Megújult templomáért adott hálát a tordaszentlászlói református közösség június 28-án, vasárnap. Az ünnepi istentiszteleten részt vettek a magyarlétai és magyarfenesi gyülekezetek tagjai és lelkipásztorai, valamint a Kolozsvár Alsóvárosi Református Egyházközség Bethlen Gábor Földész Dalárdája és a kárpátaljai Fornos település küldöttsége, lelkipásztoruk, Gergely Szabolcs vezetésével. Ugyancsak részt vettek az ünnepségen Tordaszentlászló nyugdíjas lelkipásztorai, Szőke Zoltán és Hegedüs József, valamint a Kolozsvár Alsóvárosi Református Egyházközség lelkipásztora és dalárdája.

Az ünnepi istentisztelet liturgiáját Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese vezette, igehirdetési szolgálatot Kántor Csaba püspökhelyettes végzett, aki az I. Péter 2:4-8 versei alapján szólt a gyülekezethez. Hangsúlyozta, hogy azért adnak hálát, hogy a gyülekezet temploma megújul, várja azokat, akiknek Isten megszólaló szava kincs, lelki táplálék. A püspökhelyettes a templom építésének körülményeit is megemlítette.

A tordaszentlászlói református templomot 1448-ban építették a temető dombján, ebből két sarokkő található a templomban. A lebontott templom helyébe 1888-ban építették a mostanit. Kántor Csaba szerint a keresztyén egyház alapja valami nagyon szilárd kell legyen, egy sarokkő, amire fel tud épülni. Ha nem kőre épül, akkor megroggyan, elpusztul. Ennek a közösségnek a tagjai is Isten előtt lelki házba, az egyházba beépülő kövek kell legyünk, akik reá épülünk arra a szilárd fundamentumra, sarokkőre, aki Jézus Krisztus. Élő egyház csak úgy lehetünk, ha erre épül fel az életünk, mert Ő maga az élet. Az igében szó van a Sionban lerakott élő kőről, rólunk, akik élő kővé kell váljunk, és azokról, akik megvetették ezt a követ. A püspökhelyettes szerint az ige fényében talán érthetetlen, hogy miért vetik meg egyesek ezt a sarokkövet, de sokan régmúlt idők maradványának tekintik az igét, amelyet egy nagyobb takarításkor ki kell dobni az életünkből. Kántor Csaba szerint legalább akkora szükség van arra, hogy lelki házzá épüljünk, egymásra is építve, mint amekkora szükség volt arra, hogy a hajlék, amelyben Istent dicsőítjük megújuljon.

Balázs Attila lelkipásztor köszöntője után Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese szólt a gyülekezethez, hangsúlyozva, hogy három fontos ismertetőjegye van annak, hogy otthon vagyunk, és élni akarunk ezen a helyen. A első, hogy minden porta takarosan, rendben van, ez azt jelenti, hogy szorgalmas emberek élnek a környéken. A második, hogy Isten háza renden van, ezért érkeztek ezen a napon, hogy hálát adjanak, ez pedig azt jelenti, hogy nem csak a családban, egyénileg akar élni a tordaszentlászlói reformátusság, hanem közösségben is. Az esperes szerint az a fontos, hogy ezt a megújult templomot hogyan töltjük meg, mert nem elég az épületeinket rendbe tenni, hanem lelki közösséget kell alkotnunk, ahol mindenki otthon van. Csak lelki közösségként tudunk dacolni a kor minden kihívásával. Az esperes azt kívánta, hogy ahogyan a templom megújult, úgy újuljon meg a közösség is.

Balázs Attila lelkipásztor elmondta, a hálaadás számára azt jelenti, hogy azért ad hálát, mert az ő ereje távolról sem volt elég valamihez, és ehhez megkapta a külső segítséget, ezért széttárt karokkal elmondja, tehetetlen volt, de megköszöni, hogy Isten megadta ezt a segítséget. A lelkipásztor Berecz Ferenc Kompletorium című versét szavalta, majd a gyülekezet és a templom történetét is összefoglalta, az első templomszentelésről írt cikket olvasta fel a gyülekezetnek, amely 1889. július 8-án jelent meg az Erdélyi Híradóban. Balázs Attila elmondta, hogy az akkori ünnepségen is részt vett a Kolozsvár Alsóvárosi Református Egyházközség lelkipásztora és férfikara, ezért van jelen a mostani ünnepségen Adorjáni László lelkipásztor, és a Bethlen Gábor Földész Dalárda is, valamint a magyarlétai és a magyarfenesi gyülekezetek küldöttsége, akik az első templomszentelésen szintén együtt ünnepeltek a tordaszentlászlóiakkal.

A lelkipásztor elmondta, hogy 4 évvel ezelőtt az egyik gyülekezeti tag felajánlotta, hogy kicseréli az egyik ajtót, ezen felbuzdulva egy másik család a másik ajtót cseréltette ki. Egy névtelen adakozó az egyik ablak teljes kicserélését finanszírozta, majd annak az évnek a pünkösdjére az ablakokat is kicserélték. A gyülekezet pásztora szerint a lehetőségeiket felmérve mindig csak egy kicsit mertek lépni, annyit, amennyire fedezet van. Összefogással és adakozással önerőből tudták a templomot megújítani, hangsúlyozta Balázs Attila, aki szerint ez igazán érték, és ezt meg kell becsülni. A tavalyi felújítás során két kérés is érkezett a gyülekezethez, de a gyülekezet gondnoka azt mondta, hogy nem ők döntik el, hogy mit támogatnak, hanem a gyülekezet. Két olyan nemes cél érdekében tettek erőfeszítést, amelyet a gyülekezet ereje fölöttinek tartottak. Kárpátaljai gyülekezeteket is támogattak, valamint a kolozsvári AKSZA Utcamissziós házat is segítették, két hét alatt több mint két tonna élelmiszer gyűlt össze, ugyanakkor az egyházmegyéből Tordaszentlászló vitte a legtöbb adományt Kárpátaljára. Az idei évben a gyülekezet egy másik erdélyi gyülekezeten segített, amelynek leégett a parókiája. A tordaszentlászlói gyülekezet ugyanakkor kiválasztott egy kárpátaljai gyülekezetet, amelyet célzottan támogattak, 2930 eurót és 20 dollárt küldtek. A lelkipásztor elmondta, hogy húsvét és pünkösd között folytatták a templom felújítását, bár akkor is csak egy részére volt anyagi fedezetük, de Isten kipótolta a hiányt. Balázs Attila szerint a hálaadó ember beismeri, hogy nem tud megoldani dolgokat, de Isten segítségével sikerülhet.

Kántor Csaba püspökhelyettes a 121. Zsoltárral köszöntötte a gyülekezetet, azt kívánta, hogy érezzék meg, hogy Istentől van az áldás.

Gergely Szabolcs fornosi lelkipásztor két igével köszöntötte az ünneplőket, A II. Korinthus 8. részét olvasta fel, ennek kapcsán elmondta, hogy két okból van jelen, egyrészt, hogy megköszönje a tordaszentlászlóiaknak az adományokat, másrészt pedig azért, mert a megújult hajlék arról tesz bizonyságot, hogy szeretik Istent. A lelkipásztor szerint ezen a földön a legnagyobb dolog, hogy élhetünk bármilyen körülmények között, szerethetjük Istent, és a ránk bízottakat. Az ige arról beszél, hogy azért tudtak adakozni, mert először magukat adták oda Istennek, ezt vállalta fel a tordaszentlászlói gyülekezet is. Ez az igazi érték, a kő enyészetté lesz, de amit Isten beír a szívünkbe, az örökké megmarad. Gergely Szabolcs a kárpátaljai helyzetről is beszámolt, elmondta, hogy a háború rányomja a bélyegét az emberek életére, nem látják ennek a harcnak az értelmét, emiatt családok szakadnak szét, sokan külföldre mennek dolgozni. Az infláció miatt nehéz anyagi körülmények között élnek. A második igét, amit a lelkipásztor felolvasott, egy beregi szőttesen nyújtotta át emlékként a gyülekezetnek, a 46. Zsoltárból idézett: Isten a mi oltalmunk. Gergely Szabolcs szerint az, hogy Kárpátalján van magyarság, van reformátusság, az Istennek köszönhető, mert Ő a mi oltalmunk.

Máté István magyarlétai lelkipásztor az Ez 43:5-6 verseivel köszöntötte az ünneplőket, hangsúlyozva, hogy az elmúlt 25 évben sokféleképpen voltak foglyai a világnak, mégis együtt a völgy megtanult többet látni az életből, mint ami a szemünk előtt van. A lelkipásztor szerint nincs annál nagyobb ajándék, hogy Isten újra és újra betölti jelenlétével a templomot. Ez, és az, hogy emberek mellettünk, velünk vannak, szolgálnak, együtt teszi ezt a modern világot széppé, gazdaggá.

Lengyel István magyafenesi lelkipásztor szerint öröm az, hogy látják, hogy a tordaszentlászlói gyülekezetben megújult a hajlék. A lelkipásztor a Zsolt 48:10 versével köszöntötte a gyülekezetet, hangsúlyozva, hogy elmélkedni, elmélyülni, vágyni kell a közösséget Istennel és embertársainkkal.

Adorjáni László, a Kolozsvár Alsóvárosi Református Egyházközség lelkipásztora elmondta, hogy aki önmagát adja Istennek, abból lesz szent ember. Szentlászlón ez a fajta Istennek való önátadás kötelez mindenkit.

A Bethlen Gábor Földész Dalkör szolgálata után Hegedűs József és Szőke Zoltán, a gyülekezet nyugalmazott lelkipásztorai köszöntötték az ünneplő közösséget, hangsúlyozták, hogy a templom azért újult meg, hogy az igehirdetés fenntartassék, és a sákramentumokat kiszolgáltassák. Azért újult meg a templom, hogy az életünket odaigazítsuk Isten akaratához, aki azt akarja, hogy senki közülünk el ne vesszen. A gyülekezet gondnoka rövid felszólalásában megköszönte a gyülekezet támogatását, ugyanakkor biztosította őket, hogy a presbitérium felelősen sáfárkodik a rá bízottakkal.

Vincze Sándor presbiter köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a közösség magára kell találjon, kell legyen egy világos útvonal, amelyet követnek, ugyanakkor megköszönte a lelkész házaspár munkáját, amellyel hozzájárultak az elmúlt évek során a közösség életéhez. A köszöntők után a tordaszentlászlói gyülekezet vegyeskara szolgált, majd áldás után a Himnusz eléneklésével zárták az ünnepséget. A hálaadó istentisztelet után a Pap utcában felállított sátrak alatt díszebédre került sor.

 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor