Az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége az egyház belmissziós szervezete, ahol az egyházon belül tevékenykedő asszonyok segítik az egyházi élet megszervezését. Ennek működéséről, felépítéséről, illetve újuló hatásairól Borsos Melinda elnöknővel, illetve két szövetségi taggal, Andrei Imeldával és Torkos-Demeter Henriettával beszélgettünk. 

Borsos Melinda, a szövetség elnöke elmondta, a nőszövetség alapszabályzata négy olyan irányvonalat tartalmaz, ami által megjelölik célkitűzéseiket: a hitélet ápolása, a szeretetszolgálat vagy szociális diakónia tevékenysége, a közművelődés elősegítése a kultúra területén, illetve az ökumené területén szervezett programok. A nőszövetségi csoportok gyülekezeti szinten szerveződnek, tevékenységeiket pedig aszerint viszik véghez, hogy éppen mire van igénye az egyház tagjainak. 

A gondoskodástól a sokadalomig 

A hitélet ápolásának megőrzése érdekében általában bibliaórákat tartanak, ahol kimondottan az ige tanulmányozásával foglalkoznak. Ezen kívül szerveznek csendesnapokat, túrázásokat, esetleg kézműves foglalkozásokat is, arra törekedve, hogy lelkileg feltöltsék a résztvevőket. A szeretetszolgálat keretein belül egyik legkiemelkedőbb kezdeményezés az Egy szelet szeretet, amely főként az erdélyi egyházmegyékben működik. Húsvét táján a nőszövetség asszonyai süteményeket, virágcsokrot, áhítatos könyvet ajándékoznak a gyülekezet idősebb tagjainak, ezzel is édesebbé téve az ünnepüket. Marosvásárhelyen pedig harminc éve működik az a tevékenység, amely során hetente valamelyik nőszövetség ellátogat az állami öregotthonba, édességgel vagy gyümölccsel kedveskedve az ott lakóknak. A kulturális területen szervezett rendezvények főként a nagy irodalmi évfordulókhoz, emléknapokhoz kapcsolódnak. Ezen fajta tevékenységek főleg a szórványvidékekre jellemzőek, ahol az egyház nemzetmegtartó, erősítő szerepet is végez.  

Borsos Melinda nőszövetségi elnök a bonyhai kastélynapon. 📸 Kiss Gábor

Annak érdekében, hogy a helyi szintű csoportok mindezek mellett összetartozás-élményben is részesüljenek, minden évben négy régiós, tájegységenkénti konferenciára kerül sor. Mindközül talán a legismertebb a bonyhai Bethlen-kastélyban szervezett évenkénti összejövetel, amit kastélynapként könyvelnek el. Az Erdélyi Református Egyházkerület 2013-ban adta át a kastélyt a nőszövetségnek, akik a felújítási tervek mellett azt is kitűzték célul, hogy a kastélyt visszahozzák a köztudatba, nem csak egyházi, de társadalmi szinten is, miközben egy közösséget szerveznek köré. 2014-ben szervezték az első kastélynapot, ahol a felújításra szánt támogatások gyűjtése is elkezdődött, ami még nem fedezte a teljes összeget, de a nagy népszerűségnek örvendő összejövetelt a későbbiekben is megtartották. A kastélynap megszervezése mindig az egyik kastélynaptól a másikig tart – avatott be az elnöknő, hozzátette, ennek kivitelezése egy 35 tagú elnökségi bizottság által történik. Ők azok, akik megfogalmazzák a tematikát, kiosztják a feladatokat. Természetesen önkéntesek munkájára is szükség van, sokszor száznál is többen tevékenykednek, hogy az asszonyok – akár határon túlról is – részt vehessenek ezen a sokadalom jellegű, egész napos rendezvényen. 

Fiataloknak is teret adva 

Amint Borsos Melinda elnöknő elmondta, igyekeznek módszereiben és tematikájában olyan rendezvényeket is lebonyolítani, amellyel a fiatalabbakat is bevonhatják. Bár tisztában vannak, sokszor nehéz áthidalni a generációs szakadékokat. Szerveznek azonban baba-mama köröket, az egészséges életmódra buzdítva gyógytornás tevékenységeket, vagy a fiatal anyukáknak szóló, gyerekneveléssel kapcsolatos összejöveteleket. „Az lenne az egyik fontos célkitűzésünk, hogy kedveltessük meg a fiatalabb nemzedékkel is ezt a szolgálatot, hogy érezzék meg annak az örömét, hogy tenni jó, másokért cselekedni jó, belesimulni Isten tervébe és beszélni arról a világról, amit Ő teremtett.” Mint felidézte, az északi államokban a legnagyobb a boldogságindex, aminek egyik kiváltó tényezője az, hogy az ott élők valamilyen társadalmi munkában hasznossá tudják tenni magukat. Szeretné, ha ez az információ eljutna minél több nőhöz, hogy ezáltal bekapcsolódjanak a nőszövetség programjaiba, hiszen ezek nagyon sok olyan lehetőséget biztosítanak, amik által hasznosnak érezhetik magukat.  

A tevékenységeken túlmenően történő, fiatalok bevonását érintő módszereket talán csak azok tudják teljes egészében kifejteni, akik hasonló szemszögből szemlélik a világ eseményeit. Andrei Imelda segesvári segédlelkész és Torkos Demeter-Henrietta marosugrai lelkipásztorok fiatal lelkésznőkként tagjai a nőszövetségnek, mindketten nem sokkal a teológiai tanulmányaik befejezése után csatlakoztak. Jelenlétükkel igyekeznek színesebbé tenni a szövetség tevékenységét, és a XXI. század eszközeit bevonva szeretnének elérni olyan fiatal nőket, akiktől eddig mindez távol állt, kívánatossá téve számukra is ezt a közösséget. „Ahhoz, hogy minden generációt meg tudjunk szólítani, minden generációból kell legyen valaki, aki a saját nemzedékének behozza a színét, a javát, a saját fontosságát” – hangsúlyozta Andrei Imelda. Úgy gondolja, hogy elsősorban a jelenlétük lesz az, ami a fiatalokat csatlakozásra buzdítja. Kiemelte ugyanis, nemcsak lelkésznőként részei e szervezetnek, hiszen adódnak olyan alkalmak, amelyek a fiatalok meglátásait igénylik. Torkos-Demeter Henrietta szavait idézve, mindig vannak olyan értékek, amelyek kortól és korszaktól függetlenül érdeklik úgy általában a nőket, de vannak olyan új kihívások, amelyekkel konkrétan a fiatal korosztálynak kell megküzdeni. Fontosnak érzik, hogy ennek is helyet adjanak, hogy mindenki egy biztonságos térként tekinthessen a közösségre. Andrei Imelda szavaival élve nőkként úgy lettünk teremtve, hogy a meglévőt otthonná formáljuk. Fontos, hogy már fiatal lányok, nők meg legyenek szólítva, hogy ők is érezzék Isten közelségét, azt, hogy a nőiességük által másképp vannak megszólítva. Az idősebb nők ezen a helyen megoszthatják tapasztalataikat, a fiatalabbak pedig elmondhatják, melyek azok a küzdelmek, amikkel ők nap mint nap szembesülnek.  

Manapság már nem létezik olyan X, Y vagy Z generációs ember, akinek ne lenne okostelefon a kezében. Éppen ezért igyekeznek jelen lenni az online platformokon is. Úgy gondolják, hogy a figyelemfelkeltés által elindulhat valami, ami érdeklődésre sarkallja az embereket. Facebook oldalukon hetente posztolnak lelkésznők által megfogalmazott imádságokat, amelyeket általában egy képre szerkesztenek rá, a vizualitásra is hangsúlyt fektetve. Instagram jelenlétet is szeretnének majd, ahol Instagram-kihívásokat készítenek, templomokkal, kedvenc istenes versekkel kapcsolatban. Ehhez természetesen a jövőben ki kell alakítsanak egy tágabb munkaközösséget. 

Torkos-Demeter Henrietta marosugrai lelkésznő. 📸 Kiss Gábor

Mindezek mellett a tavalyi évben indították el a Nőválasz című interjú-sorozatukat. Ezek az életútinterjúk olyan nőkkel – az elkövetkezőkben pedig házaspárokkal is – készülnek, akik akár a kereszténységükkel, akár az élettapasztalataikkal példaértékűek lehetnek, akik Isten tenyerén vannak hordozva, a kapott talentumaikat pedig kamatoztatják a való életben. „A sorozat alapgondolata onnan jött, hogy egyszer csak felfigyeltünk arra, hogy mennyi olyan ügyes, tehetséges nő van a köreinkben, akik akár vezetői pozíciót töltenek be, akár valamilyen tudományos munkát raktak le elénk. Őket meghallgatva elénk tárulhat, hogy mi motiválja őket, hogyan gondolkodnak az életről, a kereszténységükről” – avatott be Torkos-Demeter Henrietta. Andrei Imelda elmondása szerint ennek legfontosabb célja tulajdonképpen az, hogy az erdélyi nők, de az erdélyi reformátusság lásson egy olyan példát, ami hiteles. Ezáltal pedig az interjúalanyaikat is – ugyanis ezek a személyek nem feltétlenül nőszövetségi tagok – igyekeznek bevonni, azokkal az értékekkel együtt, amiket ők képviselnek. De a hallgatókat is, hiszen ez a közeg nekik is megkapó lehet. Torkos-Demeter Henrietta hozzátette, reménykednek abban, hogy ez felhívja a figyelmet arra a fiatal nők körében is, hogy ehhez a közösséghez tartozni nem csak bizonyos megszokott programokat és feladatokat jelent, hanem fontos az is, hogy halljanak olyan nőkről, akik valamit elértek, akik tényleg Istennek úgy eszközei ebben a világban, hogy gyümölcsöző a munkájuk. Bár ezek a kezdeményezések még gyerekcipőben járnak, kis lépések, és nem biztos, hogy tömegeket mozgatnak meg velük, de egy bizonyos eltolódást előidéznek a megszokotthoz képest, és remélik, hogy ez az eltolódás lassan egy folyamattá alakul, ami bevonja a fiatalabb korosztályt is. 

Készülőben van egy másik fajta sorozat is, podcastek gyártása, ahol ugyancsak az erdélyi református nőket igyekeznek bevonni, akik akár egyházi, akár világi szinten értek el sikereket, de akik ugyancsak megélik a hitüket, Istennel való kapcsolatukat – mondta el Andrei Imelda. Ennek során kényesebb kérdéseket feszegető téma-átbeszélések kerülnek majd terítékre, amelyek úgymond útmutatók lehetnek a nőknek, akik ezt hallgatják. Mint arra Torkos-Demeter Henrietta rámutatott, az irodalomra is szeretnének nagyobb hangsúlyt fektetni, akár a kortárs művekre is, hiszen lehet, hogy vannak olyan alkotások, amelyek a kortárs hang eszközén keresztül közelítik meg a személyes hitvilágot. Az újítások mellett ugyanakkor fontosnak tartják a hagyományos nőszövetségi értékek erősítését, megőrzését is. „Kell az újítás eszköze, de kell az is, hogy a hagyományokat, a megöröklött értékeket gyarapítsuk és növeljük magunkban, de mindenképp fontos az, hogy ne felejtsük el, hogy Isten van a középpontban” – egészítette ki. 

Andrei Imelda segesvári segédlelkész. 📸 Kiss Gábor

Bevonni a fiatalokat nem elég, nyilván ott is kell tartani őket. Andrei Imelda szerint ahhoz, hogy ez sikeresen működjön, hitelesnek kell maradni. „Hitelesek abban az életben, abban az istenkapcsolatban, amiben vagyunk, amire az életünket alapoztuk és helyezzük. De ehhez bölcsességre van szükségünk, ami egyedül Istentől jöhet. És ahogy Isten több évtizeddel ezelőtt engedte, hogy elinduljon egy nőszövetség, úgy meg fogja tartani nemcsak most, hanem évszázadokon át. Mert hiszem, hogy nőként valamit hozzá tudunk tenni az egyházunkhoz, ehhez a világhoz” – összegezte gondolatait.