1921-ben, a trianoni diktátum után az egyháznak meg kellett újulnia, hogy az új, kisebbségi helyzetben is meg tudjon maradni. Ebben az időben alakultak meg azok a szövetségek, amelyek ma is az egyházi struktúra alapjait képezik. 95 éve alakult meg az IKE is, az Erdélyi Református Egyházkerület Ifjúsági Szövetsége ezért ünnepségsorozatot indított útjára, amelynek megnyitóját február 23-án tartották a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.

Tussay Szilárd, az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági referense elmondta, hogy 1921 februárjában éppen itt, a Protestáns Teológiai Intézetben indult útjára az Erdélyi IKE, amely a két világháború között az ifjúság körében fejtette ki igen szükséges missziói tevékenységét: Isten igéjét terjesztették a fiatalok körében. Az IKE a legnehezebb időkben a református fiataloknak reményt adott és utat mutatott. A kommunizmus alatt a szervezet tevékenységeit betiltották, 1990 után alakult újra. Felépítése, megnevezése az évek során folyamatosan változott, ez azt jelzi, hogy az adott időben tevékenykedő fiatalok szükségét érezték az újításnak. Az IKE folyamatosan változott és változni fog, mondta Tussay Szilárd, de ez erősíti és élteti az ifjúsági szövetséget, hogy mindig az adott időben tevékenykedő fiatalok változtathatnak rajta a kor igényei szerint, de a célt és irány maguk előtt látva és megtartva, a magyar református egyházi közösségben megélt hitet.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke köszöntőjében elmondta, hogy Vásárhelyi János püspök abban az időben egy nehéz munkát végzett el, kodifikált. Papírra vetette az alapszabályzatát, elképzelte a működését. Az IKE megjelenése a kor következménye is. A Kós Károlyék Kiáltó szója Erdély minden lakosát érintette. Nem csak az IKE, hanem minden szövetség ebben a korban alakult meg. A két világháború között nem élhette volna túl az erdélyi magyarság az őt ért traumát, ha ezek a szövetségek nem léteznek és dolgoznak. Ez a feltámadás jele volt.

„Cél és világos látásmód nélkül semelyik korban nem érdemes leélni az életet. A 95 éves évfordulón ezeket a célokat kell megfogalmazni. Ha nem tudunk a fiatalokkal együtt gondolkodni, nem találjuk meg azokat a kapaszkodókat, amiért itt érdemes élni, akkor a legértékesebb emberek hagynak itt bennünket.”

Kató Béla püspök azt kívánta, hogy ez az év legyen legalább olyan sikeres, mint a tavalyi, amikor az IKE újraszerveződött. Ez egy mérföldkő volt az ifjúsági munkában, hiszen visszahelyezték a gyülekezetek keblére és felelősségére ezt a munkát. Az IKE Szövetség, mint jogi keret támogatja ezeket a tevékenységeket, de az igazi ifjúsági munkát mindenütt a közösség, a gyülekezet kell támogassa, végezze és szervezze. Ez az új összefogás, új szövetségbe való tömörülés ezt szolgálja.

Az ünnepi alkalmon Ballai Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület Gazdasági Hivatalának előadótanácsosa hirdette az igét a Filippi 1,27-28a alapján. Az előadótanácsos egy 1921-ből származó közgyűlési határozatot idézett az áhítat elején, amelyben gróf Bethlen Ödön egyházkerületi főgondnok közli, hogy a közgyűlés határozata alapján az evangéliumi ifjúsági keresztyén egyesületeket haladéktalanul szervezzék, s mihelyt a viszonyok lehetővé teszik, állítsák munkába. Ez a viszonyok lehetővé tétele újra és újra eljön. Lehetővé vált ezelőtt 25 évvel, lehetővé vált 95 évvel ezelőtt, hogy az evangéliumi ifjúsági keresztyén egyesület megalakuljon. Isten 95 éven át megmutatta az utat azoknak, akik feladatot vállaltak, azoknak, akik a Krisztus evangéliumához méltóan viselték magukat. Ballai Zoltán a közgyűlési határozatból kiemelte, hogy az ifjúsági munkának evangéliuminak kell lennie. Pál apostol is azt mondja a levélben, hogy a Krisztus evangéliumához méltóan. Nem a világhoz méltóan, nem a szokáshoz méltóan, nem a közhangulatnak, a divatnak méltóan, nem is a közegyház hangulatához méltóan, hanem az evangéliumhoz méltóan. Ha bátran és felelősen az IKE mindig magára vállalja ezt a feladatot, akkor sosem lesz kifogás a munkájában. Legelső feladata így az egész egyháznak, hogy evangéliumi legyen, hogy méltóan viselkedjék a Krisztus evangéliumához. Az előadótanácsos az ige alapján elmondta, hogy az evangélium hitéért küzdeni kell. Aki manapság felvállalja a hitét, azt legjobb esetben kikacagják. Küzdeni kell azért, hogy meghallgassanak az emberek, hogy meghallják az evangéliumot. Az ifjúságra ezért egy nagyon nehéz feladat hárul. Egy fiatalnak minden lehetősége és esélye megvan, hogy mindenhova eljuttassa az evangéliumot. Az evangéliumot szégyellni nem szabad, az evangéliumért harcolni érdemes és kell. Az IKE feladata történelmi hivatás, amelyért imádkozni kell, amiben hinni kell, és amelyért dolgozni kell.

Ballai Zoltán szerint nem igaz, hogy a mai fiatalok nem vágyódnak lelki közösségre. A világ is tudja, hogy erre vágynak, de valószínű nem tudja elmondani a fiatalok nyelvén, a fiatalok eszközeivel. Ezért a mai fiataloknak kell ezeket a közösségeket éltre hívni és hittel táplálni. Aki az evangélium ügyéért dolgozik, annak nem szabad félnie a szembeszegülőktől. Eljuttatni az evangéliumot a fiatalokhoz, és együtt örvendeni a fiatalokkal, ez a feladat, ami 95 éve nem változott. Ebben a munkában az ember nincs egyedül. Aki az evangéliumhoz méltóan akar viselkedni, annak közös az ügye. Ilyen szempontból a közegyház ügye a fiatalok dolga is, a fiatalok dolga pedig a közegyházé. Az ifjúsági szövetségek akkor működtek jól, amikor egyházszerető, evangéliumi ifjúság dolgozott és ezzel párhuzamosan ifjúságszerető evangéliumi egyház volt.

Ballai Zoltán hangsúlyozta, hogy az ifjúság és az egyház kapcsolata nem egy alulrendelt és egy felülrendelt szervezet viszonya, hanem kéz a kézben kell dolgozniuk a Krisztus evangéliumáért. Amíg evangélium az IKE, addig evangélium lesz az egyház is, hiszen azok a fiatalok, akik most az IKE-ben dolgoznak egyháztagok, presbiterek, lelkipásztorok lesznek majd, akik együtt viszik előbbre az egyház és a társadalom ügyeit. Rajtunk áll, hogy evangéliumi ez a társadalom, amiben élünk, vagy nem.

Az ünnepség folytatásában az IKE volt és jelenlegi elnökei jutottak szóhoz. A szövetség 1990 utáni elnökei közül elsőként Buzogány Dezső teológiai tanár számolt be arról, hogy mit jelentett számára az IKE elnökének lenni, milyen kihívásokkal találkozott és milyen örömei voltak abban az időszakban. A professzor az újrainduló IKE elnöke volt 8 évig, elmondta, hogy amikor 90 után újraszerveződött az IKE, az első nagy kihívás az volt, hogy a külföldről ideáradó jóakaró szervezetekkel megküzdjenek. A YMCA egyházon kívüli szervezet, amely lehetőséget látott, hogy az itteni ifjúságot bekapcsolja abba az egységbe, amelyet kialakított nyugaton. Azonban az IKE ellenállt ennek, ami azt jelenti, hogy az ifjúsági szervezet működését kizárólag csak az egyházi keretek között tudták elképzelni, úgy, hogy hasznára lehessen az egyháznak. Buzogány Dezső szerint az IKE-nek van egyháztársadalmi küldetése is, mégpedig, hogy fogja össze az egyház ifjúságát. Arra is felhívta a figyelmet, hogy IKE egyház nélkül céltalan, az egyház IKE nélkül jövendőtlen.

Makkai Péter lelkipásztor, aki a 90 után újraindult IKE második elnöke volt, visszaemlékezésében arról beszélt, hogy 89 decembere után az ifjúság lelkes volt, elkezdődött az önszerveződés, ő pedig így jutott el egy adott ponton Dobri Jánoshoz, akitől megkérdezte, hogy mi az IKE. Ő pedig azt felelte, hogy az IKE az a szervezet, ahol egy olyan terpeszállásra tanítanak meg, hogy az életben bárhonnan kapjad a pofot, lábon tudjál maradni. 93-ban Nagyenyeden a közgyűlés azzal bízta meg a tevékenykedő fiatalokat, hogy szervezzék meg az IKE-t. Azután született meg az első statútum, amit 94-ben fogadtak el Illyefalván. 4 évre rá választották meg Makkai Pétert elnöknek, aki azt is elmondta, hogy amikor átadta az IKE-t, akkorra már volt a szervezetnek egy irodaháza, egy táborozóhelye, voltak munkatársai, és anyagi háttere is volt, hogy az ifjúsági munkát szervezze.  

Nagy Tibor lelkipásztor megköszönte, hogy királyhágómellékiként az IKE befogadta. Elmondta, hogy ez a csapat, ez a közösség önbecsülést adott neki, sok testvért és barátot kapott, amíg IKE munkatársként szolgálhatott. A szervezet ereje mindig abban volt, hogy a református egyházban voltak olyan fiatalok, akiket Isten megszólított, és ők szerették volna az Isten iránti hálájukat, küldetéstudatukat kifejteni. Az Erdélyi IKE ennek biztosított keretet. Az ő elnöksége alatt egy új munkatársi csapat alakult, az első kihívás az volt, hogy hogyan fogalmazzák meg önmagukat, és az addigi munkát hogyan végezzük úgy, hogy ennek tartalma, lényege és célja legyen. A másik kihívás az volt, hogy tisztázzák az egyházzal való helyzetét az IKE-nek. Hangsúlyozta, hogy soha nem úgy akart az IKE élni, mint egy egyház melletti szervezet, hanem mindig része akart lenni az egyházkerületnek. Mégis kellett egy folyamatos egyeztetés az egyházkerület vezetőségével, hogy meghatározzák, hogy milyen helyen képzelik el a szolgálatukat az egyházban. Nagy Tibor kiemelte, hogy egyszerre szomorú és boldog, hogy az IKE ilyen szépen folytatja a tevékenységét, hiszen ez Királyhágómelléken ilyen formában nincsen meg. Az IKE mindig önmagát szervezte, mindig az adta a szervezet erejét, hogy nem felső parancsszóra szerveződött, hanem mindig a fiatalok vágyának adott helyet az egyházkerületben. A lelkipásztor elmondta, hogy abban a gyülekezetben, ahol szolgál, van öt munkatársa, aki az ifjúsági munkában segít, és ebből négy olyan, aki a FIKE-ben részt vett.

Batizán Attila lelkipásztor elmondta, hogy amikor átvette ezt az óriási nagy múlttal és névvel rendelkező szervezetet, akkor 8 tagcsoportja volt. Visszatekintve hálát adott Istennek, hogy az a munka, amit elkezdtek, az beérni látszott. Azt is elmondta, hogy nagy öröm számára, hogy idén lesz a harmadik Válts Irányt! IKE Fesztivál, egy olyan projekt, ami sok ellenállásba ütközött, amikor megszületett. Az egyik nagy kihívás, amivel szembesülnie kellett, hogy mivel nem volt soha IKE munkatárs, sok ellenállással találta szembe magát. A lelkipásztor szerint az ifjúság is meg tud csontosodni néha, arra biztatta a fiatalokat, hogy merjenek lépni. Az IKE megújulása az egyház megújulásának a kezdete lehet.

Bartos Károly jelenlegi IKE elnök, egyházkerületi ifjúsági szakelőadó elmondta, hogy bár sok szép dolog történt, néha Isten akarata a háttérbe szorult. Akkor van az IKE-nek létjogosultsága, ha az elsődleges az, amit Isten akar, ha tényleg evangéliumhordozó és világossághordozó. A lelkipásztor azt kívánta, hogy a megtartó, felszabadító szeretet vezényelje az ifjakat a munkájukban.

Az esemény végén az IKE elnöksége leleplezte azt az emléktáblát, amely a 95 éves szövetségnek állít emléket, és amely a Protestáns Teológiai Intézetben kap helyet.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor