelyi házaspárt, a Ruszka családot hívtuk meg egy beszélgetésre Női és férfi szerepmenedzsment napjainkban címmel, ahol e sorok írója, Bardócz Csaba kérdezett. A beszélgetés azzal indult, hogy minden embernek rengeteg szerepe van, és ezekhez a szerepekhez rengeteg elvárás is párosul. Ruszka Margó meghívottunk feleség, édesanya, magyartanárnő, lelkipásztor-feleség, kézdivásárhelyi értelmiségi, háztartásvezető, gyerek, testvér, hogy a fontosabb szerepeit említsük, míg Ruszka Sándor férj, édesapa, lelkipásztor, tanár, zenekar- és kórusvezető, értelmiségi stb. Rengeteg szerepkör és még több elvárás. Ahhoz, hogy mindenki elvárásának eleget tegyenek, nem elég a 24 óra. Sőt néha egymásnak ellentmondó elvárásoknak is eleget kell tenniük. Nagy kérdés az, hogy ilyenkor mi legyen? A beszélgetésből kiderült, hogy először is nem kell, mert nem is lehet minden elvárásnak megfelelni, másodszor jó, ha az embernek van egy fontossági sorrendje, de az sem elhanyagolható, hogy az embernek legyen ideje a töltekezésre is – legyen az szabadidős tevékenység a párjával vagy a szűkebb családdal, vagy éppen egy ima – mert különben nagyon könnyen a kiégés szélére sodródunk.

A baba-mama jurtánkban a gyerekek és szüleik kézműves tevékenységen vettek részt, amíg a nagy Keskeny utas sátorban mi a szerepmenedzsment kérdéskörét jártuk körül. Az előadás után a Meghallgatlak program keretében személyes lelkigondozáson vettek részt az érdeklődők, majd a Találkozások című láthatatlan színházon szerezhettek élményeket. Az élményekről zsíros kenyér és üdítő mellett beszélhetett mindenki egy-egy lelkigondozóval.

A nap végén hálát adtunk minden egyes emberért, aki a tusványosi kemping keskeny útján a Keskeny út sátor felé közeledve nem csak a helyszínre, hanem hisszük, hogy egy lépéssel Isten felé is közeledett. Köszönjük az Emberi Erőforrás Minisztériumának és a tusványosi szervezőcsapat támogatását is, akik lehetővé tették, hogy a misszió megvalósuljon.

Bardócz Csaba