Hálaadó istentisztelettel és tábor-központ avatással zárultak a Vízaknai Magyar Napok
Augusztus 19-20. között tartották az V. Vízaknai Magyar Napokat, amely számos kulturális, vallásos és szórakoztató programmal várta az odalátogatókat.
A rendezvénysorozat szombat délelőtt kezdődött közös, alternatív istentisztelettel. Jeremiás próféta könyvéből a 14:21-22 versek alapján buzdítást kaptak a jelenlevők arra nézve, hogy aki megtapasztalta Isten munkálkodását az életében, törekedjen bölcs embernek megmaradni, és imádságban kérje Istent, hogy a velünk megkötött szövetséget tartsa meg!
Festménykiállítás megnyitóval folytatódott a délelőtt, amelyen megcsodálhatóak voltak András Ibolya Ildikó és Sipos Imola gyülekezeti tagok művei. Ezt követte a medgyesi Gyöngyvirág Néptánccsoport előadása, akik moldvai, nyárádmenti és mezőségi népdalokat és néptáncot mutattak be a közönségnek. Egy rövidebb szünet után fórumbeszélgetésre került sor a közösség idősebb meghívottjaival, amelynek célja az volt, hogy a fiatalok és gyerekek is halljanak mindarról, ami régebb Vízaknán volt és történt. Így meséltek a régi Vízaknai Bíróságról és börtön épületéről, a határőrökről, a húsvéti öntözés szokásáról, valamint a szerenádozás alkalmairól.
Az esti programok rövid kabaré jelenettel kezdődtek, majd kosarasbállal folytatódtak. Az est folyamán lehetőség volt megkostólni a Bereczki család által elkészített vízaknai kiflit, de volt tombolázás is. Az élő zenét helyi tehetséges fiatalok szolgáltatták.
Az idei Magyar Napok fénypontja a vasárnapi hálaadó istentisztelet volt és az újonnan elkészült Ifjúsági Tábor-központ felavatása. Az ünnepi alkalmon Miklósi Mátyás Csaba, a Brassói Református Egyházmegye esperese hirdette az igét a Lk 12:32 alapján: „Ne félj te kicsi nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országát.” Elmondta, hogy a keresztyén ember feladata Isten országának keresése. Krisztus arra bátorít mindenkit, hogy ne féljen! Különös valósággal bír ez a szórványban élőkre nézve. Felhívta a figyelmet arra, hogy „Isten matematikája egészen más, mint a miénk; mások a számok és mások a százalékok. A kicsiből lesz nagy, a kisebbségből lesz többség. Tartalommal, minőséggel kell megtöltenünk az életünket!” Rávilágított arra is, hogy hit tartotta meg elődeinket, népünket, ezért mertek a régiek álmodni és építeni, és ez az, ami a jövőre nézve is megtarthat bennünket.
Az ünnepi beszédek sorát a helyi lelkész, Béres Levente indította el az emléktáblán is szereplő igével (Préd 3:1,3), majd röviden ismertette az egykori Tanítói ház történetét. Az ingatlant 1970-ben államosították, 2007-ben mondták ki a visszaszolgáltatás ítéletét, viszont a gyülekezet csak 2012-től vehette véglegesen birtokba. A romos állapotban levő épületet 2013-tól kezdték tatarozni. Az elmúlt 10 évben sikerült felújítani és új funkcióval felruházni. Csíki-Mákszem Loránd, a gyülekezet előző lelkipásztora hangfelvételen köszöntötte az egybegyűlteket, melyben felelevenítette az épület visszaszerzésének körülményeit és az alapötletet, hogy táborközpontot hozzanak létre. Elmondta azt is, hogy a lelkészek félelme, amikor új szolgálati helyre költöznek, hogy minden, amit elindítottak abbamarad, nem lesz, aki folytassa. Háláját fejezte ki Isten iránt, hogy olyan utódot vezetett a gyülekezetbe, aki az építést és építkezést folytatta közösen a presbiterekkel.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért felelős államtitkára köszöntő levelében elmondta: „Bennünket, magyarokat ezeréves múltunk során megannyi megpróbáltatás ért, azonban szabadságvágyunkat és erős nemzeti öntudatunkat egyetlen idegen hatalomnak sem sikerült letörnie. Minden bennünket ért csapásból megerősödve álltunk fel, mert szilárd alapra, a hit talajára helyeztük hazánkat, amely mind a mai napig nemzeti identitásunk meghatározó eleme.”
Az ünnepi köszöntők sorát követte Predescu George Claudiu Vízakna polgármesterének beszéde, majd Székely Pál főgondnok szólt az egybegyűltekhez, aki a fiatalabbakhoz szólva elmondta, hogy amit ők is örökségbe kaptak, azt átadják most használatra, de eljön annak is az ideje, hogy örökségként hátrahagyják. Biztatta az egybegyűlteket, hogy ne feledjék, mindvégig Isten cselekedett a közösség érdekében!
A Himnusz és áldást követően átvonult a közösség az Ifjúsági Táborközponthoz, ahol leleplezték az emléktáblát, átvágták az avatási szalagot, majd Miklósi Mátyás Csaba esperes áldást mondott. Ezután lehetőség volt mindenkinek körbejárni az épületet, szemügyre venni az elmúlt 10 év történetét ábrázoló képeket, valamint részesülni a gyülekezet asszonyai által sütött finomságokból előkészített szeretetvendégségben.
A két napos rendezvényről Bíró Sarolta főszervező így nyilatkozott: „Ez az esemény a kultúra, az örökség és az összetartozás szellemének ünnepe volt, a történelmünk gazdag szövevényének tanúbizonysága.” Fekete Loránd főszervező elmondta, örül annak, hogy az idén több fiatalt sikerült megszólítani, bevonni a szervezésbe, és ennek köszönhetően jobb hangulat alakult ki. Az eseménysorozaton több mint 200-an vettek részt.
Az V. Vízaknai Magyar Napok támogatója a Communitas Alapítvány és a Vízaknai Református Egyházközség. Az Ifjúsági Tábor-központ felújítási munkálatait támogatta a Magyar Kormány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Vízakna Polgármesteri Hivatala, az Erdélyi Református Egyházkerület és a helyi gyülekezet. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik támogattak, segítettek és munkálkodtak mindkét cél kivitelezésében!