A Kézdi-Orbai Református Egyházmegye közösségi életének egyik legkiemelkedőbb eseménye, a Kálvin-hét idén is kezdetét vette, amelynek első állomása Csomakőrös volt. A nyitónapon a gyülekezeteink a Házaspárok napját ünnepelhették, méltó kezdete lett ez az egész hetet átfogó lelki és közösségi épülésnek.

A jelenlévőket Balogh Zoltán, az egyházmegye esperese köszöntötte. Beszédében örömét fejezte ki, hogy immár harmadik éve szervezik meg a Házaspárok napját a Kálvin-hét keretében. Mint fogalmazott: „Napjainkban a legfontosabb kapcsolódás egymáshoz és Istenhez a házasságon keresztül vezet.”

A nap további részében Barticel-Kiss Orsolya, a helyi lelkipásztor tartott rövid áhítatot. Elmélkedésében arra hívta fel a figyelmet, hogy házastársakként gyakran adunk egymásnak neveket – néha kedves, máskor kevésbé átgondolt módon. De vajon örül-e a másik annak a névnek, amit tőlünk kap? Ezzel párhuzamba állította Isten szeretetét, aki nem jócselekedeteink, nem a hibáink, hanem a Hozzá tartozás alapján nevez meg bennünket: „Az Övéi vagyunk.”

A lelki elmélyülést követően Marosán Csaba és felesége, Emőke léptek színpadra, akik az „Őrizem a szemed” című verses és zenés előadásukkal ajándékozták meg a hallgatóságot. Az irodalmi est bensőséges hangulatot teremtett: személyesen átélt érzések, küzdelmek, szeretet és elköteleződés szóltak a versek sorain keresztül – mintha maguk a költők szólaltak volna meg.

Ezt követően Barticel-Kiss Krisztián és felesége, Emese tartották meg „Jobban boldogul kettő, mint egy” című tanúságtétel jellegű előadásukat. A hét napjaihoz kötődő, hét konkrét tanácsot osztottak meg a hallgatókkal a keresztyén házasság mindennapi megéléséről. Előadásuk különleges élményt kínált, hiszen a résztvevők nemcsak hallgatói, hanem részesei is lehettek a közös gondolkodásnak, kérdéseknek, felismeréseknek.

A nap során megtapasztalható volt, hogy a házasság nem csupán két ember szövetsége, hanem Isten által megszentelt közösségi forma is – ahol a hit, a szeretet és az odafigyelés adja az alapokat.

Az estét egy közös vacsorával zártuk, amelyet a helyi gyülekezeti tagok készítettek nagy szeretettel és odafigyeléssel – ez az együttlét méltó lezárása volt a nap közösségi és lelki élményeinek.