Valamikor februárban Brian Johnston nyugdíjazott angoltanárunk ismét belépett a teológia kapuján. Új énekkari tagokat kereset a férfikórusba. Többen indíttatást éreztünk, hogy csatlakozzunk. Brian közölte, hogy jótékonysági koncertet szeretne szervezni, amellyel a látássérült gyermekeket támogatná, lelkesedése pedig minket is megragadt. A próbákat angolul tartottuk, és az énekek is angol nyelvűek voltak, ezáltal tanárunk elérte azt is, hogy angolul beszéljünk, illetve nyelvi ismeretünk gyarapodjon.

Ahogy közeledett a fellépés estéje, egyre jobban átjárt minket Brian lelkesedése, hogy amit végzünk, azt teljes szívvel tegyük, hiszen nincs olyan akadály, amelyet imával, kitartással ne tudnánk legyőzni.

A koncerten több meghívott, énekes, szavaló, kórus csillogtatta meg tehetségét. A fellépők Gebe-Fügi Renáta, a Kolozsvári Református Kollégium gyermekkara, Kelemen Csongor, Kurta József, Mányoki Mária Anna voltak, az est műsorvezetője Márton István teológiai hallgató volt. Nyitóbeszédében István hangsúlyozta Brian elhivatottságát és kitartását amellett, hogy a társadalom által kitaszítottakat támogassa. A zene és a művészet által Brian egy olyan világot mutat meg, amely színes, gazdag, és ennek a csodálatos teremtésnek részei vagyunk.

A műsort Kelemen Csongor teológiai tanár kezdte, kibontakoztatva a színpadon színészi tudását. Elszavalta Dsida Jenő Kóborló délután kedves kiskutyámmal című versét, hangsúlyt fektetve a vers következő gondolatára: „nincs gonosz ember a földön, a világ tágas, nincsen szűk hely a földön.” Őt követte Gebe-Fügi Renáta operaénekesnő előadása. Csodálatos hangjával elbűvölt minket, ámulattal hallgattuk, ahogyan az est csendjét megtörte. Nem volt szív, amelyet ne járt volna át, sem ablak, amely ne rezdült volna bele. Renáta éneklését egy még kedvesebb rész követte: a Református Kollégium gyermekkarának szereplése, akik országos díjazottak. Már az első hangsor eléneklése után megértettük, miért olyan sikeresek. Szavakkal nehéz leírni az érzést, amely a közönséget átjárta. Hangjuk, mint egy meleg szellő, amely egy hideg mezőn süvít keresztül. A ritmusuk, daluk, lángjuk minden nézőt megtöltött élettel. Véget nem érő taps fejezte ki a közönség elismerését. Őket követte Nagy Ádám elsőéves teológiai hallgató, aki Giuseppe Giordani Caro mio Ben énekét adta elő.

Mányoki Mária Anna operaénekesnő három angol dallal szerzett számunkra örömöt. Főképpen a gyermekek számára énekelt. A dísztermet olyan hangulat járta át, mintha egy jazz kávézóba ültünk volna be az 1940-es években. A művésznőt a Brian által vezetett teológus férfikórus követte. Énekeik a csendet, békét, Isten hatalmasságát emelték ki. Egyik dalukban a gyermekkórus segítségét kérték, hogy együtt énekeljenek, ezzel is hangsúlyozva, nélkülük nem teljes a dal. Ezután következett Kelemen Csongor, aki előadta Reb Tevje dalát a Hegedűs a háztetőn musicalből, a gyermekek pedig hahotáztak a gazdagság vágyainak kifigurázásán. A műsort a két operaénekes zárta le a Nyávogó macskák című komikus dallal. A műsor végeztével Brian közös szeretetvendégségre invitált minket. A finom vacsorát az elsőéves teológuslányok készítették elő.

Brian Johnston 1951. május 19-én született Kanadában. 1993-tól 2016-ig a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára volt. Egyetemi tanulmányait a Wilfred Laurier Egyetemen végezte Kanadában, majd Kecskeméten tanult tovább. Kitchener városában a Knox Presbyterian gyülekezet presbitere, kántora és az énekkar vezetője volt. Huszonöt évvel ezelőtt jött Romániába egy évre, és annyira megszerette az itteni tájakat és embereket, hogy itt maradt, de a mai napig szoros kapcsolatot ápol a gyülekezetével.

Nyugdíjazása után nehezen tudta megszokni, hogy már nem az egyetemen él. Számára mindennapos volt, hogy a diákok betértek hozzá kérdéseikkel. Még mindig nagyon fontos számára a teológia, az, hogy a hallgatók milyen irányba fejlődnek. Az elsőévesekre fordítja a legtöbb figyelmet, mivel még új számukra ez világ, „kikerülhetetlen, hogy valaki őket teljes mértékben ne támogassa”.

A jótékonysági koncertet azért szervezte meg március 14-én, hogy felhívja a figyelmet a látássérült gyermekekkel foglalkozó misszióra. Továbbá a koncertre való készülés jó alkalom volt arra, hogy a teológusok ének- és angoltudását csiszolja. A következő jótékonysági estén ismét számít a teológiai hallgatókra. Hálás volt, hogy támogatásukkal meg tudta szervezni az estét, illetve megköszönte az elsőéves lányok szorgos munkáját. Kiemelte, hogy a teológiai hallgatók legfontosabb feladata az, hogy támogassák a gyengéket. Közösen kell munkálkodniuk, és az éneklés sosem hiányozhat az életükből.

Megtapasztalhattuk azt a csodát, hogy az éneklésnek köszönhetően a közönségből közösség formálódott, akik egy jó ügyért, a látássérült gyermekekkel foglalkozó misszióért adakoztak. Ezért Istennek legyen hála.

Orbán Alex elsőéves teológiai hallgató

Fotó: Kiss Gábor