Némi aggodalom töltötte el február elején az erdélyi lelkipásztorokat, hiszen ekkor még nem csak szóbeszéd szintjén sem volt szó arról, hogy újra megszerveznék a Testileg Eltunyult Papok Sport Imitációját, azaz a TEPSI kupát. A focitorna az elmúlt négy évben nem egy lelkipásztort mozgatott meg, de a nyárádszeredai két napos tornán a hasizmot is erősítették, az esti programot hangos hahotázások tették igencsak jó hangulatúvá. Február végére azonban mindenki megnyugodott, a szervező négy lelkipásztor, Nagy Gábor, Székely Szabolcs, Fazakas Csaba és Rátoni Csaba bejelentették, hogy április 3-4 között ismét Nyárádszeredában lesz a már nem kis népszerűségnek örvendő focitorna. 

 

---

A focitorna rövid története: Az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség ülésén fogalmazódott meg közel 5 éve az az igény, hogy a lelkipásztorok más alkalmakon is találkozzanak, más keretek között is együtt lehessenek. Ebből kiindulva 2010. február 4-5. között szervezték meg a focit szerető lelkipásztorok találkozóját a nyárádszeredai sportcsarnokban. Már az első felhívásban megfogalmazták „a focitudás nem kizáró tényező“ a részvételnél, szeretettel fogadnak mindenkit, nézőket, lelkipásztor társakat, a kollégákkal találkozni vágyó érdeklődőket is. A csapatokat egyházmegyénként szervezik meg, amelyik egyházmegyében nincs elég résztvevő, hogy csapatot tudjanak alkotni, ott más egyházmegyék lelkipásztorai segítenek be, úgynevezett „idegenlégiósok“. A torna állandó helyszíne Nyárádszereda. 

---

 

Interjú Nagy Gábor szervezővel

 

Ha valamit valahol kétszer megszerveznek, akkor arra már általában azt mondják, hogy hagyománya van. Ötödik alkalommal kerül sor a TEPSI kupára, mesélj egy kicsit arról, hogy hogyan lett az ötletből egy sokakat megmozgató esemény.

A mi hitünk nem a hagyományokon alapszik ugyebár, mégis hagyományőrzőként szoktak emlegetni bennünket. Természetesen nem úgy indult a TEPSI kupa, hogy hagyományt szerettünk volna teremteni. Volt egy ötlet és bevált. A résztvevők egybehangzó véleménye az volt: “Akkor jövőre ugyanitt…” Megvallom, én egy kicsit viszolygok a hagyomány szótól, mert látom a kiüresedő hagyományokat közösségeink életében.  Inkább arra gondolok: “… ami jó azt megtartsátok.” Amíg látjuk a TEPSI kupa pozitív hozadékait, addig igyekszünk megszervezni.

 

Mennyi időbe telik maga a szervezés? Hiszen tudjuk, hogy az egész egyházkerületből érkeznek lelkipásztorok, és ti, a szervezők sem egy helyen laktok, különböző egyházmegyék lelkipásztorai vagytok.

Az első alkalom megszervezése kicsit több időt vett igénybe, de kialakult a szervező-négyes, és elosztottuk nagyjából a feladatokat.  Amíg Kolozsváron voltunk egyszerűbb dolgunk volt, de amint láttátok az elmúlt években is, sikerült a szervezés a “szétszórattatásban” is. Tréfásan mondhatnám, hogy ketten is azért jöttünk a Küküllői Egyházmegyébe, mert a TEPSI Nyárádszeredában szokott lenni. Amúgy az a véleményem, hogy a TEPSI egyik vonzerejét az jelenti, hogy nincs túlszervezve. Van program, de helye van a kötetlen beszélgetéseknek, viccmondásnak, stb.  A kérdésben egyházmegyét írtál – egyelőre csak gyülekezeteket bíztak ránk, szervező lelkipásztorokra.

 

A névválasztásra biztos már sokan rákérdeztek. Tényleg testileg eltunyultak a lelkipásztorok, ha sportról van szó?

Bárcsak igaz lenne, hogy csak testileg tunyulunk el, és egy-egy sportág gyakorlásával meg is oldódna a probléma, de nem csak a sport gyakorlása terén tunyulhat el az ember. Lehet, hogy szükség lenne egy PEPSI -re is (Paposan eltunyult presbiterek sport imitációjára), vagy akár egy LEPSI-re is (Lelkileg eltunyult papok számára).

 

4 tornán már túl vagytok, mi volt az eddigi legnagyobb örömöd a focikupán?

Ha sport terén  kérdezed, akkor természetesen az, hogy az én gólommal  nyerte meg a tavaly a Küküllői Egyházmegye csapata a TEPSI-t. Ennél fontosabb azonban az, hogy a legtöbben szívesen térnek vissza Nyárádszeredába, jól érzik magukat, várják a hírt: mikor lesz TEPSI? Van azonban egy ennél fontosabb is, aminek ritkán lehetünk tanúi sajnos lelkipásztori közösségekben. A TEPSI kupán jó a hangulat – nyoma sincs az egyházpolitikai csatározásoknak, tudunk örvendeni egymás sikerének, együtt aggódunk ha valaki lesérül. Megélünk valamit abból, hogy győzni együtt lehet, és veszteni is együtt kell.

 

Nem csak a fociról, hanem az együttlétről is szól a TEPSI kupa, fontosnak tartod, hogy ilyenkor ne csak a lelkipásztorok, hanem családjaik is ott legyenek?

Nem tudom, hogy a TEPSI kupa erre alkalmas lenne-e? Elképzelni, el tudom, hogy a sok papné és papgyerek egymást túlkiabálva szurkolná végig a mérkőzést, biztos nagy élmény lenne! Hát még ha a nőszövetségek szurkolnának… Azt azonban fontosnak tartanám, hogy a lelkészcsaládok találkozására is legyen lehetőség. Ez talán a lelkészértekezlet hatáskörébe tartozna.

 

Miért ajánlanád a lelkipásztoroknak, hogy vegyenek részt a TEPSI kupán? 

Egy: Nem tudják mit hagynak ki.

Kettő: Aki azt hiszi, hogy itt a foci a lényeg, az téved. 

Három: Itt aztán oda lehet rúgni a másiknak. 

Négy: Eljön az idő, hogy csak az lehet esperes, püspök és igazgatótanácsos, akinek a TEPSI-n is van sütnivalója. 

Öt: Már elértük, hogy a lelkésztovábbképzéseken is pontot kelljen szerezni, eljöhet az a nap, amikor pályázat esetében megkérdik: Hát a TEPSI-n voltál-e?

 

Interjú és fotók: Kiss Gábor