A hitelesség témája köré épült az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség (ERLÉSZ) idei találkozója, amelyet a megszokott helyszínen, Szovátán tartottak meg szeptember 20–21-én. Az eseményre több mint 200 lelkipásztor érkezett az egyházkerület minden részéről.

A találkozó hagyományos módon áhítattal indult. Torkos-Demeter Henrietta marosugrai lelkipásztor az Ézs 42,1–4 alapján hirdette az igét, önismereti és identitáskérdéseket boncolgatva. „A legfontosabb, hogy Isten szolgái vagyunk. Abban bízunk, aki elhívott erre a feladatra” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

Az eseményre több mint 200 lelkipásztor érkezett az egyházkerület minden részéről. 📸 Kiss Gábor

Az értekezlet elmúlt évi tevékenységéről Bardócz Csaba elnök számolt be, hangsúlyozva, hogy nem vett új irányt a szervezet, hanem egy folyamat részeként működik tovább. A csapat a tavalyi tisztújítás után átvette a leköszönő elnökségtől az útravalót, tanácskozott Kató Béla püspökkel, egy bukaresti látogatáson pedig az egyházközségek szociális lehetőségeiről tájékozódott. Év elején Görgényszentimrén találkoztak az egyházmegyei lelkészértekezleti elnökök, ahol összehangolták a megyei tevékenységeket, az esperesek pedig elfogadták, hogy az értekezleti elnökök tanácskozási joggal jelen lehessenek az egyházmegye vezetői testületében. További újdonság, hogy különböző szálláshelyekre, turisztikai helyszínekre kedvezményesen léphetnek be a lelkipásztorok, a lista pedig egyre bővül. Az év folyamán külföldi találkozókon, Hollandiában és Elzászban is képviselte az erdélyi lelkipásztorokat az ERLÉSZ küldöttsége. Bardócz Csaba köszönetet mondott az értekezletben tevékenykedő munkatársaknak, és háláját fejezte ki azért, hogy az egyházmegyei értekezletekben is lelkesedéssel végzik feladataikat a lelkipásztorok.

A továbbiakban Szőnyi Tamás esperes köszöntötte az egybegyűlteket a Magyar Református Lelkészegyesület nevében a Róm 15,13 verssel, kifejezve reményét, hogy a jövőben szorosabb együttműködés tarthatnak fenn az erdélyi közösséggel. Székely Zsolt, a Romániai Országos Református Lelkészértekezleti Szövetség (RORLÉSZ) titkára a királyhágómelléki egyházkerületben következő tisztújításokat említette, és arra kérte a jelenlevőket, hogy hordozzák imáikban a testvéreket.

Az esemény első napján dr. Kocsev Miklós egyetemi tanár tartott előadást. 📸 Kiss Gábor

Dr. Kocsev Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora a lelkipásztorok és egyház hitelességének kérdését boncolgatta előadásában. A hitelesség elvárásként és állandó kihívásként van jelen a szolgálattevők életében, egyben példakép lét, vagyis kongruensnek lenni a magunk helyén, küldetésünkben. Emellett a hitelesség helyzetfüggő is, fel kell ismerni, hogy a körülményekhez igazodva hogyan maradhatok hiteles környezetem előtt.

Az előadó három síkra osztotta a hitelesség kérdését: az üzenet, szervezet és egyén hármasságára. Az üzenettel kapcsolatban kifejtette: csak akkor lesz hiteles, ha a lelkipásztor azt mondja el, amit valóban hisz. Csak úgy lehet hiteles az ige kapcsán, ha hitelesnek tartja az igét. Ha az igehirdető elbizonytalanodik, a mondanivaló megremeg. Az egyház hitelességét illetően felhívta a figyelmet arra, hogy ha a szervezet megkérdőjeleződik, a szolgái is hitelüket vesztik. Az individuum hitelessége is örök történet. Kocsev Miklós szerint a lelkipásztornak fel kell mérnie, melyik szolgálati területen tud leghitelesebben jelen lenni (igehirdetés, oktatás, diakónia, pasztoráció), és melyek a teológiai, erkölcsi, etikai területek, amelyeken hitelesen megszólalhat. Azt is fontos megvizsgálni, hogy meddig tud egyetérteni a szervezettel, az egyházzal, és ezt hitelesen továbbadni a híveknek. Ugyanakkor a család és közvetlen környezet előtti hitelesség sem elhanyagolható, és szem előtt kell tartani, hogy a hitelesség kérdése változik az élet során. „A jól elvégzett munka hitelességet, elismertséget szerezhet. Nem a lelkészi hivatal, a palást miatt tisztelnek, hanem mert személyemmel méltóságot adok az igének” – mutatott rá az előadó, figyelmeztetve a hallgatóságot arra, hogy a hitelesség nagy érték, de könnyen elvész.

Az értekezlet elmúlt évi tevékenységéről Bardócz Csaba elnök számolt be. 📸 Kiss Gábor

A délután folyamán újabb hagyományossá vált program, az egyházunkat érintő aktuális kérdéseket taglaló fórumbeszélgetés következett Kató Béla püspök, Bardócz Csaba lelkészértekezleti elnök és Pap Ákos alelnök részvételével. Kató Béla az egyház menedék szerepének felértékelődését hangsúlyozta a világban tomboló válságok közepette. A közelgő telet az energiaválság, spórlás, áremelkedés, fűtési nehézségek fogják meghatározni, ami a gyülekezeti életre is kihat. A presbitériumoknak sürgősen dönteniük kellene a téli időszak fűtési lehetőségeiről, az alkalmak megtartásának módjáról. A gyülekezeteket és lelkipásztorokat egyre inkább foglalkoztatja a fenntartható erőforrások kiépítése, zöldenergia használata. A beszélgetés során elhangzott, kell és érdemes felmérni a lehetőségeket, viszont ehhez először szakemberekre van szükség, mérnöki és jogi tanácsadókra egyaránt.

Kató Béla rámutatott, az elmúlt években sok intézmény épült, újult meg, most viszont eljön a próbatétel: ezeknek fenntartása. A következő két évben már nem várható újabb nagy projektek indítása. A folyamatban levő építkezések befejeződnek, a fókusz pedig a fenntartásra tevődik. A kis gyülekezetek anyaországi támogatásai továbbra is megmaradnak. Mivel a rendkívüli felújításokra és építkezésekre szánt öt év lejárt, idén decemberben teljesen le kell zárulnia az elszámolásoknak is.

A kétnapos esemény kiváló lehetőség a régi ismeretségek ápolására, új kapcsolatok építésére, a tájékozódás mellett a kikapcsolódásra. 📸 Kiss Gábor

Arra is fel kell készülni, hogy az utolsó népszámlálás adatai fogják meghatározni az állami támogatások mértékét, a várható lélekszámcsökkenés miatt pedig az anyagi juttatások csökkenésére is számítani kell. „Erdélyi magyarokként az a célunk, hogy itt megmaradjunk. Ha ezt közösségként valljuk, megteremtjük hozzá az eszközöket. Ha összetartunk, közösségeinket megerősítjük, és túlélünk” – tette hozzá Kató Béla.  A beszélgetés során szó esett arról is, hogy az egyházkerület jelenleg nem küzd lelkészhiánnyal, 2036-37 környékén azonban várható a rendszerváltás utáni nagy évfolyamok lelkipásztorainak nyugdíjazása. A gyülekezetek lélekszámának csökkenésével is számolni kell, most azonban az elmúlt két évben eltávolodott tömegek visszavonzására tevődik a hangsúly. Kató Béla szerint hit és erő kell hozzá, hogy a lelkipásztorok kitartással pásztorolják a lassan haladó erősödést, még ha egyenként is térnek vissza a hívek a közösségekbe.

A továbbiakban Bárócz Huba marosvásárhelyi lelkipásztor a Tit 1,5–9 versek alapján tartott áhítatot, majd a napot az istentiszteletek élő közvetítéséről szóló szabad beszélgetés zárta.

A jelenlevők az istentiszteletek élő közvetítéséről osztották meg tapasztalataikat, véleményüket.📸 Berekméri Gabriella

A találkozó második napja szintén áhítattal indult: Miklós-Kovács Zsuzsa ikafalvi lelkipásztor a 2Kor 3,1–6 alapján hirdette az igét, majd Molnár-Kovács Dorottya kommunikációs szakember Hitelesség a kommunikáció a mai egyházban, avagy hogyan kommunikáljunk egy konzervatívnak számító üzenetet vonzó módon? címmel tartott előadást a lelkipásztoroknak. Az előadó először is leszögezte: a hitelesség a kapcsolat aközött, amit mondunk, ahogyan mondjuk, és amit hiszünk róla. A prédikációnak retorikai oldala miatt célja, hogy meggyőzzön, mozgósítson, az emberek pedig akkor fogadják el a beszélőt, ha tudják, hogy nincs hátsó szándéka. A hiteles kommunikátor szavahihető, elfogulatlan, szakértelme van.

Az előadáson elhangzott: míg a szakértelem viszonylag egyszerű kérdés, hiszen nem lehet megjátszani, a lelkészek elfogulatlansága nehezebb ügy. Ezért is fontos, hogy gyülekezeti tagok is bizonyságot tegyenek a közösség előtt. A hitelesség hosszú távú projekt, nem vezet hozzá gyors út, hiszen a megfelelő látszatra való törekvés éppen a hiteles kommunikáció akadályozója lehet. Az egyházban különleges a helyzet abból a szempontból, hogy az elmondottak, az evangélium örökké igaz.

Molnár-Kovács Dorottya kommunikációs szakember a pédikációk hitelességéről és a hatékony kommunikációról tartott előadást.📸 Berekméri Gabriella

Az előadó felhívta a figyelmet a hitelességi csapdákra is, és rámutatott: a lelkészi munka kihívása, hogy rendszeresen, szoros határidővel inspirálva legyenek a Szentlélektől. A hiteles kommunikációért szükséges megtalálni a saját hangunk (saját temperamentumomhoz, szóhasználatomhoz illeszkedő prédikáció fog hitelesen hangzani) és természetesen viselkedni (érzelmeket, lelkesedést kifejezni, meghagyni a nonverbális kommunikáció spontaneitását). További jó tanács, hogy érdemes kétpercenként elszakadni az elvont gondolatoktól, és megfogható dolgokat, példákat mondani. A lelkipásztorok jellegzetes kommunikációs hibái az archaizálás, szinonimák halmozása, valamint az olvasott, hallott történetek sajátként való továbbadása.

De hogyan kommunikáljuk az egyház konzervatív üzenetét ma is vonzó módon? Az egyház és a kortárs kultúra versengése szükségessé teszi az innovációt a kommunikációban. Az evangélium ugyanaz, a csomagolását azonban naprakésszé kell tenni, a kulturális környezethez igazodva, anélkül, hogy az üzeneten változtatnánk. Szükséges a kortárs problémák tematizálása, az emberek kedvelik a személyesebb vallási tapasztalatot, a személyességet a prédikációban is, az abszolút igazságok helyett pedig jó meghagyni a híveknek a döntés szabadságát a hitet illetően.

Az úrvacsorás istentiszteleten Pataki Levente marosvécsi lelkipásztor hirdette az igét. 📸 Berekméri Gabriella

Az eseményt záró istentiszteleten Pataki Levente marosvécsi lelkipásztor hirdette az igét a Lk 10,16 alapján. „A tanítványok személyiségformáló útját nem tudjuk megspórolni” – véli a lelkipásztor, aki szerint Isten mindennap formál bennünket, hogy igazi tanítványokká lehessünk. Az igazi kihívás azonban akkor jelentkezik, miután a szolgálattevő lejön a szószékről, és hitelesítenie kell mindazt, amit mondott, gyakorlatban is meg kell élnie a mindennapokban. „Elméletileg nagyon jó keresztyének vagyunk, de gyakorlatban is így van?” – hangzott el a kérdés. Például gyakorlatba ültetjük a megbocsátást, ahogyan Krisztus tanította? A Mester tanít, és minden alkalommal tetteivel támasztja alá tanításait – ez a követendő példa. Az istentisztelet úrvacsoraosztással ért véget, majd közös ebéddel zárult az együttlét.