Máté 28:9-15

Húsvét reggelén a sírhoz kimenő asszonyok találkoznak egy Istentől küldött személlyel, egy angyallal, aki tudatja velük a történteket. De nem az asszonyok a feltámadás igazi tanúi, hanem a katonák, akiket a főpapok rendeltek ki a sír őrzésére, mivel emlékeztek arra, hogy Jézus még életében megmondta: harmad napon fel fog támadni.

A pontos valóságot a maga teljességében talán már soha nem tudjuk meg itt a Földön. Ami itt történt annak egy részéről, a feltámadás mikéntjéről az őrség tagjai jelentést tesznek a főpapoknak, de hogy mit mondhattak a katonák, arról semmit sem tud a szentíró, mert pénzzel örökre elhallgattatták őket.

Attila, hun király sírját, a legenda szerint, azért nem tudjuk, hogy hol van, mert a temetést végzőket egytől egyig megölték. Ez a történelem folyamán sokszor előfordult, hogy eltették láb alól a tanúkat és az iratokat titkosították.

Istent azonban nem lehet elhallgattatni. Amit az ember elhallgat  azt Isten kimondatja: “Nincs itt, mert feltámadott.” Miért olyan fontos ez a hír? Miért olyan fontos ez az információ, hogy el kell hallgattatni a tanukat? Azért mert a feltámadás alapjaiban változtatta meg a világot és a róla alkotott  képet, de megváltoztatta az emberről alkotott nézeteket is. Sokan kutatták és aztán állították, hogy a Föld és az élet keletkezése egy véletlen műve. Az ember is csak véletlenül van itt a Földön és mint a legfejlettebb élőlény, a piramis csúcsán, nem tartozik senkinek felelősséggel. Azt tehet, amit akar és így nem is kell senkinek elszámolnia tetteivel. A feltámadás tényével Isten áthúzza az ember számításait. A tényekkel nem lehet vitatkozni. Ezért tesz meg mindent az ember, hogy eltitkolja a valóságot. Azt azonban nem tudja, hogy Jézust nem lehet elrejteni ebben a világban. Ha azonban mégis sikerülne, akkor ebbe a hazugságba az emberiség belehalna. Mindenütt, ahol Krisztus nincs jelen, ott látható módon kiszáradnak az emberi kapcsolatok és az önzés, háborúskodás veszi át az uralmat. Ott a félelem és a kétségbeesés uralkodik el az emberen. Aki azonban hisz őbenne, ha meghal is él.

Az asszonyok, akik elindultak a temetőből, máris találkoznak Jézussal, aki megszólítja őket és ezt mondja: “Örüljetek!” és “Ne féljetek!” Jézus él és itt van közöttünk és elveszi most a félelmünket, megvigasztalja a szívünket a bánatban, megerősít a gyengeségben, a betegségben és meghallgat minket minden időben.

Ezzel az erővel, vigasztalással, ezzel az örömmel a szívünkben induljunk tovább mi is ezen a Húsvéton.

A feltámadott Krisztus kísérje lépteiteket!

Kató Béla

püspök