Írásommal vissza szeretném adni az elmúlt hétvége hangulatát, nem egy tárgyilagos beszámolóra törekszem, hanem inkább érzéseket, élményeket szeretnék megosztani, amelyeket megtapasztaltunk, leolvastam az arcokról és leszűrtem beszélgetésekből. Mindvégig az az érzésem volt, hogy mosolyog ránk a jó Isten, és tetszik neki, amit csinálunk. Valaki megkérdezte tőlem, mi is volt ennek a rendezvénynek, a kétnapos faluünnepnek a mottója, és erre az alapigére gondoltam: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133,1) Vagy egyszerűen ez: Rád is szükség van!

És bővítem: Rád, rám, ránk, rátok, mindenkire szükség van, a jó Isten nem teremtett selejtet, mindenkinek megvan a maga küldetése, feladata, hivatása, szerepe, és nekünk ikafalviaknak most az volt, hogy örömöt, jókedvet, mosolyt, szép élményeket szerezzünk vendégeinknek s nem utolsó sorban magunknak. Ehhez kellet egy ötletgazda, tervező, jó szervező, aki maga mellé lelkesített egy csapatot, és ment minden, mint a karikacsapás. A lelkészházaspár mellé felsorakozott a nőszövetség, a presbitérium, egy önkéntes csapat, a helyi tanács, a polgármester, aki egyben gondnok is, és csodálatosra sikeredett az ikafalvi művelődési napok október 19–20-i kiadása, amely meglátásom és érzésem szerint sokunk számára a legszebb napok közé fognak tartozni emlékeinkben.

Lázas készülődés előzte meg a napokat, sőt kora tavasszal sikerült az ikafalvi „körforgalomban” lévő háromszögű közterületet beültetni rózsákkal, a templomkerítés teljesen felújult, megvalósult a templom akadálymentesítése, széles járda épült és pihenő térség virágágyásokkal körülvéve. Befejeződött az ablakok cseréje, a tiszteletes asszony a homlokzaton újraírta, festette a templomépítés dátumát (1875–1879). A nőszövetség tagjai takarítottak, virágot ültettek, sütöttek, főztek.

19-én, szombaton reggeltől a művelődési otthon konyhája üzemelt, készült a finom töltött káposzta, sültek a kürtőskalácsok. A szemközti domboldalon, a „mesefaluban” játékszigeteken helybeli és vendég gyerekek: Kézdivásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Csernátonból, Torjáról, Futásfalváról játszottak boldogan, barátkoztak, és még Ika pénzt is kerestek, amivel a bazárban vásárolhattak maguknak ezt-azt. Ügyes fiatalok vezették a kicsiket a játéklabirintusban. Közben az aljban, a konyha előtt sültek a finom kürtősök, és lehetett venni, enni. Egy-egy gyerek még a kalácssütést, forgatást is kipróbálhatta. Délután újból összegyűlhettek a gyerekek, fiatalok barkácsolni, volt arcfestés is. A felnőtteknek a faluházban Jancsó Katalin tartott előadást a gombákról, gombászásról.

Estére megtelt a művelődési otthon ikafalviakkal, elszármazottakkal, vendégekkel. A rétyi amatőr színjátszó társulat Válás muzsikaszóval című vígjátékán derülhettünk. Kellett a nevetés, a tanítás, és az estében ott volt a szeretetteljes fogadtatás, hiszen a rétyi lelkipásztor, Deák Botond, aki a társulatot vezette, ikafalvi származású, sok időt töltött gyerekkorában nagyszüleinél. Szép este volt, színdarab, aztán beszélgetés, gyerekkori élmények, pályatársi eszmecsere…

De a vasárnap! Az mégis csak vasárnap! 10 órakor megszólalt a templomba hívó harang. Mint a méhkas, megbolydult a falu, gyülekezés, sokszínű tömeg. Érkeztek a meghívott vendégek, elszármazottak, a Rád is szükség van! programsorozat hősei és kísérőik, a várva várt motorosok, akikkel szeptember 15-én a Legszebb napon volt szerencsénk megismerkedni. Ismét azért jöttek, hogy élménymotoroztatásban részesítsék elsősorban a speciális igényekkel élőket, és eljöttek a mikóújfalusi testvérnőszövetségnek a tagjai is. A felsorolás nem rangsorolás, de ki kell emelnünk egy szép színfoltot, a gyönyörű viseletbe öltözött Bujka együttes tagjait Erdővidékről.

A templom előtti téren szeretetteljes üdvözlések, ismerkedések, beszélgetések előzték meg a hálaadó istentiszteletet, amely igazán hangulatos, izgalmas, felemelő, közösségépítő és erősítő volt. Bardócz Csaba lelkipásztor üdvözölte a gyülekezetet, majd a vasárnapi iskolások bevezető éneke, a Bujka együttes tiszta forrásból merített népdalcsokrai, a motoros közösség szószólóinak üdvözlete és felkészítője emelte a hangulatot.

A továbbiakban következett az élménymotorozás. Tényleg óriási élmény volt az őszi napsütésben megtett robogás az Ikafalva és Felsőcsernáton közötti útszakaszon. Elsősorban a „hősök” ültek nyeregbe, majd a gyerekek, két-három kört is megtettek, végül a felnőttek is. Külön köszönöm, hogy nekem is részem volt egy körben, így jobban tudom tolmácsolni azt az örömöt és boldogságot, amit átéltünk ezen a szép napon. Éreztem a biztonságos robogást, a suhanást, a szellő simogatását, örülni mások örömének is.

Nagyon finom volt és jólesett az ebéd, beszélgetés a fehér asztal mellett, szeretetvendégség volt a javából. És még nem ért véget a kellemes meglepetések sora. Délutánra benépesült a faluszéli tágas rét, további vendégek is érkeztek, akik a sepsiszéki Sasíjász csapat lovas íjász bemutatójára voltak kíváncsiak. Óriási volt ez is, kuriózum, nem mindennapi látvány: izgalmas, szép, tanulságos, emellett történelem. Az előadás és a zene megmozgatott bennünket, és éreztette velünk, hogy jó magyarnak lenni…

Ez a két naposrendezvény talán azt sugallta, hogy jónak lenni, segíteni, adni jó, és kaptunk is, hiszen a legszebb ajándék az élmény, amely felemel, előre visz, erőt ad. Köszönet a lelkes ikafalvi lelkészházaspárnak, a támogatóknak, az Erdélyi Református Egyházkerületnek, a csernátoni önkormányzatnak, a Bethlen Gábor Alapnak, a Communitas Alapítványnak, a Kovászna Megyei Közművelődési Központnak, a Diakónia Keresztyén Alapítványnak, a magánszemélyeknek, mindenkinek. Hála a jó Istennek mindenért!

Nagyoláh Ilona nyugdíjas tanítónő