Imádkozva és énekelve indult a nyár nagy kalandjára a Mezőméhesi Református Egyházközség 15 ifise és vallásórása, valamint az őket kísérő három felnőtt 2018. június 26-án reggel a Mezőségről magyar nagyjaink nyomába.

Utunk első állomása a csucsai Ady–Goga múzeum volt. Előbb az Ady Endre emlékkiállítást tekintettük meg, ugyanis a 2018–2019-es esztendő Ady-évnek volt titulálva, 2019. január 27-én Ady Endre halálának 100. évfordulójára emlékezünk. A kiállítás a Kolozs megyei Csucsán a Boncza-kastélynak abban a melléképületében kapott helyet, amelyben Ady Endre feleségével, a verseiben Csinszkaként emlegetett Boncza Bertával élt. A tárlatvezető részletesen elmesélte a kiállítás történetét, kiemelve Ady és Csinszka kapcsolatát, de sok új információt tudtunk meg Ady Endre és Octavian Goga román költő és egykori miniszterelnök kapcsolatáról. A Boncza-kastélyt Octavian Goga erdélyi román költő, későbbi román miniszterelnök vásárolta meg, az épületben és a hozzá tartozó birtokon ma Octavian Goga-múzeum működik. 

Kora délutánra meg is érkeztünk Hegyközszentmiklósra, és az első döbbenet után elfoglalhattuk a szobánkat. Az első döbbenetet a telefonjel hiánya váltotta ki az ifjúságból. A másodikat pedig a termálvíz kiválósága. Így, mivel nem lehetett a telefonon lógni naphosszat, több időnk jutott a fürdésre, pihenésre, beszélgetésre. Az esős idő mindössze egyetlen napra bátortalanította el a csapatot, a következő nap már terveztük a csillagtúráinkat.

A nagyszalontai Csonkatorony felé vezető utunk első pihenőjét Nagykágyán tartottuk. A kedves lelkipásztor ismerősnél megnéztük a templomot, aztán meg sem álltunk Nagyszalonta főteréig.

A Csonkatornyot könnyű volt megtalálni, mint a kotlós a csibéi közül, úgy emelkedik ki a főtér házai közül a teteje. „A nagyszalontai Csonkatorony őrzi Arany János és családja tárgyi hagyatékának leggazdagabb gyűjteményét, emellett a múzeum őrzi Arany János könyvtárának fennmaradt eredeti példányait. Később a múzeumba került a nagyszalontai városháza néhány Arany Jánost ábrázoló festménye, így például Barabás Miklós 1857-ben, eredetileg a város felkérésére festett olajképe is” – tudtuk meg az interneten elérhető beszámolók egyikéből. „A bútorok és használati tárgyak valaha egy szoba berendezését alkották, eredetileg a költőnek a Magyar Tudományos Akadémia székházában berendezett lakásából származnak, és Arany László végakaratából kerültek Nagyszalontára. A gazdag tárgyegyüttesben található Aranynak a Nők Országos Szövetségétől kapott, haláláig használt íróasztala; két barna mintás, ripszbevonatú fotelje, amelyek közül az egyikben ülve hunyt el; Zircen Jánostól kapott virágmintás lantlábú asztala; Kányádi Sándor által is megénekelt kalapja; valamint a Petőfi Sándortól kapott kávéfőzője” – írta Krónika a felújított csonkatoronybeli kiállítás megnyitójának apropóján. A pálmát viszont a tárlatvezető, múzeumigazgató Darvasi Zoltán ismertetője vitte el. A méhesi gyermekek talán még lélegezni is elfelejtettek, szájtátva hallgatták a bemutatót. Amikor egy magyarországi és egy méhesi fiúcskát kézen fogott magyarázat közben, összeszorult torokkal valóban azt éreztem, hogy az Erdély és Magyarország közötti határ szimbolikus, mi elszakíthatatlanul egy vérből valók vagyunk.

Meglepő módon senki sem sietett végigrohanni a tárlaton, jó alaposan végigolvastuk a feliratokat, megcsodáltuk a kiállított tárgyakat, a legfelső szinten pedig hárman-négyen is összedugták a fejüket, kisebbek-nagyobbak az interaktív, játékos foglakoztatók fölött. A jól végzett munka örömével hagytuk el a kiállítást.

Nagyszalonta főterén megpihentünk, megkóstoltuk az egyik nyitva levő pékség süteményeit, majd megnéztük a református templomot, amelynek impozáns mérete egészen lenyűgözött. Mekkora gyülekezet az, amelynek ekkora temploma van? Mi el sem tudjuk képzelni, hogy 150-nél van nagyobb létszámú gyülekezet és 15-nél van nagyobb létszámú magyar gyermeksereg.

Csillagtúráink következő megállója a nagyváradi vár, a Fekete Sas palota és a Szent László bazilika volt. Az ó és az új csodálatos keveréke Nagyvárad. Napfényes terei, a rengeteg zöld övezet, a rendben tartott, felújított házak nagyon jó benyomást tettek ránk.  Alig tudtunk elszakadni a vártól, a főtértől, újra és újra körüljártuk a szökőkutat, és még egy, és még egy fotóra állt össze a csapat.

De nemcsak a csillagtúrák miatt maradt emlékezetes a kirándulásunk, a reggeli közös áhítatok emléke a zenetáboros fiatalokkal szintén ott maradt a szívünkben. A meghívott kántorok és kántornők színvonalas előadása pedig felért egy-egy operaelőadással. 

Hálás szívvel köszönjük Magyarország kormányának a Bethlen Gábor Alapon keresztül nyújtott támogatását.

Török Annamária

Mezőméhes