Milyen hatással van a koronavírus-járvány a gyülekezetekre? Hogyan kezelik az újonnan kialakult helyzetet a közösségek, lelkipásztorok? Hogyan tartják fenn a gyülekezeti életet a szükségállapot idején? Milyen új lehetőségeket nyitott meg a virtuális világ, illetve milyen hátrányokkal jár a személyes találkozások hiánya? Minden közösséget érint mára a koronavírus által okozott aggodalom és világszintű felfordulás. Lelkipásztorokat kérdeztünk, hogyan kezelik a kihívásokkal teli időszakot.

 

Szegedi László generális direktor, Brassó-Reménység Háza: A brassói református gyülekezetek sajátságos módon élik meg ezt a helyzetet. Mindenki szenved a bezártságtól, és nagyon sok telefonos visszajelzés jön, hogy mennyire hiányzik a templom, a közösség, a találkozás, a személyes kapcsolat. Ez az első, ami komoly gondot okoz. A másik, hogy nagyon sok embernek, bármennyire is modern ez a világ, nincs semmilyen hozzáférése modern eszközökhöz, vagy nem tudja kezelni azokat, nem éri el a közvetített tartalmakat. Viszont örömmel látom, hogy az idősek egy része rávette magát arra, hogy megtanulja kezelni a számítógépet, mobiltelefont, és amennyiben kapnak lelki táplálékot a világhálón, nagy örömmel veszik.

Beállt egy rend, amit próbáltunk a régi istentiszteleti és gyülekezeti élet heti beosztásához igazítani: vasárnaponként felvételről közvetítünk istentiszteletet, van benne harangszó, ének, délutáni liturgia szerinti igehirdetés. Mi, akik a Reménység Házában vagyunk, elhatároztuk, hogy a reménységről fogunk igét hirdetni.

Hétköznapokra elindítottuk a Reménység Hangja református műsort, minden este fél hétkor a beosztott és segédlelkész, valamint gyakornok teológusokkal együtt hatan jelentkezünk, és nagyon várják a hívek. Ebben nagy segítséget nyújt Megyaszai László kántorunk, aki vállalta a szerkesztést, vágást. Magánemberekként többet foglalkozunk az igével, olvasással, a magunk képzésével. Mindennap lelkigondozást végzünk telefonon, bátorítjuk az embereket, és reménységet sugárzunk mindenki felé, ezért is fejezzük úgy be műsorainkat, hogy „nézz fel az égre, mindig van remény”. Sok jó visszajelzés jött, szomszédaiknak is megmutatják az emberek, így kijutottunk a gyülekezet határain, sőt Boszniából is jelezték, hogy hallgatnak. Ugyanúgy bibliaórát is a megszokott időben, kedd délután közvetítek a parókiáról, és sokan jelezték, hogy bekapcsolódnak, többen Bibliát, énekeskönyvet is kértek már. Vallásórás csoportokból több van, a vallástanárnők megtartják az órákat, és éppen folyik a konfirmációi előkészítők módjának kidolgozása. Akiket nem értünk el semmilyen úton, azokhoz igyekeztünk Mai Igét, nyomtatott anyagokat eljuttatni.

Az online adatok azonban nem mérvadók, azért azon dolgozunk, hogy egy algoritmussal reálissá tegyük azokat. Semmiképp sem kell elbizakodnunk, hogy de sokan vannak, hiszen a felület akár több ezer megtekintést is mutathat.

Temetésünk is volt már. Szívszorító volt, hogy nyolc személy tizenöt méteres sugárban, szétszórva állhatott meg a sír körül, és a halott özvegye, egy idős néni minduntalan jelezte a fiának és nekem, hogy ne kezdjük meg a temetést, hiszen nem jöttek meg a szomszédok, barátok, rokonok, pedig ők mindenhova elmentek…

Újdonság ezekben a szolgálatokban, hogy a Reménység Hangja műsorunkban, a nagy imádság keretében mindennap ábécésorrendben a nyilvántartás szerint minden családért imádkozunk, így olyan emberek is meghallhatják a nevüket, hogy igenis figyelünk rájuk, akiknek ritkán van kapcsolatuk az egyházzal. Hátha Isten Szentlelke őket is arra indítja majd a vész lejártával, hogy bekapcsolódjanak, talán hosszú évek után, az egyházi életbe.

Én is most tanultam meg sok mindent, a feleségem jobban ért a technikához, nekem Facebook-felhasználóm sincs, de rajta keresztül az egyházközség oldalán és csoportján én is tanulom ezt az új „szakmát”, hogy az evangélium eljusson az emberekhez egy ilyen alkalmatlan időben is. Világos, hogy ez jó eszköz.

Missziói előadóként szerkesztem az online munkanaplót, amit a lelkészek kitölthetnek, hogy a jövőben felmérhessük, elemezhessük, hogyan oldották meg a szolgálatot. Az egyházmegyék és lelkipásztorok sorra küldik a véleményeiket, javaslataikat, ezeket elemezzük, és jelentkezni fogunk ajánlásokkal, segítségnyújtással ahhoz, hogy rögzíteni is lehessen a szolgálatokat. Ha a munkanaplóba az internetes közvetítések adatait írnánk be, hihetetlen nagy számok lennének a hallgatóságról. A kompetenciákat állandóan fejleszteni kell, ilyenkor derül ki, ennyire szükséges ez. A fiatal generáció, gyerekek mindig is sok időt töltöttek a technológia csatornáin, most pedig világossá vált, hogy igenis el lehet érni olyan célcsoportokat, akiket amúgy nem.

Úgy látom, az esperesek, lelkipásztorok, akikkel beszéltem, azt a hírt adják, hogy jól vannak, a családjuk egészséges, uralják a helyzetet. Arról is van híradásunk, hogy egyes lelkipásztorokat meghalad a technológia, esetleg elszigetelt helyzetük miatt a technikai feltételek sincsenek meg, de sokan egymás anyagait is megosztják, megtekintik. Úgy látom, mindenki rádöbbent arra, hogy nem lehet úgy ülni, hogy várjuk a vész végét, és utána elvárjuk, hogy együtt legyünk a templomban.

Adorjáni László, Kolozsvár-Alsóváros: Azokkal, akikkel közelebbi kapcsolatban vagyunk, a gyülekezet aktívabb tagjaival sokszor felhívjuk egymást. Biztató, hogy sokan követik az online közvetítéseket, és sok a jó visszajelzés. Meglepően érdekes helyzetben vagyunk: az alkalmainkat sokkal többen követik, mint ezelőtt. A számokkal óvatosak vagyunk, inkább azt szoktuk kiindulópontnak tartani, hogy élesben hányan nézik az élő közvetítést. A bejegyzéseinknél is várunk néhány napot a visszajelzések összegzésével. A legbiztosabbnak jelenleg azokat a visszajelzéseket tartjuk, akik vagy reagáltak, vagy hozzászóltak, mert ők egészen biztosan követték is valamennyire a közvetítést. Az imaóráinkat például kilencvenen egészen biztosan nézték, és bár az egyéb számok óriásiak, azt úgy értelmezzük, hogy belenéztek, de nem kapcsolódtak bele. Eldöntöttük, hogy tüzetesebben utánanézünk az algoritmusok működésének, hogy hiteles munkanaplókat írhassunk. Ezelőtt nem használtuk túl intenzíven a Facebookot, legalábbis nem az online közvetítésekre, hiszen a templom javításának egy későbbi szakaszára volt beütemezve, hogy ezt megoldjuk. Most azonban gyorsan meg kellett ezt is tanulnunk. Közben a honlapunk frissítése is folyik.

Érdekes azt tapasztalni, hogy az alkalmakra való felkészülés több munkával jár. Minden reggel van rövid áhítatunk, amelyet most az Agnus Rádió fogadott be, hogy ne csak az internettel rendelkezőkhöz érjen el az ige, illetve az áhítatok délben a Facebook-oldalunkon is megjelennek. Ez többletmunka, de hasznos is. Az irodai munka is minimálisra csökkent, most nyugodtan lehet végezni a háttérmunkákat, ezt egyfajta előny, de még mindig a személyes kapcsolat a legfontosabb, különösen városon, ahol nehezebb eljutni a családokhoz. Az irodában való találkozás az egyháztagokkal, ha jól sikerül, sokszor felér egy-egy látogatással.

Székely József, Kolozsvár-Alsóváros: A mostani helyzet egyfelől bomlasztja a gyülekezeti életet, hiszen nincs lehetőség a találkozásra, nem tarthatjuk meg az istentiszteleteket, és ezt sokan megszenvedik, főleg azok, akik a gyülekezet magját képezik. Másfelől olyan hatása is van, hogy a virtuális térben közvetített áhítatok, bibliaórák, istentiszteletek valamilyen szinten összekapcsolják az embereket. Előnye annyi lehet, hogy a visszajelzésekből, amelyek az áhítatokra, istentiszteletekre jönnek, látjuk, hogy olyanok is bekapcsolódnak, akik eddig a gyülekezeti életből nem vették ki a részüket. Nem tudni, ez meddig tart, de ha néhány ember a gyülekezethez talál így virtuálisan, reménykedünk abban, hogy a járvány lejártával is idetalálnak, fogják kívánni a közösséget. További pozitívum lehet, hogy az emberek elgondolkodnak, több idejük van. Kolozsváron kezdett kialakulni az hangulat, hogy minden jól van, rendben van, a gazdaság fejlődik, jönnek a befektetők, emelkedik az életszínvonal, most viszont ez a történés arra figyelmeztet, hogy vannak korlátaink. És nem baj, ha az élet egy kis alázatra tanít most.

Amíg az élő, jelen levő gyülekezetnek hirdettem az igét, bibliaórákon beszélgettünk, más módszert kellett alkalmazni, most pedig a közvetített áhítatok arra tanítanak, hogy próbáljuk meg röviden, tömören, egyértelműen megfogalmazni Isten igéjének üzenetét. Arra is oda kell figyelünk, hogy jelenleg aki vallásos tartalmat szeretne találni, rengeteg opciója van, és ahhoz, hogy az én mondanivalóm megérkezzen az emberekhez, kicsit többet kell dolgoznom, hogy érthető, tiszta legyen. Valószínű, hogy ez segíteni fogja a további szolgálatunkat is.

Papp Béni Zsombor, Marosvásárhely-Cserealja: Akik még járhatnak munkába, könnyebben viselik a szigorításokat, a házi őrizetben levők nehezebben. Igyekszünk odafigyelni az idősekre is: telefonon tartjuk a kapcsolatot, felajánljuk, hogy bevásárlással vagy egyéb szükséges feladattal segítünk nekik. A gyülekezet egyik tagja rászorulóknak készített élelmiszercsomagokat, szép felajánlás volt ez a részéről, és mi is próbálunk odafigyelni ezekre a családokra.

Az online elért emberek számát elsősorban a kattintásokból tudjuk lemérni. Nehéz megállapítani, hányan hallgatják végig valóban az alkalmakat, de a számok, hála Istennek, elég magasak, sokan vannak, akik igénylik ezt, és reménységünk szerint élnek is vele. Ez a virtuális munka nem pótolja a személyes kontaktust, de a gyülekezetünkben eddig is igyekeztünk közvetíteni az istentiszteleteket, nem új számunkra a helyzet. Egy kicsit furcsa most a felvétel elkészítése, hogy csupán egy mikrofonnak vagy az üres templomnak prédikálunk, elsősorban lélekben kell megbirkózni vele, hogy ez most más. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak hétvégén legyen meg ez a kapcsolat a gyülekezeti tagokkal, hanem hét közben is. Sok kiscsoportos foglalkozásunk volt a gyülekezetben, és mivel ezeket az alkalmakat nem tudjuk megtartani, hét közben kedden és csütörtökön próbáljuk elérni a gyülekezet tagjait, lelki táplálékot nyújtani nekik. Emellett fontosnak tartjuk a közös mát, hirdetjük, hogy este fél 9-kor aki teheti, kapcsolódjon be az imaláncba.

Tordai Árpád, Barót: Sosem volt olyan, hogy a lelkész arra buzdítsa a híveket, hogy ne járjanak templomba. Ez mindenkinek furcsa, de ilyenkor az emberekben felerősödik az a vágyódás, amit talán nem éreztek eddig. Azt látjuk, hogy az online közvetítéseinket többen követik, mint ahányan a templomba szoktak jönni. Persze ez csalóka lehet, mert a nézettség nem feltétlenül jelent teljes bekapcsolódást, elejétől végéig való követést. A barótiak jól reagáltak a helyzetre, fegyelmezetten viselik a megszorításokat.

Az elmúlt két vasárnap csak online tartottunk istentiszteletet a gyülekezet honlapján, Facebook-oldalán, Youtube-csatornáján, azelőtt a március 15-i szabadtéren volt. Mivel hihetetlen mennyiségű lelki táplálék van a közösségi média felületein, elsődleges feladatomnak azt látom, hogy ha már úgyis ezeket böngészik az emberek, akkor egyfajta csatornaként, irányítóként olyanokat tudjak nekik ajánlani, osztani, továbbítani, amelyek a lelki megerősödést segítik elő.

A gyülekezeti tagokkal kicsit nehéz a kapcsolattartás. Akinek a telefonszámához hozzájutottam, azt megpróbáltam személyesen is elérni, de van egy családlátogatásokhoz, gyülekezeti alkalmakhoz, gyűjtésekhez kapcsolódó családgondozói körünk, és általuk tudomásunk van azokról, akiknek segítségre lenne szüksége. Két önkéntesünk felajánlotta időseknek a segítségét, igénylések azonban nem érkeztek, megoldják a legfontosabbakat. Baróton több egyesület, alapítvány és a polgármesteri hivatal is szervezett segítő akciót, próbáltunk gyülekezetként is ehhez igazodni. Az az egyik legnagyobb áldás, hogy annak ellenére, hogy városban élünk, az emberek a szomszédi közösségekben, szélesebb körű családban is odafigyelnek egymásra.

Rengeteg gyülekezeti és egyházmegyei eseményt halasztottunk el, beleértve a konfirmációt is, illetve a húsvéti istentisztelet, úrvacsoravétel virtuális térbe való áthelyezése teljesen szokatlan dolog lesz a híveknek. Keserűség ez, amely édessé is válhat, ha a gyülekezeti tagok az otthonaikban tudják majd az úrvacsora közösségét megélni egymással és Krisztussal, mindazokkal, akik a virtuális térben bekapcsolódnak a közösségbe.

A lelkészségnek egy olyan síkja került előtérbe, amelyet ennyire világosan, tapinthatóan még nem láttunk. Az emberek rájöttek arra, hogy a Mindenhatóba való kapaszkodás lehet az egyetlen esélyünk. Bármi is történjék, az ő kezében vagyunk. Ha visszatérünk majd az előző kerékvágásba, ne felejtsük el, hogy milyen kitartóan tudtunk imádkozni ezeken a napokon.

Rátoni Csaba, Déva: Pozitívum, hogy sok gyülekezeti tagunk tartja a kapcsolatot, igehallgató és -olvasó maradt továbbra is, illetve sok olyan gyülekezeti tagot sikerült elérni az utóbbi időben, akik nem kapcsolódtak be eddig a közösségbe. A helyzet hatására lehet, hogy sokkal jobban szomjazzák az emberek az isteni ajándékot. Nem tapasztalom azt, hogy reményvesztettek lennének a hívek. Igyekszünk naponta legalább tizenöt gyülekezeti taggal beszélni telefonon, és minden vasárnap élő istentiszteletet tartunk Facebookon. Nekem is furcsa volt az elején az üres templomban megtartani az istentiszteletet, de jót tesz, hogy visszahallgathatom magam, igyekszem még igényesebb lenni, hiszen bármikor megtekinthető a felvétel. Nagyon sok áldást tapasztalok, hiszen sok ismeretlen ember ír vagy felhív – ez is isteni ajándéknak tekinthető. Karantén alá zárhatnak bennünket, de az emberek közötti kapcsolatot ez nem gátolja.

Mindennap igyekszünk az egyházközség Facebook-oldalára bátorító üzeneteket feltölteni, a presbitérium tagjaival is folyamatos a kommunikáció telefonon, illetve a csütörtöki bibliaóránk helyett most személyesen hívom fel azokat, akik általában részt vesznek az alkalmakon. Inkább lelkigondozói beszélgetés ez, de sokszor éppen ők azok, akik bátorítanak engem. Az egyik 82 éves néni felhívott, elmondta, hogy mit olvasott, és a végén a rómaiakhoz írt levélből idézett: semmi nem szakíthat el Isten szeretetétől. Ez akkor nekem is bátorító üzenet volt, valódi ajándék. A másik nagy élményem az volt, hogy egy idős asszonytestvérünk az elmaradt istentiszteletekre szánt perselypénzt és a húsvéti adományát egy borítékban ideadta egy bátorító üzenet kíséretében.

Az idősebbeknek a Mai Igét vittem el. Örültem, hogy ők hívtak fel, hogy szeretnének egy-egy példányt ebből. Az ifjakkal csoportokban tartjuk a kapcsolatot, most például egy bibliai játékot készülünk elkezdeni, a vallásórásoknak pedig különböző feladatokat osztunk ki, amelyeket megoldanak, visszaküldenek. Igyekszünk minden üzenetet továbbadni főleg azoknak, akik nincsenek jelen interneten. Szóltunk a húsvéti úrvacsorázás lehetőségéről, és arra kértük őket, hogy az ismerősöknek is adják tovább a tudnivalókat.

Sallai Márton, Szék: Úgy tapasztalom, hogy a hívek megértették a helyzetet, bár az elején értetlenül álltak előtte. A presbitériummal is igyekeztünk lépést tartani az új határozatokkal, habár olyan is volt, hogy mire meghoztunk egy döntést, már változtak is a szabályok. Most sajnos kiszorultunk templomból, de azért továbbra is minden vasárnap onnan szól az ige, és Facebookon követhető. Ezen kívül telefonon tartjuk a kapcsolatot, és naponta osztunk meg igét, igemagyarázatot. Úgy látom, sokan olvassák, keresik várják. Szék öregedő gyülekezet, és bár az időseknek az internet használata nehézkes, mivel sok családból a fiatalok elköltöztek, ők is alkalmazkodtak, és sokuknak van Facebook-felhasználója, hogy a családtagokkal tarthassák a kapcsolatot. Most aktívan bekapcsolódnak, olvassák az igét, hozzászólnak. Így bár a templomban nem hallják az igét, sokkal többen olvashatják, visszanézhetik a felvételeket. Jóhiszemű vagyok, és arra gondolok, hogy ha valaki rákattintott a napi igére, el is olvasta azt, vagy ha bekapcsolódott az élő istentiszteleti közvetítésbe, legalább részben meg is nézte.

Úgy látom, az idősek komolyan veszik a rendelkezéseket, de nem teljesen kihalt a falu – egymást nem látogatják, de vásárolni, időseket gondozni elmennek, kilépnek az utcára. A három körzeti bibliaóránkat most nem tartjuk, mert ezeket családoknál szerveztük eddig. Inkább a fiatalabb generáció hiányzott eddig az istentiszteletekről, és szerintem elgondolkodtatta őket ez a helyzet. Ők, ha el is távolodtak a gyülekezettől, most elérhetővé váltak. Azt tapasztalom, hogy a gyülekezeti tagok sok tartalmat, online igehirdetést megosztanak más egyházközségektől is, erdélyiektől és magyarországiaktól egyaránt. Én eddig nem voltam jelen a Facebookon, most viszont a Széki Református Egyházközség oldalát kezelem. Elkezdtem tanulmányozni, feltölteni az igehirdetéseket, fejlesztem magam ilyen téren.

 

Berekméri Gabriella