A Kálvin hét utolsó mozzanataként szombaton Maksa harangjai szólították a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye gyülekezeti tagjait az egység megélésére, feltöltődésre, közös tevékenységekre, áldásos együttlétre.

Az ünnepség a maksai sportpályán a Ferencz Ernő barátosi fúvószenekar toborzójával és zászlófelvonással kezdődött, a kovásznai cserkészcsapat segítségével. Balogh Zoltán esperes szeretettel köszöntötte a zárónapon résztvevőket, megköszönve a segítséget, támogatást a megyei tanácsnak, önkormányzatoknak, szervezőknek, lelkészeknek, vallástanároknak, gyülekezeteknek. A nyitómozzanat után a lelkészi kar, a cserkészek és a fúvószenekar vezetésével az egybegyűltek az árnyékos templomkertbe gyűltek, ahol Gáll Sándor igazgatótanácsi kancellár hirdette az igét a 2 Móz. 33,12-56 alapján, kiemelve az egység megtartó erejét, Isten jelenlétének fontosságát a keresztyén ember életében. „Ha Isten elkísér az úton, akkor éremes menni, tervezni, célokat kitűzni.”

Ferenczi Zoltán helybéli lelkipásztor úrvacsorai ágendája vezette be a felemelő, lélekerősítő közös úrvacsorát, majd istentisztelet után Balogh Zoltán esperes, Ambrus Attila egyházkerületi főgondnok, Németh Csaba egyházmegyei főgondnok és Badi Gyula maksai alpolgármester szólt az egybegyűltekhez. A Himnuszok eléneklése méltóképpen zárta az ünnepségnek ezt a szakaszát. A program a templomban kórustalálkozóval, illetve a sportpályán főzéssel, szakácsművészeti szemlével, gyerekprogrammal, ebéddel, ifjúsági koncerttel folytatódott.

A tizennegyedik Kálvin hét gyülekezeti napját a zászló ünnepélyes levonása, majd Balogh Zoltán esperes gondolatai zárták.

Egyedül Istené a dicsőség!