Felemelő és mélyen megható gondolatokat  tartalmazott  Nt. Szász Attila körtvélyfái esperes lelkipásztor igehirdetése a Jel.  3,11 alapján: Mint falunk szülötte őszinte, szívhez szóló, hitben megerősítő, reménységet, jelent és jövőt  hordozó gondolatai összefogták azt az értéket, amit keresztyénnek, reformátusnak, illetve sajátosan magyaróinak mondhatunk: hitéletet, szellemiséget, lelkiséget, népi hagyományokat, és azt a műveltséget, melyet nagyjaink, mint történészek, orvosok, lelkészek, művészek, költők, stb. hordoznak a nagyvilágban. De beszélt arról a magyarói szívósságról, büszkeségről is, amely az évszázadokon át való megmaradást biztosította e tájon. A múlt kötelez, ezért biztatásként szólta: Tartsd meg ami nálad van!

Szeretettel és tisztelettel köszöntötte az egybegyűlteket Takács Albert helybéli lelkipásztor, aki kiemelte az ünnep fontosságát.  Igei köszöntése az 1Thessz. 2,17 alapján hangzott: „Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket.”

Zsigmond György István gyülekezetünk kurátora köszöntésében többek között kiemelte annak fontosságát, hogy bármerre is elvisz az élet útja, jó tudni, hogy van egy hely, amely otthonnak nevezhető és van egy hely , az ősi templomunk, ahol mindenki nyugalmat  találhat lelkében. Hála legyen ezért Istennek. E találkozó nyújtotta hitélményekkel keressük hát továbbra is Isten útjait. Így lehet biztos a megmaradásunk. – zárta gondolatait.

Ünnepi műsorral folytatódott a rendezvény:  gyülekezetünk vegyes kara énekelt, majd falunkban élő özv. Zsigmond Piroska olvasta fel: Honvágy című versét. A magunkban való elmélyülés lehetőségét ajándékozta számunkra  a Debrecenben élő, magyarói születésű Virginás István csellóművész kiváló játszása által, majd ez alkalomra írt versét zenésítette meg és a gyülekezetünkben Lovász Jámbor Zoltán vezetése alatt  működő gyerek zenekar segítségével, Takács Delinke éneklésével.

A találkozó emlékére, jelképként  a templomkertben kopjafát avattunk, mely hirdeti az összetartozást, annak megerősítését, hogy egy nép, nemzet, faluközösség, református gyülekezet megmaradásában mindenki fontos. Kopjafaavató beszédet tartott Pap Tibor Debrecen Kistemplom Ispotály lelkipásztora, 1Móz 35,9-15 alapján. Hangsúlyozta számunkra, magyaróiaknak:„hadd legyen ez a kopjafa az Istennel és egymással való találkozás helyévé, jelképévé. Hellyé, ahol újra és újra összegyűltök majd itt élők és innen származók, megköszönni a Gondviselő Isten áldásait, tőle kérni vezetést és erőt, ápolni rokoni és baráti kapcsolatokat, kultúrát, magyarságotokat… s ez az oszlop mindig eszetekbe juttasson egy nem ily ékesen faragott fát, melyre azt a Jézust feszítették fel egykoron, aki életét adta minden magyarói emberért, az egész világért…” Felesége, Pap Mónika lelkipásztornő éneklése után versek következtek, gyülekezetünk Szász Adorján ifis versét: Isten hozta Szülőföldön! címmel Vajda Brigitta ifis szavalta, majd Szabadi Nóra  színművésznő szavalatát hallgattuk.

A rendezvény következő helyszíne a két világháborúban elesettek emlékművének megkoszorúzása, ahol  az egyházközség  vezetősége  közösen a polgármesteri hivatal képviselőivel, együtt rótták le kegyeletüket. Emlékbeszédet mondott  a jelenleg Marosvécsen lakó Kun László, nyugalmazott  történelem tanár, aki elmondta azt is, hogy az I. világháború magyarói áldozatainak száma 75, a II. világháború áldozatainak száma 45. Harcosaink messze  elmentek szülőföldjüktől, mind a nyugati, mind a keleti fronton ott voltak, ahonnan kevesen tértek vissza. Emlékük legyen áldott. A megemlékezés napja című versében tolmácsolta érzéseit özv. Zsigmond Piroska asszonytestvérünk. Részlet hangzott el Was Albert: Hagyaték című művéből /az 1944-es októberi háborús idők kezdeteiről/, melyet  Kocsis Előd ifis tolmácsolt, majd Varga Mónika asszonytestvérünk Ady Endre: Imádság háború után című versét olvasta fel.

Vasárnap istentiszteletre hívott a harang, melyen falunk szülötte: Galambfalvi Márton nagykendi lelkipásztor hirdetett igét  Zsolt 139, 1-5 versei alapján. Ez alkalommal is megterítettük az úrasztalát, ágendás beszédet mondott falunk szülötte: Kristóf István, pókakeresztúri lelkipásztor, A vasárnapi ünnepi istentiszteletünkön szavalt  Ördög Miklós Levente és Szabadi Nóra színművészházaspár,  énekelt  a Londonban  tanuló Szász Erika egyetemistánk, csellózott Virginás István művész.  Köszöntő hangzott  el  az anyaországban élő dr.Ördög István,  orvos ajkairól, aki hangsúlyozta többek között:” Hálát adunk Istennek, hogy hazasegített  és újra érezteti összetartozásunkat. És hálát adunk azért, hogy magyaróiként viselkedhetünk a nagyvilágban.”

Közös ebédre hívtuk meg az elszármazottakat és a  magyaróiakat. Az ebéd elfogyasztása után a magyarói Csúrgó néptáncegyüttes közép- és nagycsoportja mutatta be táncainkat. Hálás szívvel köszöntük meg Istennek kegyelmét, melyet megmutatott irántunk. Végül Takács Albert lelkipásztor záró szavai ösztönzően hangzottak el: reformátusnak lenni azt jelenti, hogy Krisztus testének élő tagjaként viselkedem bárhol éljek e nagyvilágban, ismerem a jó Pásztor hangját és követem őt mindenen át. „Magyarnak lenni azt jelenti, hogy mindig egy lépéssel előbb lenni a járatlan vadonban, amit jövendőnek nevezünk. Nyomot taposni nemcsak magunk, de mások számára is. Új utakat keresni, ahol a régiek megszűnnek…haladni előre, keményen… csüggedés nélkül…Példát mutatni másoknak erőben, kitartásban, jóságban, bölcsességben, emberszeretetben, megértésben, türelemben. Példát mutatni az emberi felelősség vállalásában.” –Was Albert gondolatait tolmácsolva.

Bízunk abban, Isten felséges volta által áldottakként távoztak el a találkozóról az itthon élők és az elszármazottak.

A Magyarói Reformátusok Találkozója után egy héttel, szeptember 07-én ismét zajosabb lett a templomkert, de most már az egyházmegyénk fiatal IKÉ-seinek hangjától. Magyarónrendeztük meg a folyó évi ifjúsági találkozót,  amelyen Barticel Kis Krisztián maroshévízi református lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a Jn 12, 20-21 alapján: „Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.” Előadást tartott Szász Tibor felsősófalvi református lelkipásztor . Az előadás címe: „Vizitelés az  Úr Istennél”. Többek között elhangzott az előadásban, hogy a vallás nem kényszervizit, nem a stresszről és ennek feloldásáról szól, mert a mi megjelenésünk Istennél öröm, békesség, hálaadás és nem kényszer, stressz, illetve ciki. Nagy kérdése az előadásnak: hogyan menedzseljük kapcsolatainkat Istennel!? – mert minden ilyen kapcsolatban fontos tudni: mit gondol Isten rólam. Isten gondolata: szeretet. Az egyház ezt a szeretetet képviseli a fiatalok felé. Tudnia kell a fiatalnak is, hogy az egyházban, kinek feje a Krisztus, senki sem akar becsapni senkit. Végül tanácsként hangzott el: ne engedjétek magatokat megvezetni, mert Istent nem lehet megfigurázni. Jobb fiatalon megújulni, magunkat Jézus mellett még fiatalon elkötelezni. E találkozón a szászrégeni „Sófár” egyházi együttes is közreműködött énektanítási szolgálatával.

A résztvevők a következők voltak: Szászrégen: 11 személy, Marosvécs:  8  személy, Beresztelke: 6  személy, Sáromberke: 15 személy, Sárpatak :  12  személy, Alsóbölkény:  5  személy, Körtvélyfája:  5  személy, Póka: 5  személy, Holtmaros: 4  személy, Maroshévíz:  24  személy, Magyaró: 14 személy. Összesen  110 személy vett részt ezen a találkozón.

Szász Adorján ifisünk a fiatalok köszöntésére verset fogalmazott, melynek sorait szeretettel ajánljuk figyelemre: „Új nap, új kezdet, /Gyűjtsük össze a lelkeket, /Gyenge,  elkóborolt  lelkek, /Üres, tehetetlen testek. /Ilyenek vagyunk, ha hit nélkül élünk, /Ha Isten szeretete nélkül kelünk. / E nap, melyen összegyűltünk ifjak, /Szálljunk magasba, mint a madarak. /Dicsérjük az Urat, /Boldogságot,  szeretetet  csak  Ő nyújthat. /Köszöntünk mindenkit e csodálatos találkozón, /Tegyük értékessé ez alkalmat, /Hogy e nap örökre a szívünkben maradjon!” – Szász Adorján: Köszöntjük… Szolgálatot vállalt itt is a magyarói nőszövetség, akik odaadással készítették el a szeretetvendégség finom falatjait, melyeket  a már komoly odafigyeléssel elfogadott lelki eledel után, a jelenlevők jóízűen elfogyasztották.

Hisszük ennek a napnak is megvolt a rendeltetése, hordozott áldást mindazok részére akik itt voltak, a sok szép ének megmozgatta a szíveket és az előadás sok tanító gondolata meghozza majd gyümölcsét a maga idejében. Hála legyen a mindenható Istennek, hogy együtt lehettünk e találkozón Isten dicsőségére.

Az ezt követő felperdült eseményeket lezárás végett, szeptember 11-13 között a magyarói ifisek kirándulással koronázták meg. Az Udvarhely melletti Lókodon, a tavaly után immár az idén is kipihenhették a „vakáció fáradalmait”, ahol hisszük feltöltődtek az újabb kihívásokra, melyeket a gyors lépésekkel közeledő tanév eléjük bocsát. A szabadidő programok, a beszélgetések, az együtt játszás öröme, az Efézus 4,1-3.17-32 / „Kérlek…,hogy  járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, … legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.” /-versek alapján történő bibliaóra jellegű komolyabb  beszélgetés hisszük a lélek gyümölcseinek termésre buzdítja majd fiataljainkat, mert erről ismeri meg a világ, hogy kinek a tanítványai vagyunk.

„Mindenre van erőm a Krisztusban…”- Pál apostol mindenekre eligazító gondolatát hirdetik mindnyájunk számára ezek az események és azt is, hogy van mit tenni, van kiért tenni, vannak értékeink melyeket fel kell karolni, van jelenünk és ez által hordozzuk a jövendőt is.

Békesség Istentől.                                               Takács Malvin lelkipásztor, Magyaró