Közép-erdélyi régiós nőszövetségi konferencia Marosludason

Közel 400 nőszövetségi tag gyűlt össze a Marosludason megszervezett közép-erdélyi régiós nőszövetségi konferencián.  A Marosi, Maros-Mezőségi, Görgényi, Küküllői egyházmegyékből 60 gyülekezet képviseltette magát az április 22-i találkozón.

Az alkalmon Berekméri Melinda, a Marosvásárhely Cserealja gyülekezet lelkipásztora hirdette az igét. Prédikációjában Ezékiás király történetével mutatott rá arra, hogy mindannyiunk életében vannak változások, amelyektől nem kell félnünk, hiszen az Úr fogja kezünket és velünk van a változásokban is.  Ezékiás király egy lesüllyedt országot örökölt apjától. Ő Azonban a múlt eseményeit felülvizsgálta, nem maradt ugyanazon az úton, nemet mondott a rosszra, felvállalta az Isten szerinti életet. Ugyanez a mi feladatunk is. A változás generációk szintjén is elkerülhetetlen. Ezékiás, a fiatal generáció, mást akart. A változások tehát minőségibb, értékesebb kell legyen. A ma embere sokszor énközpontú, saját magunkat foglaltuk el Krisztus helyét az életünkben. Holott a változás célja a jobbítás, szebbítés, bölcsebbé válás. Mindannyian feladatot kapunk, hogy Isten hasznára legyünk.

Ezékiás kedves dolgot tett az Istennek, megtért, és a népet és Istenhez fordította. Isten kezébe tették le a bűnös múltat, mert igazi változást akartak. Az Isten szerinti lépés előtt Isten megerősít, ezért tudott Ezékiás Asszíriával szakítani. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Ezékiás uralkodása sem volt problémamentes, miközben bátor lépéseket tett, aggodalom és felélem volt a szívében. Bátor tetteit nem egyedül hajtotta végre, Istentől függött. A hit útját nekünk sem egyedül kell megjárnunk, Isten velünk van, fogja a kezünket. Ha nem engedjük el az Úr kezét, jöhet bármilyen változás, miénk lesz az üdvösség koronája.

Igehirdetés után Bukovinszky Csáki Tünde régiós elnök, Czirmay Csaba Levente marosludasi lelkipásztor, az egyházmegyei elnökök és Borsos Melinda egyházkerületi elnök köszöntötték a gyülekezetet, majd Ősz Sándor Előd egyháztörténész, az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltárának munkatársa tartott előadást. „Reformáció, reformátorok, reformátorok feleségei” című előadásában arra mutatott rá, hogy a reformátorok feleségeinek is nagy szerepük volt abban, hogy a reformátorok kifejthessék tevékenységüket.

Ősz Előd szerint a reformációnak megannyi meghatározása van, ezek közül egy negatív és egy pozitív meghatározást emelt ki. A reformáció nem innováció, a reformációt hitújításként fordítottak, a hitet pedig csak kapni lehet, megújítani azonban nem. A reformátorok nem újat akartak hozni, a reformáció visszaalakítást jelent. Minden újítást a több ezer esztendős ige mértéke alatt kell vizsgálni. A reformáció pozitív meghatározása a keringés helyreállítása, az ige a perifériáról a szívünkbe jut. A reformáció gyógyszer, katalizátor, vérkeringés serkentő gyógyszer. Ahhoz, hogy ez a gyógyszer hasson két dologra van szükség: jó közegre és megfelelően előállított gyógyszerre és beállított kezelése. Ma is szükségünk van ezekre a gyógyszerekre, hogy ne csak építkezzünk, hanem az építkező gyülekezet építsen fel kőfalakat, együtt nőnek fel kőfalak és lélekfalak.

Luther Márton 1517 október 31-én kihelyezte 95 tételét a wittenbergi egyetemi templom kapujára, innen számítjuk a reformáció kezdetét. Luther 1483-ban született Eisleben-ben, mansfeldi gyermekkora meghatározó volt számára. Házuk a mansfeldi grófok kastélyára nézett, ez a látvány ihlette az Erős várunk nékünk az Isten kezdetű ének megírására. Papi pályára akkor lépett, miután a stotternheimi erdőben megmenekült a vihartól. A korabeli ember félt a haláltól és a halál utáni tisztítótűztől, ezért fogadta meg Szent Annának, a bányászok védőszentjének, hogy ha túléli a vihart pap lesz. Az erfurti Ágoston-rendi szerzetesek közé vonul be, 1512-ben került a wittenbergi egyetemre bibliamagyarázatot tanítani. A búcsúcédula árulása gazdasági válsággal fenyegette Németországot.  Luther ezen felháborodva tűzte ki a 95 tételt a wittenbergi egyetemi templom kapujára, amely egyetemi hirdetőtáblaként szolgált. Miután Luther szakít a hivatalos egyházzal, amely kiátkozza, kiépül egy új egyházi szerkezet, megváltozik az egyház szolgáinak az élete, feloldják a cölibátust, így létrejön a papné intézménye. Ennek nem volt előképe, létre kellett hozni az intézményt, meg kellett tölteni tartalommal. 1525-ben Luther feleségül vette Katharina von Bora-t, aki a házartást vezette, sörfőzdét is működtetett. Luther ekkor már több betegséggel is küzdött, felesége szigorúsága még 21 évig életben tartotta. Családi életük sem volt a legmeghittebb, diákok laktak náluk, akikre szintén főzni kellett, állandó közösség volt náluk. Hat gyerekük volt, a gyerekek születése után Luther teológiája is sokkal emberközelibb lett. A család Luther Márton testvérének 12 gyerekét is nevelte, aki feleségével együtt pestisjárványban meghalt. Katharina von Bora mentesítette Luthert minden földi dologtól, hogy ő figyelhessen a teológiára és az egyházszervezésbe.

Zwingli Ulrich, zürich reformátora evangéliumi szellemben prédikált. Színes egyéniség, hajlandó volt polgárpukkasztó dolgokat véghez vinni, az orgonát is kidobatta a templomból. Zwingli a városi tanácshoz fordult, hogy oldják fel a cölibátust, de amíg a városi tanács hezitált, elvette Anna Reinhartot, hivatalos esküvőjükre 1524-ben kerül sor.

Kálvin János 1509-ben született Franciaországban, családi életéről keveset tudunk. 1536-ban meghívták Genf lelkipásztorául, a lausanne-i hitvitán figyeltek fel a 27 éves teológusra. Megpróbálta azt a Genfet megreformálni, amelyik csak politikai érdekből csatlakozott a reformációhoz. Emiatt elkergették a városból, Strasbourg-ban ismeri meg Idelette de Bure Stordeur-t. Négy gyermekük születik, de mindegyik csecsemőkorban meghalt. Talán ezért, mert a családi élet kiteljesedését nem tapasztalja meg, sokszor szigorú és kopogósnak ható Kálvin teológiája. 

Ezeknek a reformátoroknak a tanai, életpéldája, viselkedése együttesen hatott a magyar reformációra, amelyik nem szolgai módon lemásolta egyik vagy másik Nyugat-európai reformátor tanítását, hanem alkalmazta azt a magyar társadalmi valósághoz. A Wittenbergben tanuló, Lutherrel és Melanchtonnal személyesen találkozó magyar ifjak Kálvint olvasnak.

A hazai reformátorok feleségeiről sem tudunk sokat, alig maradtak meg iratok ebből a korból. Heltai Gáspár 1544-ben került Kolozsvárra Wittenbergből. Heltai Gáspárné gazdag kolozsváro polgári családból származott, részt vállalt Heltai üzleti vállalkozásában, aki nyomdát üzemeltetett. Megváltozott a reformációval a lelkészkép is, addig kolostorban, plébánián éltek a papok, nem volt szükség gazdasági tevékenységet folytatni, elég volt a fizetése. A protestáns lelkész azonban családfenntartó is lett, ezért a lelkipásztor önálló gazdaságot, vállalkozást kellett folytasson. Azonban, ha egy lelkipásztor ezzel foglalkozik, az a gyülekezet rovására menne. Ebben vállaltak a feleségek szerepet. Heltai Gáspárné nyomdát vezetett, papírmalmot vezetett, üzlethelyiséget bérelt, amelyről nem tudjuk, hogy mit árultak benne. Heltai halála után ő vezette a nyomdát, Méliusz Juhász Péter füveskönyvének az elejére ő maga írta az előszót.

A reformáció hazai személyiségeinek több feleségük is volt, azért, mert ezek az asszonyok gyakran belehaltak a szülésbe. Károli Gáspárnak három felesége volt, Tordai Sándor András erdélyi püspöknek két felesége volt, Miskolci Csujak István lelkipásztornak hat felesége volt, azaz öt feleségét temette el. Piskolti Fabricius Mátyás dévai, szászvárosi és marosvásárhelyi lelkipásztornak három felesége volt, két feleségét és hét gyermekét temette el. Ezek az asszonyok felvállalták a háztartás vezetését és a sok gyerek, előző házasságokból származó gyerekek nevelését is.

A régiós találkozón szolgált a marosludasi és a mezőbodoni gyülekezetek egyesített kórusa, valamint a mezőbodoni furulyások, az alkalom végén az egyházmegyei és a házigazda nőszövetségi zászlókra feltűzték a találkozónak emléket állító szalagokat.

Kiss Gábor