Hármas ünnep Kézdimartonfalván
Hármas ünnepre gyűlt össze Kézdimartonfalva református gyülekezete. A Martonfalvi Református Egyházközség templomának 200 éves évfordulója alkalmából vasárnap, október 6-án megemlékeztek a falu szülöttjéről, Martonfalvi Tóth Györgyről, az aradi vértanúkról, valamint felavatták az új parókiát is.
A hálaadó istentiszteleten Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes a Zsolt 65, 5-12 versei alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában az egyre elnéptelenedő közösségek sorsát tárgyalta, amelyek egyre nehezebben tudnak önmagukról önállóan gondoskodni. Falvaink folyamatosan üresednek, fiataljaink a jólétet választva inkább a nagyobb városokban telepednek le, ezzel elengedve őseik hagyományait. Adjunk hálát tehát azért, hogy bár közösségeink zsugorodnak, de ott van a szándék, hogy valami szépet, valami maradandót alkothassanak – hangsúlyozta a püspökhelyettes. De azért is hálát kell adnunk, hogy ma még vagyunk, hiszen nem tudjuk, holnap mit hoz a sors. Amikor pedig hálát adunk, azt őseinkért is tegyük, azért, hogy itt ezen a földön éltek, ahol kialakították az életüket, a közösségeiket, a szokásaikat, amelyeket mi folytathatunk. Rajtunk áll, hogy ezeket mi megtartjuk-e. „Református egyházként mi mindig közösséget építettünk. Ezért küzdöttek az ősök, ezért hozták létre a templomokat, ahol Istennel találkozhatunk, ahol hitünket gyakorolhatjuk. Hiszen Ő az egyetlen gondviselő, aki szeretetével megtart bennünket majd az örök életre.”
A hálaadó istentiszteleten az úrvacsora sákramentumát is kiosztották, ágendai szolgálatot Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese végzett.
Kató Béla püspök köszöntésében az elmúlt tíz év sikereit idézte fel, azt a rengeteg segítséget, amelyet Magyarország kormánya nyújtott az erdélyi reformátusságnak. Elmondta, ezek alatt az évek alatt a legkisebb faluban is történt valami, és bár a martonfalvi gyülekezet sem nagy, az új parókia egy olyan reménységet nyújt, amit maga erejéből nem tudott volna felépíteni. „Bár sok veszteségben volt részünk, erre emlékezünk éppen október 6-án is, de láthatjuk, Isten nemcsak veszteségeket, hanem felemelést, újraépülést is nyújt.”
„A mai ünnepség túlnövi a templom falainak kereteit, az egész falut, sőt községet is. Megszólító ünnepségről és hálaadásról van szó, egy olyan lehetőségről, amely nem mindennapos összefogást, erőforrások sokaságát tükrözi.” – köszöntötte az egybegyűlteket Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese. Valahányszor egy közösség újításra vállalkozik az összefogás erejével, amikor kezek nyúlnak egymás felé, közösen fogalmazódnak meg imádságok, akkor mindig a jövőnek a megalapozása következik – tette hozzá, majd háláját és köszönetét fejezte ki az erőfeszítésekért.
Lőrincz Ágoston, Kézdimartonfalva lelkipásztora köszönetet mondott a támogatásokért a magyar államnak, az Erdélyi Református Egyházkerületnek, Szentkatolna önkormányzatának, Kovászna Megye Tanácsának, valamint a gyülekezetnek. Mint elmondta, segítségükkel megvalósulhatott az épület tervezése, a padlás padlózatának cseréje, a tetőszigetelés, a templomhajó külső festése, a templom ablakainak és ajtajának cseréje, a harang elektromos vezérlése, az elektromos fűtés, a kerítés munkálatai, valamint a ravatalozóház hangosítási berendezése.
„Amikor egykor Szent István elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, az az európai keresztyén értékrendhez való csatlakozást jelentette. A templomok építése nemzetünk belső felépülését és épülését szolgálta.” – idézte fel Dolhai István főkonzul. Kiegészítette, az akkori templomba járás egy egész értékrendet teremtett, ellentétben a mai helyzettel, amikor erre a keresztyén értékrendre már nincs akkora szükség, már nem a templom jelenti az élet központját. Valami mégis megmaradt ebből az értékrendből, hiszen ez biztosította a Kárpát-medencei magyarság meglétét, ennek köszönhetően adunk annyi szellemi kincset Magyarországnak, de egész Európának. A magyar kormány pedig a támogatásával nemcsak templomokat, parókiákat, iskolákat építtet, de a rá bízott magyarságot is igyekszik felépíteni – fogalmazott a főkonzul.
Ambrus Attila egyházkerületi főgondnok a közel 400 évvel ezelőtt Martonfalván született Martonfalvi Tóth György versét idézte ünnepi köszöntésében. A református teológiai doktor, tanár a felolvasott versben arra hívja fel a figyelmet, hogy a szomorúság letaglóz. Ebben a martonfalviaknak is részük volt, de része volt ugyan úgy az egész magyarságnak is. De ma van-e ok a szomorúságra? „Nincs, bizonyára nincs.”
„A népi bölcsesség azt tartja, hogy a nagy értékeket kis ládákban tárolják. Ilyen láda Kézdimartonfalva is, amelyben olyan kincsek húzódnak meg, mint ez a festett kazettás mennyezetű templom, az itt lakó becsületes székelyek és Tóth György emlékezete.” – fogalmazott Gál Károly parlamenti képviselő. Mi azért vagyunk, hogy kis közösségeink kezét el ne engedjünk, és azért dolgozunk, hogy minél több mosolyt lássunk – egészítette ki.
Tóth Szabolcs Barnabás, Kovászna Megye Tanácsának képviselője szintén Martonfalvi Tóth György munkásságát emelte ki ünnepi beszédében. Fontos megjegyezni az ilyen személyek neveit, igazodási pontokként szolgálnak, akikből erőt és példát meríthetünk a jövő számára – mondta. „A megyei önkormányzat fontosnak tartja, hogy emléket állítsunk az ilyen lámpás embereknek, akiknek helytállása örökérvényű, példaértékű.”
Tusa Levente, Szentkatolna polgármestere ünnepi beszédében elhangzott, bár keveset tudunk Tóth György munkásságáról, azt mindenképpen tudnunk kell, hogy Apafi Mihály fejedelem őt és családját nemesi rangra emelte, így példa kell legyen előttünk. A polgármester buzdított, követni kell elődeink példáját, akik nemzetünket, egyházunkat gazdagították.
Ezt követően Kis Emese idegenvezető bemutatta a felújított templomot. Mint elmondta, a templom története szorosan összefügg a településével, az 1407-es okiratokban Szent Márton néven szerepel a település, amely a Szent Márton tiszteletére épített templomról öröklődött rá. A templom építéséről pontos adat nincs, egy 1754-es kazetta bizonyítja a templom akkori újraépítését, amikor megkapta a reneszánsz stílusú kazettáit is. Egy 1824-es kazettáról pedig a templom bővítése olvasható le, amikor megkapja az orgonáját is. A szószékkorona 1815-ben, a templom harangjai pedig 1831-ben és 1925-ben kerültek a templomba; a villamosításra 1973-ban került sor.
Az ünnepi beszédeket Kovács Jolán nőszövetségi elnök verses köszöntése, majd a vallásórások oktober 6-i ünnepsége zárta. Istentisztelet után a templom kertjében felavatták Martonfalvi Tóth György szobrát, majd az új parókia épületét áldotta meg Kató Béla püspök.